Változások a községi vezetésben

 

Az állami vezetésben történt balratolódásnak csakhamar az alsóbb szintű szerveknél is megvolt a hatása. A Solymár községi elöljáróság 1949. július 31-én tartott ülésének jegyzőkönyve 3.) pontjában a következőket olvashatjuk:

 

“3./ Tárgy: Csomay Ödön vezetőjegyző áthelyezése Piliscsaba községbe. Az előadó községi főjegyző ismerteti a vármegye alispánjának 38549/1949 kig. számú rendeletét, mely szerint Csomay Ödön solymári vezetőjegyzőt Piliscsaba községbe vezetőjegyzőnek helyezte át. Jelenlevők közül többen érdeklődnek, hogy mi az oka az áthelyezésnek, mire az előadó vezetőjegyző ismételten kihangsúlyozza, hogy az áthelyezési rendelet szerint “ennek a szükségességét a közszolgálat érdeke megkívánja.”

Kakukk Mátyás törvénybíró a Népfront elnöke megjegyzi, hogy az áthelyezést a népi szervek is “tudomásul vették.”

Közben Rákosi kezdeményezésére országszerte megindultak a kuláküldözések. Elég volt az, hogy valakinek kis üzlete legyen, vagy cséplőgéppel rendelkezzen, mert akkor már kupec kuláknak nyilvánították, és megkülönböztető eljárásban részesítették. De ha valakinek több földje volt, mint amennyit saját maga meg tudott művelni és néha napszámost fogadott már elegendő volt a kulákká nyilvánításhoz. Jellemző erre, pl. özv. Puskás Sándorné esete, akinek a Felvidéken a csehek elvették a kocsmáját s helyette az ide való áttelepítése után a Madách utcában kapott juttatásként egy kocsmahelyiséget, 1948-ban. Természetesen 1949-ben ő is kuláklistára került. Ez az irányzat nyilvánult meg az alant teljes terjedelmében közölt alispáni határozatból. Ugyanis, hogy a régi vezetőket véglegesen el lehessen távolítani a közéletből, elég volt a kulákokkal való barátkozás. Csomay Ödön főjegyzőnek az itteni felmondásával és Piliscsabára való áthelyezésével egyidejűleg fegyelmi eljárást is indítottak, melynek lezárása a következő határozattal történt:

 

“Pestmegye Alispánjától.

Szám: Cs. 00 69.-5./ 1950. I /3.

Tárgy: Csomay Ödön solymári községi vezetőjegyző fegyelmi ügye.

 

Az l929. évi XXX. t. c. 85.§.-ának l. bek. a. / pontjában megállapított jogkörömben a mai napon tárgyalás alá vettem a Budakőrnyéki járás főjegyzőjének 1949. október 20 n. 7939/1949 kig. szám alatt hozott véghatározatával Csomay Ödön solymári községi vezetőjegyző ellen folyamatba tett fegyelmi ügyet és a szabályszerűen lefolytatott fegyelmi vizsgálat adatainak, valamint a megyei tiszti főügyész indítványának és nevezett arra tett észrevételeinek egybevetése után az alábbiak szerint döntöttem:

 

V é g h a t á r o z a t

 

Csomay Ödön solymári községi vezetőjegyzőt - jelen véghatározatom megokolásában előadottak alapján - vétkesnek mondom ki az 1929. évi XXX. t. c. 76.§.- ának l. bek. pontjába ütköző fegyelmi vétség elkövetésében és ezért u.e. t. c. 90.§.- ának l, bek 2. Pontja szerint Egyszáz forint pénzbüntetéssel büntetem meg.

A felfüggesztés alatt visszatartott fizetésrészleteket nevezett részére nem adom ki.

Megállapítom, hogy a fegyelmi vizsgálattal kapcsolatban 48 forint eljárási költség merült fel és annak megfizetésére Csomay Ödön solymári vezetőjegyzőt kötelezem.

M e g o k o l á s .

