Tsz. kilépés, földkiadás

Sztálin 1953. március 5.-i halála után, mikor feltárták az általa létrehozott személyi kultusz káros következményeit, Magyarországon is megújult a politika. A MDP Központi Veztősége feltárta a pártvezetés alapvető hibáit, Rákosi Mátyás kormánya benyújtotta lemondását. Július 4.-én megalakult a Nagy Imre kormány.

Nagy Imre bemutatkozó beszédét a rádió egyenes adásban közvetítette. Amikor beszédében a termelőszövetkezetek szervezése során elkövetett hibákról kezdett beszélni, és a tsz-ekből való kilépés lehetőségét is említette, az emberek az ablakokba kitett rádiókon keresztül kezdték érdeklődéssel hallgatni a további mondanivalókat. A falú valósággal felbolydult, s az emberek kezdték fontolgatni a termelőszövetkezetből való kilépés lehetőségét. A régi lakosságból álló Dózsa MGTSZ tagságának mintegy 80 %-a a szövetkezetből való kilépés mellett döntött. A döntés azért volt sürgős, mert a bevitt föld kiadását még az őszi mezőgazdasági munkák beindítása előtt kellett végrehajtani, hogy a jövő évi termést ne veszélyeztessék.

Vb. titkára Berbenkó Ferenc lemondása miatt a tanácsnak nem volt- A tanácselnök engem bízott meg a földkiadás megszervezésével és szabályos leadminisztrálásával. Az első feladat volt, a megmaradt Kossuth Tsz és a Dózsa Tsz ki nem lépett tagjai által használandó táblák területének a meghatározása és térképi rögzítése. A korábban már végrehajtott földrendezéskor a földhivatal szakemberei ugyanis az egyes dűlőkben volt parcellákat nagyobb táblába vonták össze, ezekből kellett kiválasztani azt az egybefüggő területet, ami nem kerül visszaadásra. Utána a visszaadásra kerülő területeknek a régi kataszteri földkönyvét beszereztem a földhivataltól és helyrajzi számok szerint, a terület és aranykorona feltüntetésével listát készítettem. Ezután került sor a kilépett gazdák behívására és a földkiadás végrehajtására. Ezt a következőképpen oldottuk meg.

A földkiadó bizottság Jármai György és Milbich Márton vb. tagokból állt, akik mint földművesek az embereket is, meg a földjüket is ismerték. Segítségül ott volt a két mezőőr, Lovas Mihály és Ringler József is, akik közreműködtek a földek beazonosításánál. A tanácsháza folyosója tele volt emberekkel, akik a sorukra vártak. Mindenki hozta a nála lévő nyilvántartási lapját, a volt földtulajdonáról. Azoknál a helyrajzi számoknál, amik visszaadásra kerültek beírtam a nevüket. Ha nem kaphatták vissza valamennyi saját földjüket, akkor olyanok földje között választhattak, akik nem léptek ki, s ezeknél csereképen beírtuk őket. Sokan úgy nyilatkoztak, hogy csak a saját földjüket kérik vissza, ami a táblában maradt, a helyett nem kérnek csereingatlant. De szép számmal voltak olyanok is, akik nem kérték vissza a földet. Az akkori viszonyok, a földek utáni különféle adózási és beszolgáltatási kötelezettségek miatt az emberek egy része igyekezett a földjétől megszabadulni. Az egész földkiadási procedúra és adminisztráció délre befejeződött. Volt egy pontos nyilvántartásunk, hogy ki milyen földdel rendelkezik de kettős földkiadás - ami sok helyen előfordult - itt nem történt, mert egy helyrajzi szám mellé, csak egy név került.

E földkiadással visszaállítottuk a korábbi egyéni gazdálkodási rendszert, ami 1961 évig életben volt. A kiadásnál készített jegyzék alapján egy hivatalos földkiadási jegyzőkönyv készült, amit beküldtem a telekkönyvi hivatalba átvezetésre.