Az első tanácsciklus, az ötvenes évek

Ez volt az-az időszak, amit későbben igen sokszor emlegettek, amikor a fordulat éve után megkezdett erőszakos tsz. szervezés, a kulákok üldözése, a különféle munkaversenyek, az állam minden területen való erőszakos beavatkozása a tetőpontjára hágott. Főleg az ezekben az években történt erőszakok, törvénytelenségek vezettek az 1956-os forradalom kitöréséhez.

A régi közigazgatási rendszer szétzüllesztése után, 1950. október 22.-én került sor az első tanácsválasztásra. Az első négy éves tanácsciklus, kimondottan szovjet mintára került megszervezésre. A tanácstag jelölteket nem a lakosság jelölte ki. A szavazólapra zömmel párttagokat vettek fel, s a pártonkívülieket is a párt választotta ki. Ilyen előzmények után került sor a választásra, melynek során minden választópolgár az urnához járult s csupán egy ellenszavazat volt. Tanácselnöknek Sántha Ferencné volt főjegyzőt (az író feleségét) választották meg. Tanácselnök helyettesnek Reményi Andrást és vb. titkárnak László Antalt választották.

Nagyszámú bizottságot alakítottak az új tanácstagokból. így pl. Termelési Bizottságot, Mezőgazdasági Versenybizottságot, Közellátási Bizottságot, Javaslattevő Bizottságot, Oszi mezőgazdasági munkákat ellenőrző Bizottságot, Szociális Bizottságot, Begyűjtési Bizottságot, Pénzügyi Bizottságot. Ezekbe a bizottságokba tanácstagokon kívüli személyekből aktívákat választottak, akik a bizottságok munkáját támogatták.

Tanácsülést havonta, végrehajtó bizottsági ülést hetenként tartottak. E testületi üléseket minden esetben politikai beszámolókkal kezdték, melyben a helyi és világpolitikai helyzetet ismertették. Természetesen az “imádott” vezetők, Sztálin és Rákosi elvtársak emlegetése sem maradhatott el. Ezen kívül minden bizottság jóformán hetenként tartott ülést, melyen a végzendő feladatokat tárgyalták meg. Igy az emberek nagy része elvileg csak tanácsi és bizottsági ülésekkel foglalkozott, politikai beszámolókat hallgatott, és a tényleges munkájuk elvégzésére nem jutott idő.

A tanács a parasztság munkájának irányítására Török István személyében agronómust alkalmazott, akinek feladata volt dűlőnként és parcellánként nyilvántartani a földeket és azt is, hogy az egyes emberek a parcellájukba mikor, mit vetettek, a szántási, kapálási, betakarítási munkát rendesen, időben elvégezték-e.

Az ehhez szükséges adatgyűjtést a bizottságok tagjainak kellett végezni, és időnként az agronómusnak jelentést tenni, aki ezeket az adatokat asztal nagyságú táblázatokon tartotta nyilván. E nyilvántartások alapján rendszeresen jelentést kellett küldeni a közbeeső szervek utján a legfelsőbb rányitó szerveknek, a különféle munkák állásáról, terméseredményekről, a beszolgáltatási kötelezettség teljesítésének helyzetéről stb. Mivel a helyi tanácsnak ebben az első ciklusban jóformán semmiféle önállósága nem volt, ezen óriási és teljesen felesleges, céltalan feladatokat az irányító felső szervek írták elő, és e kötelezettség teljesítésének ellenőrzését külön apparátus végezte. Természetes, hogy ezt a sziszifuszi munkát elvégezni nem lehetett, ezt senki nem vette komolyan, és így, a beadott jelentések meg sem közelítették a valós helyzetet. Elvárás viszont a verseny szellemében az volt, hogy nemcsak a község, hanem a járás, sőt a megye is a verseny élvonalában legyen, mert ezt várta el tőlük a párt, így a felső szervek a szép eredményeket tartalmazó jelentéseket szívesen fogadták, mert hiszen ez az ő munkájukat is dicsérte. Ilyenformán ezek a jelentések a valóságos helyzettől messzemenően távol voltak.

Ebben az időben pedig sokfajta feladat volt, amit kampányszerűen és versenyben kellett elvégezni. Így a szántás, vetés, betakarítás, begyűjtési versenyeken kívül végre kellett hajtani a nagyobb házingatlanok államosítását, a békekölcsön jegyeztetéseket.

Biztosítani kellett e verseny eredmények nyilvánosságát. Így pl. a tanácsháza előtt egy nagyméretű versenytáblán, naponta ki kellett írni, hogy melyik versenyben kik az élenjárók és kik a lemaradók. Ha valakit megbírságoltak, azt is közzé kellett tenni. Ezek mellett minden vasárnap, a nagymise után, a templomból kijövő hívek előtt a, községi tanács dolgozóinak személyesen kellett felolvasniuk a közérdekű közleményeket, híreket, amelyek természetesen az említett verseny eredményekről szóltak.

Az akkori helyzet jellemzéseként idézek Peller István, akkori vb. titkár helyettesnek, a Budai Járási Tanács VB. Titkárságához irt 115-3/1952. számú jelentéséből, melyből az is kiderül, hogy az akkori személyi kultuszhoz híven, minden Rákosi elvtársért történik

“1./ Politikai helyzet: Az osztályharcot a községben a 4/1952. Tvr.végrehajtásával folytattuk. Tanácstagjaink népnevelő munkát végeztek az elmúlt hónapban is. A tömegekkel való közvetlen kapcsolatunk jó. A kulákok és népellenes egyének ingatlanainak állami tulajdonba vételével semmiféle megnyilvánulást nem észleltünk.

