A solymári kápolna állapota 1757 évben
A Veszprémi Egyházmegyei Levéltárban fekszik Márkus Mihály, zsámbéki plébános, a veszprémi egyházmegye budai kerülete esperesének “Hivatalos jelentése a Nemes Pilis Vármegyében fekvő solymári kápolna állapotjáról: 1757. április 28.-án.” “Első kápolnája 1728-ban épült, Long Péter, akkor Solymáron élő kőmívesmester műve, aki jelenleg polgár Óbudán. Azon a helyen, ahol ugyancsak ő, annak idején corpus nélküli keresztet állított, mely az idők zűrzavarának esett áldozatul, most kőművesmunkával kápolnát, helyesebben valami kőstáció-félét emelt s abba a Boldogságos Szűz Mária képét helyezte el, ölében a gyermek-Jézussal. Mikor pedig látta a stáció iránt fokozódó áhítatot - s a Pestről és környékéről nap - nap után ide érkező zarándokokat - fogadalmat tett, hogy azon a helyen nagyobb kápolnát épít, hogy szentmiseáldozatot is lehessen ott bemutatni. Az elhatározás eredményeképpen az előbbinél nagyobb kápolnát emelt, melynek hossza l öl egy láb, szélessége meg csak l öl. Az új kápolnának kőoltára volt. A boltíves kápolna 1738-ban készült el, mindkét oldalán ablakkal, hogy be lehessen látni. Ajtaja eredetileg keményfából volt, mivel azonban a kápolnát kétszer is kirabolták, ezért utóbb kettős záras, erős vasajtóval látták el. Ezt a kápolnát ugyanaz a kőműves gondozta HEKEL JAKAB LAJOS plébános idejében. Én, Márkus Mihály zsámbéki esperes plébános a megboldogult PESTI MIHÁLY általános helynök megbízásából, akitől az említett plébános eszközölte ki a felhatalmazást, a pestisjárvány teljes megszűnte után, 1742. március 24.-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén benedikáltam a kápolnát. Ebben az időben az oltáron a Boldogságos Szűz Máriának egy rőf / könyök / magas és háromnegyed rőf széles, vászonra festett képe volt elhelyezve, melyet egy budai festőtől vásárolt kőművesünk és gondoskodott arról is, hogy a fekete keretre két kis gyertyatartó kerüljön s hogy az oltár kettős vászonterítővel takart, hordozható oltárkővel legyen ellátva. A szobrászmunkával készült faoltárt a múlt évben, 1756-ban 60 forintért csináltatta BERNARD pesti polgár és kereskedő. Napsugárözönben a Boldogságos Szűz Mária, ölében a kisded Jézussal. Az oltáron ékesen festett angyalszobrok láthatók. A kép előtt tolózárral nyitható üveg-tabernákulum áll. Az oltár előtt ezüstlámpa függ, melyet a kápolna bevételéből olajjal látnak el. Szentmise alatt meg szokták gyújtani. A képen egy aranyozott ezüstpaténa látható, lecsüngő ezüstkalászokkal, valamint két aranyozott ezüstsáv, melyek mintha kezet fognának. Két oldalt a falon két ezüst emléktáblát látunk. Az egyiket TERSTYÁNSZKY József felesége készítette. A sűrű felhőben megjelenő Szent Szüzet ábrázolja, amint férjével együtt leborulnak előtte az emléktábla felajánlói. A másik oldalon függő emléktáblát egy pesti polgár, DIX Antal ajándékozta. A képen az ajándékozó látható, amint feleségével együtt leborulva tiszteli a Boldogságos Szent Szüzet. Továbbá a kápolna mindkét oldalán vászonra festett. különböző kis fogadalmi képek szemlélhetők. A kápolnában még csupán egy szekrény van a szentmiséhez szükséges szerek őrzésére. A kápolnának két kazulája van, az egyik már kopott, a másik tarka színű, jó állapotban levő, egy pesti kötélgyártó feleségének ajándéka. Van továbbá három albája két cingulussal, négy oltárterítője, egy