Csomay Ödön ellen azért indult fegyelmi eljárás, mert olyan kijelentést tett, hogy a törvényeket és rendeleteket a kulákokkal szemben azért nem tudja végrehajtani, mivel ő a kulákságnak lekötelezettje. A beállítottsága révén felettes hatóságaitól kapott utasításokat ennek szellemében intézte és így népi demokráciával szemben bizalmatlanná vált. A vizsgálat alkalmával kihallgatott kilenc tanú egybehangzóan vallották, hogy terheltnél a kulákokkal szemben kétségtelenül elfogultság tapasztalható. Konkrétumként megjelölték, hogy a rendelkezések végrehajtása legtöbbször eltolódott, a községet és a telepeseket érintő problémákkal terhelt mindig a község javára döntötte el. ...... tanú azt is igazoltam, hogy terhelt a helybeli kishaszonbérlő csoportnak téglagyárral kötendő szerződését elódázta és ebből nemcsak kár származott, hanem a csoport egyes tagjai ebből kifolyólag a TSZCS-be nem léptek be. A többi tanú vallomásából is kitűnik, hogy az egyes problémáknál terhelt a község érdekeit akkor is védelmezte, ha csupán a kulákok és a svábok előnyét jelentette. Székely Mihály és társai kubikusok nyilatkozata, a dorogi szénbányák üzemi bizottságának nyilatkozata, az észak budai téglagyárak N, V. képviselőinek jegyzőkönyvi nyilatkozata és a solymári bányászok jegyzőkönyvi nyilatkozata csak arról tanúskodnak, hogy terhelt nevezettek ügyeiben megfelelően járt el. A vizsgálat folyamán és nevezett védekezése, valamint a tanuk többségének vallomásából a vádak csak egy része bizonyult valónak, s ezért a kiszabott büntetés áll a cselekmény elkövetésével arányban. .................

Budapest, 1950. május 5. Alispán helyett: Besztercei s. k. m. főjegyző”

 

A fenti határozatból kiderül, hogy Csomay Ödön a fegyelmi vizsgálat alatt nem foglalhatta el az említett piliscsabai állást. 1950. szeptember 14.-én a solymári elöljárósági irattárban lévő 523.-56/1950 számú ügyirat szerint a Budai Járási Tanács Végrehajtó Bizottságától a következő távmondat érkezett: “ Csomay Ödön, volt vezetőjegyző holnap, azaz 15.-én reggel 8 órakor jelentkezzék Budaörsön Engelhardt vezetőjegyzőnél aljegyzői megbízatásának átvétele végett. Budai Járási Tanács V.B.” Valójában nevezettet a budaörsi elöljárósághoz helyezték át gazdálkodási előadói munkakörbe. Ugyanakkor a volt budaörsi főjegyzőt később a Solymár községi tanácshoz helyezték át, ugyancsak gazdálkodási előadói munkakörbe. Itt jegyzem meg, hogy a második tanácsciklus elején, 1955-ben a két ember munkahelye ki lett cserélve, Soltész Zoltán vissza lett helyezve Budaörsre és Csomay Ödön Solymárra gazdálkodási előadónak.

Csomay Ödön leváltása után ideiglenesen Fehérvári Mihályt bízták meg a főjegyzői feladatok ellátásával, majd rövid idő múlva Kovács Andrást nevezték ki Solymárra vezetőjegyzőnek. Hogy az új vezetés következtében a munka politikai színvonala mennyire változott, álljon itt szószerinti idézettel a következő-jelentés:

 

 

“Solymár Község Elöljáróságától

Tárgy: Népboltok, Földműves szövetkezetek helyiségeinek kiutalása.

Hivatk: 328/1949. eln.

Melléklet: l drb

Bizalmas

Vármegye Alispánjának,

 

