E L Ő S Z Ó

 

Régi vágya és célja a Solymár helytörténetével foglakozóknak, a Helytörténeti Társaság tagjainak, hogy e művek ne csak egy szűk közönség – a Helytörténeti Társaság tagjai – számára legyenek elérhetőek, hanem mindenkinek, akit Solymár múltja és története érdekel.

Seres Istvánnak köszönhetően ez a vágy teljesül az “Adalékok és Emlékiratok Solymár Nagyközség Történetéhez” (ami a Solymár Története, és Néprajza című könyvből kimaradt) című mű megjelenésével, időt, fáradságot nem kímélve legépelte, összeszerkesztette a fellelhető dolgozatokat, Solymárról szóló diplomamunkákat, írásműveket és megírta visszaemlékezéseit.

Mint a község önkéntes krónikása – aki munkakörének köszönhetően részese, alakítója volt Solymár életének, – leírta mindazon történéseket, amelyekre már kevesen emlékeznek, illetve keletkezésük körülményeit, okait összefüggéseikben és folyamatukban már csak ő ismer.

Műve önvallomás is, amelyben szeretné megvilágítani, megismertetni több mint fél évszázados – több politikai rendszerváltást, háborút, forradalmat átélt – közszolgálatban eltöltött pályája alatti cselekedeteinek körülményeit, indítékait, a község fejlődéséért való küzdelmeit.

A nagy történelmi változások sajnos egyéni, személyi érdekekre nincsenek tekintettel, így szinte mindenkit ért kisebb nagyobb kár, méltánytalanság, szenvedés, sőt nem egy esetben üldöztetés is. Egy-egy személy ezeket a folyamatokat kismértékben változtathatja meg, de a maga cselekedeteiben gerjesztheti vagy fékezheti ezeket. Solymár ebből a szempontból sohasem tartozott a szélsőségek közé. Seres István a maga posztján igyekezett fékezni és tompítani a változások negatív hatásait és minden tőle telhetőt, megtenni, Solymár fejlődésének elősegítésére. Önvallomásából ez szűrhető le. Ezt bizonyítja a rendszerváltást követően, öt évvel a nyugdíjazása után a Pest megye Önkormányzat által részére adományozott Nyáry Pál Díj.

Ez a könyv mely nem törekedhetett a teljességre, forrásanyagul szolgálhat a jövő nemzedékének – ezért is tartalmaz ma még talán szokatlannak tűnő adatokat – és kiegészítésre, vitatkozásra késztethet másokat, akik talán más oldalról megvilágítva az eseményeket múltunkról egy teljesebb, árnyaltabb kép kialakítását segíthetik elő.

Ezúton szeretném megköszönni a könyv valamennyi szerzőjének önzetlen munkáját és azt, hogy műve e könyv lapjain való megjelenéséhez hozzájárult.

Hamvas Márton A Helytörténeti Alapítvány SolymárKuratóriumának elnöke

 

“Én dolgozni akarok, Elegendő harc,
hogy a múltat be kell vallan i .
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés,
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés”.
József Attila: A Dunánál (részlet)

 

<< Vissza