A Nagykovácsi plébános levele

Miklósi Béla, aki valamikor egy minisztériumban dolgozott, nyugdíjazása után vagy 20 évvel felkeresett a hivatalomban és egy pár iratot adott át. Azt mondta, hogy a Miniszterelnöki Hivatalból származnak, ahol nem kerültek iktatásra, és így intézkedés sem történt bennük. Ő azért őrizte meg ezeket, mert történeti értékük van. Gondolta, hogy majd egyszer nyilvánosságra hozza, de úgy érzi, nem éri már meg azt az időt, amikor ez megtörténhet. Tudja, hogy helytörténettel foglalkozom, és ezért ezeket nekem adja, hátha eljön még az idő, amikor ezeknek hasznát lehet venni. Ezek között volt az alább közzétett levél, amely ugyan nem kimondottan Solymárról, hanem a szomszédos Nagykovácsiról szól, de egy olyan kort idéz, ami Solymáron hasonlóan aktuális volt.

Mivel a levelet a községi plébános írta a miniszterelnöknek, és ismervén az akkori idők eseményeit, a leírtak valódiságában nem kételkedem.

" Miniszterelnök Úr!

Abban a tudatban, hogy Miniszterelnök Úr vezetése alatt álló kormány a törvényes rend, a természeti jog és az igazságosság alapján kívánja az ország népét a jobb jövő felé vezetni, bátorkodok Önhöz fordulni és jogos kérésünk teljesítését kérni.

A pestmegyei Nagykovácsi községben történt égbekiáltó igazságtalanságokat kívánom szóvá tenni, és azoknak orvoslását kérni oly módon, hogy Miniszterelnök Úr kegyeskedjék külön vizsgálóbizottság kiküldésével az alább felsorolt igazságtalan és embertelen intézkedéseket felülvizsgáltatni, a meghurcoltaknak elégtételt szolgáltatni és a vétkeseket felelősségre vonatni. Miniszterelnök Úrhoz kell fordulnom, mert panaszaink eddig meghallgatásra nem találtak.

A panasz tárgya: Nagykovácsi község németajkú lakóinak kitelepítése és az e körül elkövetett igazságtalanságok és embertelenségek.

I. ÁLTALÁNOSSÁGBAN:

1./ 1945. szept. 5-én nagy rendőri kíséret mellett 94 telepes család érkezett Heves megyéből Nagykovácsi községbe. Amikor a telepesek a falú határához érkeztek, a rendőrség 94 helybeli családot felszólított, hogy 10, azaz tíz percen belül hagyják el házukat, mert az állam azt elkobozta, és magyar telepeseknek adja át. Mindezt durván, fegyverlövések között tették. A telepítési, ill. földigénylő bizottság a kilakoltatásokat teljesen önkényes és törvényellenes módon végezte, tekintet nélkül arra, hogy a kilakoltatandó személyek vagyonelkobzási rendelkezés alá esnek-e, avagy nem; voltak-e volksbundisták, avagy nem.

2. A kilakoltatott személyek előzőleg elkobzási végzést nem kaptak. Ezt csak 20 nappal később, szept. 27.-ike után kézbesítették a feleknek, akik természetesen a fellebbezést azonnal beadták. Mindmáig azonban ügyük elintézetlen.

3. Az elkobzási végzések rendesen olyan családtag nevére szólnak, akiknek elkobzandó vagyonuk nincsen. Telepítési hatóság azonban ezzel nem törődve, az ugyanazon házban lakó tulajdonost, az apát vagy nagyapáét, az apóst, az özvegy édesanyát, vagy anyóst, vagy az árvát fosztotta meg és legtöbb esetben terményeitől és megélhetésétől.

4. A kilakoltatott egyének természetszerűleg még ki nem lakoltatott rokonukhoz, vagy a hatóság által kijelölt szomszédokhoz költöztek. Egyes lakásokban 20-25-en zsúfolódtak össze: kamrákban, padlózatlan szobákban. Hogy ez egészségügyi szempontból mi jelent, azt hiszem, nem kell megmagyaráznom és azt sem, hogy az így keletkező ragályos betegségek a főváros határában mit jelentenek!

