A solymári kisipari szövetkezet terjeszkedése

Az 1951 évben alakult solymári Kisipari Szövetkezet az eredeti székházában, a József Attila utca 26 szám alatti épületében, a gyors fejlődése miatt már nem fért el, s ezért a községi tanács átengedte a részére a Templom tér 5 szám alatti, üresen álló akkor Pettes háznak nevezett épületkomplexumot. (A mai hentes, iparcikk és élelmiszerbolt)

Az 1953 őszén átvett épületben a szövetkezet gumiüzemet és cellulózé feldolgozó üzemet létesített. A termelést telepengedély nélkül kezdték, meg s ezért 1954. március 11-én a megyei tűzrendészeti hatóság ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során megállapították, hogy az üzem területén nagymennyiségű celluloid hulladékot, az oldáshoz szükséges acetont és más normál hígító anyagot tárolnak, ami rendkívül tűzveszélyes, és azonnali eltávolítását rendelték el. A telepengedély beszerzéséhez a szövetkezet vezetőségét felszólították.

Egy 1954. május 4-én felvett jegyzőkönyv szerint a szárítóhelyiségben robbanás történt, ami emberéletet ugyan nem kívánt, de a helyiség Petőfi utcára nyíló két ablaka kivágódott és mintegy 10 - 15 méterre lévő szomszédos udvarra repült. A robbanás idején, hulladék cellulóz anyag, hígítóval történt keveréssel előállított elegynek, üveglapokra történt elkenése utáni szárítás történt. Ilyenkor a helyiség hőmérséklete 20 C. ° nál több nem lehet, és félóránként kell szellőztetni. A helyiségben lévő vaskályhában bőr és gumihulladékkal tüzeltek. Nyilván a szabálytalan tüzelés okozta a robbanást, amiért a tűzrendészeti hatóság a községen belül, az életveszélyes állapot miatt a cellulózé feldolgozást megtiltotta.

Mivel e tevékenység hasznos volt az üzem részére, kérték a községi tanácsot, hogy egy megfelelő, másik üzem létesítésére és bővítésére alkalmas telephelyet jelöljenek ki. Erre a célra a KTSZ alkalmasnak tartotta, az un. Dögtér kijelölését, amihez a tanács is hozzájárult, és erre vonatkozólag 1954. május 20.-án megállapodást is kötöttek.

A Dögtér, a mai PEMŰ területének közepe táján helyezkedett el. A Hutweid felől kijövő út annakidején a völgytől enyhe emelkedővel a mai főkapuig jött és ott csatlakozott a szentiváni országúthoz. Ettől a földúttól délre, egészen a völgyben folyó patakig terjedt a dögtér. E terület meredekebb, a patak felé lejtő részén pincék voltak a földbe vájva. A völgyben lévő patak helyén egy kisebb tó képződött, valószínűleg a víz nem megfelelő lefolyása miatt, mert ezt a tavacskát a mai PEMŰ területén eredő forrás táplálta. A névből kitűnően, a területen dögtemető volt, ami rozzant kerítéssel és kapuval volt elzárva. A temető közepén egy akasztófaszerű erős faépítmény állt, melyre a döglött lovakat stb., felhúzva meg tudták nyúzni, hogy legalább a bőrt megmentsék. A megnyúzott állatokat ezután a területen elásták.

A második világháború után megépítették a már régen esedékes dög kutat, ami egy kinyitható nagy vasfedéllel ellátott betonfalú, száraz fenekű kút építmény volt, amibe aztán az elhullott állatokat bedobták. Nem véletlenül az említett földút és az országút találkozásánál lévő sarokban, a mai főbejárattól a Pilisszentiván felé az út mellett álló épület helyén volt a solymári cigánytelep. Az ilyenfajta kutakat az ötvenes évek végén egyébként megszüntették, amikor az Állati Fehérje Értékesítő Vállalat megalakult, amely telefonhívásra az elhullott nagyobb állatokat elszállította, állati takarmány előállítása céljára. Az említett egész terület a község tulajdona volt.