Birtok viták
Seres István

 

Az újratelepülés után az idetelepült embereknek nem volt nyugodalmas az élete. A szomszédos községekkel való határvonal nem volt megnyugtatóan rendezve, s így gyakran előfordultak nemcsak egymás között, hanem a szomszédos községek közötti birtokviták is, melyek sokszor a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei közgyűlés elé kerültek döntés végett. Erről tanúskodik “Borosy: Pest-Pilis-Solt Kiskun vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1712 - 1740” című kiadványa, melyben Solymár neve gyakran előfordul. Az események a következők:

1716. június 15. Vattai János és István tiltakozására eltiltják Veresvár lakóit Solmár predium használatától;

1718. december 9-14. Forstal Tamás atya, a királyi út menti budai Ágostonos remeték vikáriusa tiltakozást jelent be a birtokukban lévő Szentivány pusztát jogtalanul használó csabai, kovácsi és solymári lakosok ellen, s erről testimoniálist kér és kap;

1721. március 31. Felolvassák Pálffy Miklós Pozsonyban 1721. február 10-én kiadott parancsát, amely Vattai István és Vattai János kérelmére Pomáz, Kalóz, Solymár, Kovácsi, Csobánka falvakban határjárást rendel el. A közgyűlés az alispánt és a szolgabírót bízza meg az ügy elintézésével.

1721. augusztus 18. Koháry István országbíró levele Solymáron és Borony (másként Csabán) falvak földesurai Vattai István és mások kérelmére határjárást rendel el. Ott a vörösvári földesuraknak is vannak birtokaik.

1722. február 6. Vattai István bátyja Vattai János tiltakozik amiatt, hogy a pesti lakósok Szentlőrinc, Gubacs, Péteri és Szentmihály pusztát használják, valamint amiatt, hogy Vörösvár lakói Solymár területéről részeket foglaltak el;

1720. április 27. Vatay János tiltakozik amiatt, hogy Sáringer vikárius és az egész Ágoston rend learatták Szentíván puszta, illetve a szomszédos Szilvás és a szemben lévő Solymár birtokok közt vezető utat, holott azt emberemlékezet óta szabadon használták tűzifa és más dolgok szállítására.

1723 aug. 2-3. Ismertetik a budai Ágostonosok vikáriánusának Scharingernek oklevelét, melyben kéri, hogy Szentivánnak Csaba, Kovácsi és Solymár felé eső határait az alispán a szolgabíró és esküdtek, a földesurakkal járják be, Hivatkozik a Tripartitum 85 és 86 bekezdésére, valamint az 1635: 20 etikulusra;

1731. július 19. Eszterházi József tiltakozik, mert Solymár lakói elfoglalták egy Vörösvárhoz tartozó erdőrészt, melyet Plutópergh-nek neveznek, s a Kovácsi hegyektől nyugatra terül el.

A következő időkben úgy látszik, már katonaságot is elszállásoltak Solymáron. Erről a következőkben olvashatunk: (Ez már a Rákóczi szabadságharc utáni időszak.)

1732. május 12. A bizottság kijelölte a katonák szálláshelyeit. Karabélyos század hadnagya: Solymár.

A helytartótanács kérésére a plébániák össze-írását elvégezték. Solymár: katolikus parókia, plébános, kőtemplom, Fíliája Hidegkút, kőtemplommal.

1738. Az alispán beszámol a 12.000 forintos házi és hadiadó kivetéséről. A kivetett adó összege nagyobb, 15,762 Forint és 8 dénár, ezért hogy a behajtást elkerüljék. Egy portára 58 dénár esik. A kivetésben a következő helyek szerepelnek. A pilisi járásban 42 helység között szerepel Solymár is.

1738, május 5-6. Határozat: A preceptor utaljon ki a Wolffenpitl ezred Solymárra beszállásolt kapitányának 52, hadnagyának 30 forintot jutalomképpen, mivel jó kapcsolatot tartott a lakossággal.

 

<< Vissza