Robbantások

A hatvanas évek elején fordult elő, hogy a Pacsirta utca végén, a kertek felől több alkalommal is erős robbanásokat lehetett hallani. Ezek naponta esténként megismétlődtek. Mire a rendőrség a helyszínre érkezett, a robbanásoknak semmiféle nyomát nem találták. Vagy 8 - 10 nap múlva azonban a körzeti megbízott elkapta a tetteseket, nevezetesen a közelben lakó két Brunáczki fiút, akik kisebb nagyobb csínytevéstől nem riadtak vissza. A végrehajtott házkutatás során a robbantások eszközét is megtalálták, dinamit rudak képében. (?) Mikor a robbanóanyag eredete felől tudakozódtak, bevallották, hogy ezeket a tanácsháza pincéjéből szerezték. A helyszínen megmutatták, hogy hogyan mentek le a pincébe, és ott hól találták a robbanóanyagot. Ezen a helyen valójában még jelentős számú hasonló anyagot találtak a rendőrök.

Mivel a robbanóanyagról én nem tudtam, sőt a tanácsi dolgozók és hivatalsegédek sem, a nyomozás folytatódott. Ennek eredménye az lett, hogy még 1956-ban a forradalom idején a községi polgárőrség néhány tagja, az akkor még működő Zsiroshegyi mészkőbánya robbanószer raktárából elhozta az ott lévő robbantóanyagot és a tanácsháza régi pincéjének a legrejtettebb zugában helyezték el titokban, hogy az a zavaros időben illetéktelenek kezébe ne kerüljön. Akik a robbanóanyagot elhozták, azok a forradalom utáni napokban nyugatra menekültek, s így erről a dologról senkinek sem volt tudomása, erről a közreműködő polgárőrök is megfeledkeztek.

A kérdéses pince még a régi, vagy 150.- éve épült uradalmi épületnek volt a pincéje, amit 1941. évben a községháza átépítése során meghagytak, illetve átépítettek úgy, hogy az utcai oldalon kis alacsony szellőző ablakot létesítettek, és az udvari részen egy szénledobó csúszdát készítettek, amely kb. 60 x 60 cm-es kazánlemezzel volt lefedve, lakattal lezárható módon. A negyvenes évek elején ebben a pincében valójában szenet tároltak, de mivel igen mély volt s fárasztó volt a tüzelőanyag felcipelése, a szenet az akkori melléképületekben tárolták. Azóta a pince üresen állt, illetve a háború idején a csendőrség, majd később közvetlenül a háború után az akkori rendőrség fogdának használta, amit a pince falában még sokáig olvasható feliratok bizonyítottak. A szénledobó csúszdában a háború alatti szovjet megszállás idején csúsztatták le a községháza irattári anyagát, majd más szovjet katonák, az ott berendezett frontkórházban keletkezett szennyvizet és hulladékot ugyancsak itt öntötték le, aminek következtében az ott megmenteni kívánt irattári anyag teljesen tönkrement.

Ez a pince utána vagy húsz évig, nem volt használatban, s amikor a széntüzelést felváltotta az olajtüzelés korszaka, a pincéből olajtüzelési kazánház lett kialakítva, melyben olajtartály is elhelyezésre került. A közbeeső időt használták ki a leleményes fiuk, hogy az udvaron lévő kazánlemez titkát megfejtsék, és abban a pincébe lejutva, ott romantikus kalandokat keressenek. Mivel a pince ajtaja az épület felől erős zárral volt ellátva, onnan a községháza épületébe nem juthattak be. A robbanóanyagot 1956-ban, a pincében lealapozott lépcsőlejáró alatt helyezték el, ahol a fiuk azt megtalálták.

Nagy szerencse, hogy a robbanóanyagot a szabadban robbantgatták, s így komolyabb sérülést vagy kárt nem okozott.