Építési hatósági munka

 

Ebben az időben a község még nem volt nagyközségi jogosultsággal felruházva, s ilyenformán építési engedélyeket sem adhatott ki. Az elsőfokú építési hatóság a járási tanács építési osztálya volt, ahova az itt beadott és megfelelő javaslattal ellátott építési engedély kérelmeket be kellett küldeni, és az engedélyeket is a járási építési osztály adta ki.

A községi tanács vb. titkárának a feladata volt a községi tanács építési bizottságával az új épületek helyszíni kitűzése, az építés megkezdése előtt. Az építési bizottság elnöke ekkor Czimbál József kőműves mester volt. Én ilyen munkát korábban nem végeztem, de még a negyvenes évek végén egy pár alkalommal láttam ilyen kitűzést, a főjegyző ilyen ház kitűzési munkákhoz magával vitt.

Az első kitűzési feladatom igen problémás volt, és nagy fontossággal bírt. Ugyanis a Terstyánszky utca első szakaszának, a temető és az Árpád utca végén lévő kijáró közötti szakasz első házát kellett kitűzni, ami azért volt problémás, mert a telek az országút széléig ért és ennek az első háznak az elhelyezése szabta meg a későbbiekben az utcai kerítések vonalát. Az első építkező Mohácsi Károly volt, aki a házát a telek határára akarta elhelyezni és ezért vitánk támadt. Ennek az épületnek az elhelyezése szabta meg az utca későbbi képét, ezért az akkor még makadámút közepét vettük az út közepének. Arra rámértük a majd korszerűsítésre kerülő úthoz szükséges fél szélességet. Majd egy-két méteres padkát kihagyva, hogy a ház előtt megálló autó a forgalmat ne akadályozza. Utána másfél méter széles árok részére hagytunk helyet, majd egy megfelelő szélességű zöldsáv következett, közművek részére, és utána a szükséges gyalogjárdának megfelelő helyet, ehhez kerülhetett a kerítés vonal, majd e mögött a tervben szereplő előkerthez tűztük ki a ház vonalát.

Sikerült az építtetővel megérteni ennek a fontosságát, mert a mindenkori tulajdonos érdeke, hogy a háza előtti útszakasz is megfelelő képet mutasson, és praktikusan lehessen használni, ez a ház értékét is növeli. Később ezt a kimérést tekintettük alapnak az út további beépítésénél, természetesen az utca másik oldalának a beépítése esetén is.

Az akkori építési törvény ugyanis kimondta, hogy közút céljárta a telek 20 % - át kártalanítás nélkül le lehet jegyezni, hiszen a telektulajdonosok érdeke, hogy megfelelő közút álljon rendelkezésre.

Ilyen problémával találkoztunk a későbbiekben, amikor az egységes ingatlan nyilvántartás felfektetése során a Szabadság utcát felmérték, és jelentősen kisebb méretűek voltak a telkek, mint amennyi négyszögölt a korábbi nyilvántartások mutattak. Ekkor derült ki, hogy még a harmincas években, amikor az utcában az első házak épültek, a Szabadság utca a hivatalos térképen még csak 2 méter széles dűlőútként volt feltüntetve. Amikor az első házat, az akkori postaházat - (ma Strack Lőrinc féle ház) - építették, azt a 2 méteres dűlőúttól lényegesen beljebb kellett építeni, igy ennek az utcai homlokvonala képezte a későbbi kerítésvonalat. Miután az utat annakidején nem mérték fel és nem vették le a telkek területéből, nyilvánvalóan a négyszögölben kifejezett régi birtokívekben több szerepelt, mint amennyit ténylegesen felmértek a hetvenes évek végén.

Az akkori időkben igen problémás volt az ilyen építési hatósági ügyintézés, mert sok vita forrása lett. Ugyanis több községben adtak ki építési engedélyeket olyan területen, amely utcától nem volt megközelíthető, nem volt megfelelően közművesítve. Amikor a ház elkészült és nem lehetett szabályosan az utcáról a villanyvezetékre rákapcsolni az említett községekben perek keletkeztek, mely pereket a tanácsok elveszítették. Ilyenkor a tanácsnak kellett kártérítést fizetni, vagy megépíteni saját pénzen a közműveket. A községi vezetőket felelősségre vonták, legtöbbször fegyelmileg leváltották. Itt nem vették figyelembe, hogy az építési engedélyeket a járási tanács adta ki és a község vezetői csak a ház alapjainak a kitűzésénél voltak jelen.

 

<< Vissza