5. 1945. nov.7.-én újabb telepes családok érkeztek és az újonnan kilakoltatandók 1 órai kiköltözési időt kaptak. Sokan most 2 hónap múlva újból - már másodszor - utcára lettek téve. S ez a kilakoltatás a mai napig folytatódik.

6. A kilakoltatásoknál a rendőrség a legdurvább módon viselkedik. Per "ganéj nép", "büdös sváb" stb. le nem irható szitkok és káromlások közepette kényszerítik a síró és jajveszékelő embereket az elköltözésre. Közben vadul lövöldöznek, gumibottal férfiakat megvernek s öregeket , betegeket az ágyból kidobnak.

7. A németajkú községekbe kiküldött igazolóbizottság Nagykovácsiban ép az első telepesek ideje alatt kezdte meg működését. E bizottság munkájának befejezését és eredményét telepítő hatóságok nem várták meg, hanem ettől függetlenül önkényesen ráfogott okok alapján koboztatták el házukat, amint ezt ép az igazolóbizottság igazolásai bizonyítják.

8. Egyesek, kik a "Magyar Kommunista Párt-" ba beléptek, házukba visszaköltözhettek. Így Talhammer Mihály /250 sz./ földműves Richer József /262. sz./ bognár és Kohlmayer Mihály / 270. sz./ kőműves. A kitelepítés talán pártcélokat szolgál? Különben a betelepítettek is a MKP tagjai. Mindez azt a látszatot kelti, hogy az országban csak a MKP tagjait kívánják megtűrni és aki nem ebbe a pártba lép be, az hazaáruló, fasiszta és háborús bűnös, kinek pusztulnia kell.

9. A legtöbb vagyonelkobzási végzés indokolása, hogy címzett SS katona volt. Az ezen alapon történt elkobzások igazságtalanok, mivel nem önkéntesekről, hanem kényserítettekről van szó.

Miniszterelnök Úr is valószínűleg tudja, 1944. ápr. 14-én a Stójay-kormány olyan megállapodást kötött a németekkel, mely szerint a hazai svábokat megkérdezésük nélkül, magyar hatósági bevonással és magyar csendőri kényszerrel, a német SS-hadsereg sorozhatja és behívhatja őket. Úgy a sorozási előállítás, mint a behívás a magyar hatóságok útján történt. A Lakatos kormány sem változtatott ezen a helyzeten.

10. A Volksbundnak Nagykovácsiban nem volt sok tagja. Inkább a szegény, vagyontalan réteget tudta megnyerni, mert szociális segítséget ígért és több esetben nyújtott is. Viszont a magyar-közigazgatás antiszociális szelleme sokszor ott sem segített, ahol tudott és kellett volna segítenie. Ami pedig ezeket az embereket elbódította, t. i., akik belépnek a Volks-bundba, nem a nagynémet imperializmus volt, sem a fasiszta szellem, hanem a földi mennyország ígérete és vágya.

Az ifjúság egy részét pedig anyanyelvi ének és népi szokások felelevenítésével tudta magához vonzani.

Mivel ettől a vagyontalan rétegtől vagyont elkobozni nem lehet, ezért ráfogott indokolással forgatják ki a módosabb gazdákat vagyonukból.

II. EGYES ESETEK:

Taxatíve az összes eseteket nem sorolom fel. Ez a felülvizsgáló pártatlan bizottságnak lesz feladata. De tájékoztatásul a következő konkrét esetekkel szolgálok:

l. Bayer Frigyes /105 hsz,/ 32 éves földmives 1944. jun. 23.-én magyar sorozás alá került, majd július 7.-re német sorozásra is kapott a helybeli Községi Elöljáróság útján - tehát hivatalos úton - felszólítást. Erre nem ment el, csak miután kényszeritették. Mindkét részről kapott behívót is, de ő a magyar csapattesthez vonult be, és mint magyar honvéd került hadifogságba.

