Munkakönyv

 

Munkakönyvek már a két világháború közötti időszakban is voltak Magyarországon. Az elnevezésük azonban változott. Külön munkakönyvük volt az ipari munkásoknak, másfajta munkakönyvük a mezőgazdasági munkásoknak, a cselédeknek cselédkönyvük volt. Közös jellemzőjük azonban, hogy e nélkül senkit nem lehetett alkalmazni. Mindig be kellett vezetni a munkába állás idejét, a munkaviszony megszüntetésének idejét, a munkakört, valamint a munkaviszony megszűnésének módját, és természetesen a munkaadó megnevezését.

Ezeket a különféle munkakönyveket 1950-ben egységesítették és egyfajta munkakönyvet rendszeresítettek, amit a tanácsok adtak ki. E munkakönyvek tartalmazták a fent említett adatokat, de benne volt a munkakör és a munkabér besorolás is. Tartalmazta továbbá szakképesítést is, amit a munkakönyv kiadásakor igazolni kellett. A munkakönyvet az alkalmazás ideje alatt a munkaadó őrizte, s jogszabály írta elő, hogy azokba milyen bejegyzést tehet a munkaadó.

A munkakönyvnek többféle hatása volt a munkavállalókra. Azoknak, akiknek munkakönyvében igen sok bejegyzés volt, nehezebben alkalmazták, mert következtetni lehetett arra, hogy milyen munkaerő az illető. Ezt szolgálta a kitüntetések és jutalmazásokra vonatkozó bejegyzés is. Különösen hátrányos volt a többszörösen is szereplő fegyelmi elbocsátási bejegyzés, vagy valamilyen más hátrányos adat. De a munkakönyv tartalmából meg lehetett állapítani, hogy valamelyik munkavállaló mennyire megbízható munkaerő, ha abba, pl. hosszú ideig tartó felelős beosztás szerepelt.

E bejegyzések jelentősen befolyásolták a dolgozónak új munkahelyen való felvételét. A munkakönyvet a mindenkori munkaadó őrizte és csak a munkaviszony megszűnésekor lehetett a dolgozónak kiadni, aki ezzel új munkaviszonyt létesíthetett. Munkakönyv nélkül csak a munkaadó hozzájárulásával lehetett másodállást létesíteni, vagy mellékfoglalkozást végezni. Ezek a szigorú előírások sok visszaélést megakadályoztak.

Mivel a munkakönyv az. egyes személyek személyiségi jogait sértették, a munkakönyv használatát 1990 után, a rendszerváltást követően megszűntették.

A munkakönyv megszüntetése vegyes hatást váltott ki. Akinek nem volt titkolni valója az új munkaadó előtt, annak mindegy volt, de akinek a múltjában foltok voltak, azok örültek a megszüntetésnek, mert így az új munkaadó ezekről nehezen szerzett tudomást. Többek között így fordulhatnak elő olyan esetek, hogy pl. egyes vállalatok olyan személyeket alkalmaznak vagyonőröknek, pénzszállítóknak, akiknek a múltban éppen ilyen vagyon elleni cselekedetek hagynak sötét foltot.

 

<< Vissza