Petróleumhiány

 

Az utcánkba nem volt villanyhálózat s így petróleumlámpával világítottunk. Nagyobb petróleum tartalékkal nem rendelkeztünk s az üzletek üresek, és zárva voltak. A beszállásolt oroszok állandóan jöttek - mentek, s így egész éjjel égették a petróleumot, amíg az el nem fogyott. Ekkor mutatták anyámnak a lámpát, hogy az üres és töltse meg.

Mutogatta és mondta is, hogy “nix petrol” mire az egyik katona felajánlotta, hogy Ű majd segít, hoz az autójából benzint a lámpába. A benzin szót a mamám megértette és megijedt, hogy fel fog robbanni a lámpa és leég a ház. További jelbeszéddel azonban megnyugtatta, hogy Ű ért ehhez és nem lesz semmi baj. Elkérte a petróleumos kannát, az autójából megtöltötte benzinnel, majd sót kért és beleszórta a benzinbe. Elkeverve a sós benzint a lámpába töltötte, s elŰvette a gyufát, hogy a lámpát majd meggyújtja. Valamennyien elhúzódtunk a közelébŰl, hátha a benzin mégis felrobban, azonban semmi baj nem történt, a lámpa ugyanúgy szuperált, mintha petróleum lett volna benne. EttŰl fogva a petróleumhiány megszűnt.

 

<< Vissza