1945. szept. 4-én feleségét, özvegy édesanyját és Márton nevű öccsét, kit az internáló táborban annyira megvertek, hogy megzavarodott és emlékező tehetségét elvesztette, kilakoltatták.

A lakás elhagyására özv. Bayer Mátyásné, Frigyes édesanyja, kapta a felszólítást. 10 percen belül kellett a házat elhagynia, miután a rendőrség részéről durva bántalmazásban részesült anélkül, hogy ellenállást tanúsított volna. Közben a hármas igazolóbizottság megkezdte a községben munkáját. Bayer Mátyásné és családja szeptember 8-án került sorra. A bizottság megállapította, hogy a 3820/1945, sz. M. E. rendelet 4. §. 4. alá esik, tehát igazoltnak jelentette ki. Mindezek dacára már 4 nappal előbb házából kilakoltatták.

Vagyonelkobzási végzést Bayer Frigyes nevére csak okt. 6-án, tehát ép egy hónap múlva kézbesítettek ki Bayer Frigyesének, aki azonnal megfellebbezte a végzést. Ügye mai napig nincs elintézve.

2. Schindler István 217. sz. házban lakott. Mindenki tudja róla, esztergomi származású magyar ember, aki csak törve beszéli a német nyelvet. Öregember 70-en felül. Reá senki sem fogja bebizonyítani, hogy volksbundista, vagy SS katona volt.

3. Klein József 184. sz. tüdőtuberkulózisban fekvő beteg volt már évek óta s orvosi kezelés alatt állt. 68 éves becsületes ember volt, aki politikával nem foglalkozott, Ez év szept. 5-én őt is kilakoltatták. Az izgalmak következtében okt. 9-én meghalt.

4. Schirk Ferenc 362. sz. A bpesti vízművek régi alkalmazottja, elkobzási végzést nem kapott. Házából szept. 5-én lakoltatták ki, és másodszor nov. 15-én. Az igazolóbizottság megállapítása szerint az igazoló rendelet 4, §. 4. alá esik, tehát igazolva van. A székesfővárosi vízművek igazoló bizottsága ugyancsak igazolta, a statisztikai hivatal hivatalos kimutatása szerint magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

5. Kaltwasser Mártont 206- sz. házából szept. 6-án 10 perces előzetes értesítéssel lakoltatták ki. Nov., 7-én második helyéről is kidobták. Igazolóbizottság őt is 4.§. 4. alapján igazolta.

6. Geisselhardt Mátyás 211. sz. 76 éves öreg, ki betegen feküdt, orvosi kezelés alatt áll. Az ágyból a rendőrök kihúzták, a szalmazsákot egy kocsira dobták és azután Klein-Hajdú Béla izr. Rendőrparancsnok néhány telepessel az öreget megfogta, és a kocsin lévő szalmazsákra, rádobták. Leányáról, Gleichauf József-né, sz. Geisselhardt Terézről, aki szintén betegen ágyban feküdt, a dunyhát lerántották és őt is a kocsira dobták. A ház az öreg Geisselhardt tulajdona.

7. Érdekes Bayer András esete, aki már 1943. okt. 26-án meghalt és mégis nevére szóló elkobzási végzést kapott. Özvegyét nov. 6-án költöztették ki a házából. E házból három családot lakoltattak ki.

8. Bayer Mihálynét szept. 7-én 190. sz. házából 208. sz. házba költöztették és innét nov. 8-án, Gleich-auf Józsefnéval együtt, kinek urát az oroszok még februárban elvitték s a mai napig sem tudni, hogy hól van és hogy él-e, - újból kitelepítették. Bayer Mihályné 40 fokos lázzal betegen feküdt, orvosi bizonyítványa volt, ennek ellenére lepedőbe fektetve "kidobták" az udvarra a november 8. - iki hidegben.