2./ Tömegekkel való kapcsolat: Az Állandó Bizottságok is jó munkát végeztek a tömegekkel való kapcsolat tekintetében. Főleg a Mezőgazdasági Bizottság tagjai vették ki részüket e tekintetben, akik a tagosítással voltak segítségükre a gazdáknak és a Tanácsnak a gazdalajstrom összeállításánál.

3./ A tanácstagok kb. 70-en jelentek meg a febr. havi tanácsülésen. Felajánlották hogy tojás és baromfi begyűjtés tekintetében Rákosi Elvtárs születése napjára a begyűjtési terv I. negyedévre eső részét 100 %-ban teljesítik.”

“4./ f. / Közellátás terén Rákosi elvtársnak a jegyrendszer teljes megszűntetésével kapcsolatban mindenféle téren a sorban állás megszűnt”.

Magam 1950 szeptemberétől, 1951 júniusáig betegállományban, a kútvölgyi szanatóriumban voltam, s mikor onnan hazajöttem, (akkor vezették be újra az élelmiszerjegy rendszert), újból alkalmaztak a tanácsházán élelmiszer jegyfiókvezetőnek. Mint ilyennek, be kellett segíteni a begyűjtési munkákba, gazdalajstrom készítésbe, és a nyilvántartás vezetésébe.

Az új tanácsnak az ismerteteken felül legfontosabb feladata a mezőgazdaság szocialista átszervezése volt. Miután az újgazdák nagy része már a Kossuth termelőszövetkezetben volt, és a község régi lakossága az erős nyomás miatt ilyen lépés elől nem térhetett ki, termelőszövetkezeti csoportot alakítottak, (ennek lényege, hogy továbbra is egyénileg dolgoznak, de a beszolgáltatást és értékesítést közösen végzik). Az új csoport neve Dózsa TSZCS volt és elnöke Kuruc András lett. A csoport kérésére elvégezték a községben az általános tagosítást, melynek során kijelölték a termelőszövetkezeti táblákat, és az egyéni tulajdonban maradó földeket. A gyümölcsösök és szőlők, mivel ezeket közösen nem tudták megdolgozni, egyéni kézben maradtak.

Minthogy a csoportba belépetteknek a lovat és tehenet a közösbe kellett bevinnie, ha valamelyik tagnak szüksége volt egy fuvarra (pl. vizet vinni a permetezéshez, a gyümölcsöt hazaszállítani, vagy éppen piacra vinni) előbb lovat kellett kérnie a szövetkezettől, majd elmenni a Várhegy mellett lévő közös istállóba, ahol ha volt bent ló, befoghatott és elvihette. Természetesen az ilyen lóhasználat költségét az év végi elszámolásnál levonták.

1952-ben Kuruc András elnök ellen szabálytalan elszámolás miatt eljárás indult és börtönbüntetést kapott. (Bűne az volt, hogy a szövetkezet a Deme malomban kőőrlőt üzemeltetett, ahol a FUTOR nevű kőőrleményt készítették, a Zsiroshegyi mészkő bányában fejtett mészkő porráőrlésével, amit takarmány adaléknak értékesítettek. A végelszámolánál kiderült, hogy lényegesen nagyobb mennyiségű kő szállítását fizették ki, mint amennyi kőőrleményt eladtak.) Utóda Ringler Károly lett.

Közben a tanácsi vezetésben is komoly változás állt be. Sántha Ferencné tanácselnök családjával együtt elkerült a községből, helyére Reményi András eddigi elnökhelyettest választották meg. Nem tartott sokáig az elnöksége, mert ellene és László Antal vb. titkár ellen is fegyelmi eljárás indult.

Reményi András egy teljesen szabálytalan hordó vétel és eladási ügybe bonyolódott. László Antal ellen pedig okirat hamísítás miatt indult eljárás. Ugyanis a végrehajtó bizottság egy festék alapanyag gyártó vállalat alapításáról döntött, amelyhez hitelkérelmet kellett beadni. A Rózsika forrás völgyében volt egy hely, ahol valamikor vörös festékalapanyagot bányásztak és gyártottak. Ezt akarta László Antal újból megnyitni, és erre a célra egy üzemet létrehozni. A hitelkérelemhez László Antal egy vb. határozat kivonatot csatolt, mely határozatról a jegyzőkönyv még nem készült el, tehát kivonatot sem lehetett róla készíteni. A vizsgálat miatt a meghallgatott vb. tagok megijedtek, és nem merték vállalni, hogy erről határoztak volna. A vizsgálat alapján mindkét személy felelőssége megállapítást nyert ezért bűnvádi eljárás indult ellenük, és a bíróság mindkettőjük több hónapi börtönbüntetést kapott.

Az ezt megelőző időszakban vette tanácsi tulajdonba a község vezetősége a solymári, un. Kerényi féle gombgyárat, amely először fagomb esztergályozásával, majd ruhafogas gyártásával foglalkozott. Ugyanakkor hozták létre a solymári kisiparosok egyesülésével a solymári Vegyes Kisipari Termelő Szövetkezetet, melyből később a Solymári Vegyesipari Szövetkezet, és a PEMŰ elődje fejlődött ki.