Missaleja, egy ajándékozás révén szerzett pléh kézmosója. Az oltárt hat, ötvösmunkával készült színes gyertyatartó díszíti. A kápolna külső állapotjáról a következőket mondhatjuk. Amikor a kis kápolna látogatottsága megnővekedett, nagytisztelendő MELICH GYÖRGY, a hely plébánosa, hogy az embereknek az időjárás szeszélyeivel szemben menedéket nyújtson, pénzbeli megajánlások segítségével gondoskodott a kápolna befogadóképességének megnagyobbításáról. Az 1749-ben kibővített kápolna három öl hosszú, két öl széles, zsindelytetővel, s az egész vörös színű. Az ajtó felett tornyocska, kis haranggal, melyet 26 solymári polgár ajándékozott. Szentmise idején ezzel szoktak harangozni. Ez a kápolnabővítés fa és lécanyaggal készült. Az egészen átfutó léceken 60, vászonra festett ex-voto kép, balesettel kapcsolatosan felajánlott két-két vaskéz és faláb, továbbá 22 hordágy függ. A kápolna e fából készült részében a kőből épült kápolnarész bejáratától jobbra - egy festett kis Szent Kereszt oltár áll: egy budai festő ajándéka. A kápolna egész szélességében elnyúló két pad van még ott, valamint a szentély bejáratától balra, ajtóval és vaspántokkal jól megerősített kőpersely, a felajánlott adományok céljaira. 1752. Május 28-án egyesek ebbe a kápolnába jöttek ájtatoskodni, amikor az oltárképen, a Szent Szűz szemében könnycseppeket vettek észre. A könnycseppeket HODERKOCZER JÁNOS, a kápolnában is szolgálatot teljesítő kántor fehér vászonkendővel letörölte, de azon a letörölt folyadék semmi nyomot nem hagyott. KISZENIN MAGDOLNA, Borosjenőről zarándokolt át a kápolnába, szintén látott könnyeket csillogni a két szemében. Ő is letörölte a könnyeket. A letörlést a solymári MILLER ÁDÁM is látta. A dolog híre elterjedvén, ájtatosságuk kielégítésére és ügyes - bajos dolgaikban kegyelmek kiesdése végett a legkülönfélébb helyekről zarándokolnak ide a hívek, sőt nap - nap után körmenetileg is tódulnak ide, Kecskemétről, Túráról, Versegről, Fészarúrol, de egyéb, tíz km-nél távolabbi helyekről is. Az elmúlt évben is több mint 126 szentmise volt a kápolnában. Különféle helyekről jöttek ide különféle vallású emberek, misét mondattak, imádkoztak és távoztak. A helyi plébános panaszkodik is, hogy nap - nap után sok a kiadása a gyakori vendégektől és búcsújáróktól sok alkalmatlankodásban van része. De azért jó szívvel van Solymáron. Fáradalmainak és kiadásainak ellenszolgáltatása képen évenként 30 forintot szokott kapni. Az adományokból a kántor 12 forintot, a harmatrendi asszony pedig, aki különféle viaszfigurákat szokott árusítani, 6 forintot. A plébános úr azonban mégis keveselli a 31 forintot, s még javítást kér magának, mégpedig egyenértékűt, mert panaszkodik, hogy sok a kiadása és a 30 Ft. nem elég az összes kiadásai fedezésére. A Vicarius Generális vagy a Kegyelmes Püspök úr ítéletétől függően azt meg is kapja. A kápolna bevétele pedig az egész évi adományokból több mint 270 - 280 forint, Pénzösszegben mintegy 1000 forintja van a kápolnának. De van 353 Ft 30 fill. előlegezett kiadása. Azon kívül követelésben van még 480 ft.-ja és a solymáriaknál kölcsönben 167 ft.-ja. Összesen tehát 647 forint a kápolna aktívája. Van azonban a kápolnának még ezüstje is az ajándékokból. Ezeknek száma: 41. A Boldogságos Szűz számára 4 ezüst korona, 6 szív, 6 szempár, 1 fül, 1 orr, 3 kéz, 4 láb stb......—
Kiesdett kegyelmek