9. Bayer Ferenc 120. Igazoló Bizottság megállapította róla, hogy ő és két családtagja a Volksbundnak sem vezetője, sem tagja, sem támogatója nem volt. Ennek ellenére nov. 8-án d. e. 3/4 12 órakor megjelentek nála a rendőrök és felszólították, hogy egy órán belül hagyja el a házát, mert az állam elkobozta. Közben a rendőrök őt a leggyalázóbb szitkokkal illették. Házát nem idegenből jött telepesnek adták át., hanem a helybeli volt Tisza-uradalom erdőőrének, Szabó Lajosnak , kinek Geszten, Bihar m.- ben háza s szőleje van és akinek Sándor nevű fia önkéntes hungarista SS-katona volt. Bayer Ferenc fiát a német sorozásra kényszeritették, tőle a vagyonáét elvették. A másiknak fia önként lépett SS kötelékbe, azt megjutalmazták faji alapon.

10. Weber János 19. sz. nov. 6- dikán szólították fel, hogy egy órán belül hagyja el házát és költözzön 229. sz. alá. Az egyik rendőr Webert megverte.

•  Hesz Mátyás 117. sz. Nov. 6-án este szólították fel, hogy költözzön ki házából, mire ő hivatkozva, hogy hova menjen este, nem ment ki. Másnap d. e. lövöldözve és kiabálva léptek a rendőrök az udvarba és újból felszólították, hogy 1 órán belül hagyja el a házat, Az egyik rendőr meg is verte gumibottal Heszt. Ugyanebben a házban lakott a szept. 6-án 118. sz. házából kilakoltatott.

•  id. és ifj. Mayer József , kiket szintén megvertek. Az öreget puskatussal fejbe verték és az ifjabbat annyira összeverték, hogy bordarepedéseket szenvedett.

13. Czink Mihályné sz. Pitz Mária 346. sz. 58 éves asszony szívizomgyulladásban feküdt. A kilakoltatás reá oly nagy hatással volt, hogy nov. 8-án meghalt.

14. Özv.Trendl Antalné, sz. Bayer Katalin 283 hadiözvegyet is felszólították, hogy költözzön ki házából, két kis árvájával és anyósával. Férje, mint magyar honvéd, 1942.-ben, jul. 21- én az orosz harctéren esett el.

15. Herczig Ferenc 135. sz. 77 éves halálán lévő háztulajdonost is felszólították, hogy hozzátartozóival költözzön ki a házból.

16. id. Ferwagner Péter , volt törvénybíró 106, sz. házából szept. 5-én lett kilakoltatva. Vagyonelkobzási végzést a mai napig nem kapott. Igazolt egyén.

17. ifj. Ferwagner Péter 190 sz. cipész, hadiszolgálat következtében munkaképtelen, szívbajos férfi szintén ki lett lakoltatva szept. 5.-én. Vagyonelkobzási végzést ő sem kapott. Igazolóbizottság igazolta. A honvédségnél szolgált 1937 - 42-ig, majd 1943. ban kétszer volt behívva. Magyar nemzetiségűnek és magyar anyanyelvűnek vallotta magát. 10 perc alatt kellett kiköltöznie a házból, bútorait az utcára tették. Ugyancsak kitették sógornőjét, Tagscherer Mihálynét, kinek férje ez év febr. 17.-én Budapesten, a József klinikán, mint honvéd meghalt. Anyósa özv. Tagsche-rer Jánosné 342. sz. házából lett kitéve. Vagyonelkobzást ő sem kapott.

18. özv. Schneller Mátyásné sz. Kaltwasser Teréz 285. sz. Férje 1944. május 6-án halt meg tüdőbajban. Politikai egyesületnek tagja nem volt. Elég gondot okozott a családnak a beteg családfő. Nov. 17-én az özvegyet kiskorú Teréz leányával és a hadifogságból nemrég hazaérkezett honvéd fiával kitették házukból. Bosszúból, mivel a kereskedelmi iskolát végzett Teréz leánya a vagyonelkobzást kapott személyek fellebbezését megírta, és illetékes helyen beadta.

