Erdei legeltetés megszüntetése

 

Solymár község legelőterülete, a tartott állatállományhoz viszonyítva, mindig kevés volt. Ehhez járult még az is, hogy a legelő minősége sem volt olyan, hogy az év minden szakaszában bő fűvel szolgált volna, hiszen a nyári időszakban, a csapadékhiány meglátszott, és csak szegényes fűtermést adott. Öntözési lehetőség nem volt.

Ezt a hiányosságot mindig úgy pótolták, hogy a fővárosi a földesúr, valamint a községi tulajdonban lévő erdőben is engedélyezték szükség esetén a legeltetést. Főleg a Rózsika forrás völgye és a Waldacker dűlővel határos erdőrészen, továbbá a Zsíroshegy alatti, a községi legelővel határos erdőben legeltették a községi állatállományt.

Amikor a földreform során a községben lévő erdő állami kézbe került és ott bevezették a szakszerű erdőgazdálkodást, az Állami Erdészet az erdei legeltetést megtiltotta. Tudni kell ugyanis, hogy az erdőben való legeltetés során az erdő fejlődése jelentősen károsodik. Különösen nagy kárt tesznek az erdőben a kecskék, melyek a fiatal hajtásokat, a vágás utáni sarjerdőt letarolják, s ezzel az erdő regenerálódását jelentősen hátráltatják.

Amikor az Állami Erdőgazdaság a községi elöljáróságot értesítette, hogy a legeltetést az erdőben megtiltja, a község kérelmezte, hogy a község szegényes legeltetési helyzetére, az állattenyésztés fontosságára való tekintettel továbbra is engedélyezze az erdőben a legeltetést. Egy - két évig kivételesen ezt engedélyezték is, de a negyvenes évek végén, amikor a politika a nagyüzemi gazdálkodást kezdte sürgetni, a legeltetésnek ezt a formáját véglegesen megszüntették.

Erre az időszakra a község állatállománya már jelentősen kezdett csökkeni, s igy lassanként a meglévő legelőterület is kielégítette az igényeket. ezeken a részeken, ahol a korábban engedélyezett legeltetést megszüntették, Az erdő fejlődése, jelentősen felgyorsult a szakszerű erdőgazdálkodás bevezetésével.

 

<< Vissza