A termelőszövetkezetek szanálása, - megszűnése

 

1956-ban a forradalmi időszak alatt a Kossuth Termelőszövetkezet megmaradt dolgozói végig becsületesen dolgoztak, ellátták az állatokat, hogy a meglevő vagyonukat megőrizzék. A rossz gazdasági helyzetükön ez sajnos nem változtatott. A korábban felvett kölcsönöket nem tudták visszafizetni. A Dózsa MGTSZ. nek sem volt sokkal jobb a helyzete, hiszen az 1953. évi kilépések után a megmaradt tagsága nem tudott megbirkózni a meglévő feladatokkal.

Mivel a kormányzat nem mondott le a mezőgazdaság szocialista átszervezésének tervéről, a két szövetkezet egyesítését forszírozták, ami meg is történt. A szövetkezet élére Schmidt Ferenc személyében miniszteri biztosit állítottak. Az átszervezésnél a Kossuth Tsz-t, lévén az kisebb és rosszabbul állt, beolvasztották a Dózsa MGTSZ-be.

A felszámolt Kossuth MGTSZ vagyon hiányát ráterhelték a hitelt felvevő Kosik József legutolsó elnökére, és elrendelték ennek a behajtását. A tanács akkori adóügyi előadója, Böde László, akinek feladata lett volna a volt elnöktől a tartozásának a behajtása, felszólításokat küldött ugyan, de mivel úgy érezte, hogy igazságtalanság lenne a több elnök által tönkretett szövetkezet adósságát egy emberen behajtani, a behajtás iránti intézkedéseket, (zálogolás, árverezés) nem hajtotta végre.

Ugyancsak igazságtalannak tartotta a behajtást a tanács akkori Pénzügyi Bizottságának elnöke, Duba András is, aki az állandó fizetési felszólítások miatt a megyei tanácshoz fordult panasszal, ahonnan kijöttek az ügy kivizsgálására. A vizsgálat során a megyei tanács megállapította, hogy Böde László nem tett meg mindent a tartozás behajtására, és ezért figyelmeztetésben részesítették. Kosik József adóságát, az eltelt időre járó kamatokkal megemelve elrendelték azonnal behajtani. Ennek során lefoglalták két lovát és szekerét, és azokat sürgősen elárverezték.

A Dózsa MGTSZ 1960 év végéig még folytatta a közös gazdálkodást, de addigra a tagság már annyira leapadt, nagy része munkaképtelenné vált, hogy 1960 végére kimondták a felszámolását. A helyzeten a kinevezett kormánybiztos sem tudott változtatni. A bank felleltározta a szövetkezet megmaradt vagyontárgyait, de mivel ezeket értékesíteni nem tudta, mindent beszállítottak a tanácsháza területén lévő nagy pincébe, azzal, hogy onnan majd értékesítésre kerül.

Valójában a könyvelési értékben leltározott anyagok csak ócskavasat jelentettek, abból semmit sem lehetett értékesíteni, illetve felhasználni. A később alakult Hunyadi Mátyás MGTSZ is csak egy-egy darabot tudott alkatrészként igénybe venni a megmaradt vagyonból. A bank által zárolt eszközök 20 éven át rozsdásodtak a tanács pincéjében, amíg azt 1980-ban a tanács át nem adta a MÉH-nek ócskavas gyanánt, mert az akkor épített új bölcsödének szüksége volt a kérdéses raktárépület helyére.

 

<< Vissza