Deportálások megszüntetése

 

Az új kormányprogram alapján az ötvenes évek elején létrejött internáló táborokat 1953 őszén ugyancsak megszüntették. 1950 után a fővárosból és más helyekből az ország különféle falvaiba, tanyákra, munkatáborokba számtalan embert, különösen a régi vezetőréteghez, értelmiséghez tartozókat, volt vagyonos családokat deportálták, kétkezi munkára kényszeríttettek. Ezeket a deportálásokat megszüntették ugyan, de Budapestre nem engedték vissza őket, hiszen a házaikat időközben már az új rendszer embereinek adták ki.

A deportálásból szabadult emberek zömmel Budapestről lettek kitelepítve, rokonaik, ismerőseik ott laktak, budapesti munkahelyekhez kötődtek, Budapesttel közvetlenül határos falvakban igyekeztek lakást találni. Ennek során Solymárra 154 személy költözött.

Ekkor a községben üres lakás már nem volt, a kitelepített őslakosságtól elkobzott házakat vagy juttatták, vagy a bennük lakóknak eladták, ilyenformán ezek az emberek albérletbe költöztek. Jelen esetben albérlet alatt nemcsak egy lakáshoz tartozó szobát vagy konyhát kell érteni, mert sokan különálló nyári konyhába, vagy mosókonyhákba is beköltöztek.

Ez a helyzet még elég sokáig fennmaradt s csak 1957 táján kezdett egy kicsit oldódni, amikor a lehetetlen helyzetben lévő emberek már valamilyen kiutat találtak a szorult helyzetükből.

 

<< Vissza