Hivatkozva fenti rendelkezésére, valamint az ide csatolt, - Földművesszövetkezet által benyújtott beadványra jelentem, hogy a jelenlegi solymári viszonyoknak megfelelően Népboltot létesíteni a Földművesszövetkezet minden téren való visszafejlesztését jelentené, annál is inkább, mivel ez a kísérletezés abból indul ki, hogy a helybeli kulákokra és kulák rokon kereskedőkre, kik egymás után csuknak be, akik azután az osztályharcban igen változatos és furfangos eszközöket használnak. Egypár kulákfröccsön politizáló bányászt, vagy ipari munkást tól előtérbe, ők pedig a háttérből irányítják azon követelést, hogy létesítsenek népboltot, mert az ipari munkások érdeke így kívánja. Az már csak magától értetődik, és itt lóg ki a lóláb, hogy ez a népbolt egy ilyen letűnt kulák rokon boltban nyílna meg, miáltal a letűnt kulák boltos bért kapna, de egyben alkalmazást is nyerne, itt tehát keresethez jutna. Az kétségtelen, hogy minden lehetőséget megragadna, hogy “tökéletesebben” lássa el a vásárlóközönséget árúval, de egyben ellenforradalmi demagógiával is. Az ipari munkások Bp.-re járnak, az ottani Közértek, Népboltok stb. tökéletesen kielégítik szükségleteiket, de a helyi szövetkezeti bolt is. Nem egy szocialista szektort akarunk kiküszöbölni az által, hogy a jelenlegi körülmények között meg akarjuk akadályozni, hogy Népbolt létesüljön, hanem meg akarjuk akadályozni, hogy a szocialista szektort a reakció használja ki eszközül és ellenük harcolva egyszerűen kijelentem, hogy a népboltot, mint szocialista szektort támadjuk. Tekintve, hogy mindezt az elöljáróság háta mögött akarják csinálni, nem igényelnek lakást, stb. kérem Alispán elvtársat, hogy vizsgáltassa ki ezt a kérdést és lépjen közbe, mert bennünket kész tények elé akarnak állítani, magasabb fórumra elintézve az ügyet. Ennek meg nem akadályozása egy sor munkaeredményünket fejlesztené vissza, melyet az osztályharc területén elértünk.

Solymár, 1950. február 2. Kovács András vezetőjegyző.”

 

 

Mivel Kovács András főjegyzőt nemsokára behívták katonának, a helyébe Sántha Ferencnét nevezték ki főjegyzőnek. Hadd idézzek tőle is levelet, amely az akkori helyzet egy másik oldalát ismerteti.

“Solymár község elöljáróságától.

93 /1950. biz. Tárgy: heti jelentés.

Budai járási Tanács V. B. Titkárságának, Elnökének.

 

A békekölcsönnel kapcsolatban a következőket jelentem. Szombaton és vasárnap itt voltak a honvéd bajtársak és a népnevelőkkel kimentek jegyezni. A hangulat jó a nép körében, csak a kulákokkal van baj. Ide se fütyülnek az idézésre. Már háromszor hívtam be őket, de nem sok eredménye volt. Kettőnek kiküldtem bírságot 200 Ft. miért az idézésre nem jelent meg. Azon kívül kötelezem az adótartozása azonnali megfizetésére. De megy azért velük is, nem hagyom magamat a mai napon már három kupec kulák jegyzett le fejenként 1500 forintot. Az eddigi eredmény összesen készpénz és részletekben 87 ezer forint. A Kulákok szépen jönnek be és nem engedem Őket el amíg meg nem jegyzik azt, amit kiszabok nekik. 3. - án azaz ma este Népnevelőgyűlést hívunk össze, ahol kiértékelem az eredményt, és újra beindítom a népnevelőket. A kukorica szárvágást szorgalmazzuk és halad is. Október 4. - iki határidőt szabtam meg, akinek addig nincs levágva a kukoricaszára, azét levágjuk, vagyis levágatjuk, és az használja el, akinek szüksége van rája. A szántás vetési munkálatok folynak. A beszolgáltatást október hetedikére befejezzük. A kulák vetéstervet megállapítottuk és azt a mai napon postázzuk is. Egyéb jelenteni valóm nincs.

Solymár, 1950. október 3. án. Sántha Ferencné sk. Vezetőjegyző.

_________________________________________________________________________________

Ennek az időszaknak a legfontosabb célkitűzése a Tsz. szervezés volt. Az újgazdák nagy része még 1949 - ben alakított termelőszövetkezetet, azonban a régi solymári lakosság nem akart termelőszövetkezetbe lépni. Ennek bizonyságául szolgáljon Sántha Ferencné vezetőjegyző alább idézett levele:

 

“Solymár község elöljáróságától.
Tárgy: Tszcs-k fejlesztésével kapcsolatos adatok jelentése.
Budai Járási Tanács Végrehajtó Bizottság Elnökének.