Miniszterelnök Úr! Nagykovácsi község lakósai 200 esztendős fennállás alatt német nyelvűségük dacára, a magyar államnak hűséges polgárai, és jó hazafiak voltak. Nemcsak azáltal, hogy tisztelték a törvényt, hogy szorgalmas munkájukkal a nemzeti vagyont is gyarapították, adójukat pontosan megfizették, katonai szolgálatukat becsülettel teljesítették, hanem azáltal is, hogy évszázadokon át sorsközösségben osztották meg a közös haza örömeit és fájdalmait a magyarsággal, és ontották vérüket a haza védelmében. Az egykor a török dúlások következtében elhanyagolt területeken virágzó agrár kultúrát teremtettek. A magyar hazáért éltek és haltak, a magyar nyelvet is szívesen megtanulták és ápolták, de ragaszkodtak saját nyelvükhöz is és ápolták az ősök hagyományait, népdalaikat és népi szokásaikat. Rendszerető, szorgalmas, munkás és takarékos földműves nép. A magyar államnak pedig mindig megbízható, erős támaszai voltak. A magyar népnek pedig sorstársai voltak. A törést nem ők okozták. És ha az utolsó évtizedekért őket felelősségre vonják, akkor ugyanúgy felelősségre kell vonni azt a soviniszta magyar értelmiségi réteget is, mely a természettől megillető jogokat sem megérteni, sem elismerni nem akarta. És, hogy az ország volt vezetői önmagukkal meghasonlottak, és az ország népét örvénybe sodorták, ez a nép nem tehet, Ha azok, akik az ország élén álltak, nem láttak tisztán és tétováztak, hogyan lehet a történtekért azt a népet felelősségre vonni, amelyiknek az ország vezetésébe befolyása nem volt!.... Hiszem, hogy a történelem egykor másképp fog fölöttük ítélni, mint ma az utca hangja....

Ez a nép most is kész volt az ország újjáépítésében tevékenyen résztvenni. A község határában egyetlen egy megműveletlen földcsík sem maradt ez évben. Bár kellő iga neki sem állt rendelkezésére, férfiaknak nagy része még most is hadifogságban van, vagy internáló táborokban sínylődik, bár a nép egész éven át rettegésben és félelemben él, - mégis a termelő munkát elvégezte, és mellette kész lett volna hetenként 2-3 napon át önkéntes s ingyenes munkaszolgálattal Buda újjáépítésében segíteni és közreműködni. De ezt a jóindulatot a bosszú szelleme nem értette meg és nem vette tudomásul. Inkább eltűrte, hogy a munkáskezek produktív munkára meg ne nyíljanak, csakhogy bosszújukat üldöztetésekben, kínzásokban és embervadászatban kitombolhassák. S amíg ez a nép szenvedést tűrve mégis dolgozott és termelt, addig azok, kik a községben ma a demokráciát képviselik, azon törték fejüket, hogyan lehet e munkás népet megrágalmazni, üldözni, vagyonából kiforgatni, és teljesen tönkretenni...

A szellemiek az anyagiakat mindig megelőzik. Úgy látszik nemcsak az értékek világában és az értékelés fokozataiban, hanem a bosszúállás és kártevés világában is. Mert mielőtt e népet anyagi javaitól megfosztani kezdték volna, nyilvános dobszó mellett megtiltották ez év ápr. 30-án a német anyanyelv használatát nemcsak utcán, közhelyeken, hanem az emberi élet legszentebb berkeiben: a templomban és egyéb Istennek szentelt helyeken és ez által illetéktelenül és példátlanul beleavatkozva az emberi személyiségnek és az Egyháznak benső ügyeibe, még a természet jogon kijáró lelki vigasztól is megfosztották a népet.

Bízva abban, hogy kérésem Miniszterelnök Úrnál meghallgatásra talál, tisztelettel terjesztem fel híveim panaszait azzal a kéréssel, hogy kegyeskedjék megfelelően intézkedni.

Nagykovácsi,1945.nov.25. Hazafias tisztelettel:

Greszl Ferenc plébános sk.”

Az a tény, hogy az eredeti levél nem lett iktatva s így valószínűleg a miniszterelnök kezébe sem került bizonyítja, hogy mennyire foglalkoztak annakidején az ilyenfajta visszaélésekkel.