1752. Július 6-án Jenőről zarándokolt ide feleségével együtt FLAISMAN JÁNOS. Ez lelkiismereti felelőssége tudatában előadta néhai MELICH GYÖRGY plébánosnak, hogy gyermekük keze születésétől fogva görbe volt s már 8 hetes volt, amikor az apa fogadalmat tett, hogy felkeresi a solymári mindenkor segítő Szűz Anyát. Amint fogadalmukat teljesítették, a gyermeket egészségesnek találták. Ugyanazon évben, 1752. okt.- 25-én a kb. ötven éves SMITH MÁTYÁS zarándokolt ide Pozsonyból. Hordágyon jött, fogadalomból a solymári Szűzanyához. Ott helyben meggyógyult és hordágy nélkül tért haza. A plébános eskü alatt vallotta, hogy a nevezett ember lábán két hatalmas seb volt, 22 héten volt már az Irgalmas Testvérek ápolása alatt, anélkül, hogy meggyógyult volna. 1753. Május 20-án FREYERIN ZSUZSANNA, korcsmárosné pestről zarándokolt ide a magyarok Oltalmához. Ennek harmatféléves gyermeke jobb szemére vak volt. Miután az anya a solymári Szűz Máriánál teljesítette fogadalmát, a gyermek visszanyerte szeme világát. Ezen esemény örök emlékül és hálából két ezüst szemet ajándékozott a szentélynek. Ugyanez év okt.-. 6-án zarándokolt ide a Szent Szűz kápolnájába HOFFER ANDRÁS budai polgár, hálából, hogy fiacskája gyermekrablók karmai közül megmenekedett. 1754. Március 2-án MALLER ANDRÁS Tinnyéről jött ide. Megbokrosodott lovai elragadták, két bordáját törte, de a Boldogságos Szent Szűz közbenjárására szerencsésen felépült. 1754. Március 24-én SEML LIPÓT kovácsi- lakos járt itt, hogy egyéves fiáért imádkozzék, akit deréktörés ért. Ugyanazon órában, melyben érte a Boldogságos Szűzhöz imádkozott, a gyermek meggyógyult. 1755. Június 7.-én HEPLER FERENC, 10 éves fiú, aki négy nap óta vért köpött, a Szent Szűz előtt fogadalmat tett és meggyógyult. 1755. okt. 25-én GEYHLER JÁNOS 18 éves fiát hozták ide Vörösvárról. Ezt 12 héten át lábtöréssel kezelték az orvosok a felgyógyulás reménye nélkül. Majd fogadalmat tett a solymári Szűznek és meggyógyult. Ágyát a Boldogságos. Szűz képével együtt örök emlékezetül oda kifüggesztette. 1756. jan. 3-án a 28 éves TOLVIZER MÁTYÁS jelent meg a kegykép előtt annak emlékezetére, hogy 1754-ben 5 álló napon át folyt az orra vére s mikor már három orvos is lemondott róla, a Bold. Szűznek fogadalmat tett és meggyógyult. 1756. ápr. 19.-én PAPP TAMÁS, egy régi budai földműves nyelve használatát vesztette el, megnémult és siránkozó feleségét dadogva-hebegve vigasztalni akarván kezével mutogatva bensőleg fogadalmat tett. Mikor aztán Solymáron meggyógyult, érthető szavakkal mondta ki, mit akart azokkal a taglejtésekkel kifejezni. Azon az éjszakán, ugyanis a Bold. Szűz közbenjárása révén visszanyerte beszélőképességét. Van még sok hasonló imameghallgatás, melyben, különféle betegségekben és megpróbál-tatásokban szenvedők részesültek a solymári Bold. Szűz segítsége és közbenjárása folytán. Ez valamennyi egy külön könyvben van feljegyezve, én azonban az idő rövidsége miatt úgy gondoltam, évről - évre 2 - 3 esetet említek csak, hogy kitűnjék, mily hálával tekintenek az emberek nap, mint nap a solymári Boldogságos Szűz képére és kápolnájára. Mindezekért elöljáróim szándékának megfelelően írtam meg. Anno 1757. ápr. 5. Michael Márkus s. k. Zsámbéki plébános veszprémi egyházmegye budai kerületének esperese. (A fenti levél latin nyelvű eredetije az 1960-as években lett magyarra fordítva.) |