A 11/1950 elnöki levélre jelentem az alábbiakat. Községünkben még a mai napig csak két új tag lépett be a termelőcsoportba. A helyzet az, hogy a helybeli lakosság nem akar belépni, mert a földjéhez ragaszkodik, és mint a törvénybíró elvtárs mondja a maga ura akar lenni. A tegnap esti népfrontgyűlésen kértem, hogy a népfront bizottság tagjai járjanak elől jó példával és lépjenek be. Kifejeztem azt a reményemet, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Minden népfrontbizottsági tag elvállalt 10 embert, ahová elmegy, és népnevelő munkát végez. Ebbe a munkába bekapcsoltuk az MNDSZ, a DISZ és a Pártunk népnevelőit is.

A burgonya és kukorica betakarítása községünkben 25 %- ban történt meg. A tegnap esti Népfrontgyűlésen újból megneveztük a dűlő felelősöket, akik már a mai napon a burgonya és kukorica mielőbbi betakarítása érdekében munkába is léptek. Ugyanezek lesznek a versenyfelelősök is. A tegnapi nap folyamán már a versenykihívások meg is történtek.

 

Solymár, 1950. szeptember hó 14. Sántha Ferencné vez. jegyz. sk.”

 

Ugyancsak a termelőszövetkezet fejlesztéssel foglalkozik Sánta Ferencné vezetőjegyző

1950. szeptember 18-án kelt 71 / 1950 számú bizalmas jelentése a Budai Járási Tanács VB Elnökének, melynek idevonatkozó részét az alábbiakban idézem

 

“Községünkben szállítási szerződést sem burgonyára, sem kukoricára nem kötöttek. Ezen a vonalon úgy saját, mint a népnevelőinken keresztül tett agitációs munkánk eredményre nem vezetett. A népnevelő munkánkat ebben az irányban tovább folytassuk. Községünkben eddig 240 katasztrális hold vetőszántást végeztek. Sem búzát sem rozsot sem őszi árpát az esőzések hiánya miatt el nem vetettek. De kétnapi esőzések folytán már ma reggel kimentek a gazdák a szántóföldre és munkába léptek a dűlőfelelősök is. A verseny megindult közöttük. A TSZCS egymaga kihívta valamennyi dűlő felelőst versenyre, hogy október 22-ig a községi Tanács megalakulása napjáig befejezik az őszi mezőgazdasági munkákat. Burgonyából 11 katasztrális holdon 48 mázsát takarítottak be. 13-án, szerdán Népfrontgyűlést tartottunk, ahol a fő szempont a TSZCS fejlesztése volt. Hogy ebben az irányban a helyi lakosság körében miért nem tudunk érvényesülni, a véletlen folytán jöttem rá. Beszédem során megkérdeztem a jelenlevő gazdákat, hogy ők miért nem lépnek be a TSZCS - be. A válasz az volt Jármai György törvénybíró részéről, hogy “ a föld az nekem egy szentség és én a magam ura akarok lenni. Nem tudok a más dirigálása szerint dolgozni,” Én úgy látom, hogyha ő előttünk így beszél a TSZCS - röl, akkor csak így beszélhet és nem másképp kifelé és a faluja felé. Természetesen neki Társai is vannak, akik igazat adnak neki, Valamit kell vele csinálni, mert Ő itt a falúban nagy tiszteletnek örvend. Hasonló körülmények miatt nem sikerülhetett szombaton az esti Gazdanap is. Bár a szervezést alaposan megcsináltuk az mégis csak 32 ember jelent meg és azok között a gazda kb. 10. volt. A politikai beszámolót elmondtam és kértem a jelenlevő gazdákat, hogy úgy végezzék a mezőgazdasági munkákat, hogy október 22. A választásunk napjára be is fejezzük. Beszédem után Milbich Márton Défosz elnök bejelentette, hogy hívjuk ki versenyre Nagykovácsi községet. A gyűlés egyhangúlag elfogadta a kihívást. Mivel ez a gazdanap nem jól sikerült szeretném kérni arra az engedélyüket, hogy 23-án, azaz szombat este egy új gazdagyűlést hívhassunk egybe. A TSZCS eddigi eredménye öt új tag. Ezek közül kettő családjával e gyütt lépett be”

 

<< Vissza