Rozália téglagyár Budapesthez csatolása

A Rozália téglagyár dolgozói már 1948 óta kérelmezték az illetékes szerveknél, hogy csatolják őket Budapesthez. Indokolásul előadták, hogy egyrészt közelebb vannak Budapesthez, mint Solymárhoz. Bevásárlás, iskolai szempontból is kedvezőbb a főváros, de a legfőbb indokuk az volt, hogy a budapesti lakosoknak nagyobb az élelmiszer fejadagúk, többet tudnak az élelmiszerjegyeikre vásárolni. A kérelmet az illetékes hatóságok csak nagy Budapest kialakításakor vették figyelembe és a gyár területét Nagy-Budapest területéhez csatolták. Az eset érdekessége, hogy az átcsatolás azon a napon lépett hatályba, amikor az élelmiszerjegyeket megszüntették, s ezzel az átcsatolás okafogyottá vált. De a legnagyobb probléma az lett, hogy tulajdonképpen csak a gyár területét csatolták a fővároshoz, a gyár fölött lévő Rozália sor nevű utcát, melyben a gyári dolgozók laknak, az Solymár község területén maradt. Valószínűleg a kérelmükben erről a fontos részről nem volt szó. Ilyenformán az a helyzet, hogy miután a téglagyár előtt elvezető út a fővároshoz került, a gyár lakói, mint állandó solymári lakosok csak budapesti területen keresztül tudnak a solymári lakóhelyükről Solymár községbe jutni.