Solymár és a postaút ( 1984 )
A reformkor kezdetén vagyunk. Mit ír a történész Berend T. Iván a 19 század első feléről? “Az Angliából kiinduló, majd hamarosan a kontinens nyugati országait magával ragadó mezőgazdasági, közlekedési, és ipari forradalom mindent átformáló hatása nyomán a világgazdaság centrumát alkotó Nyugat- Európa rohamosan tört előre.” “Kelet - Európa 1800. körül mintegy egyötöddel, 1860. körül 40 - 50 %- al maradnak el az európai színvonal mögött, ami azt jelenti, hogy az angol szint egyharmadát sem érik el.” “Miközben Nyugat - Európa az új gyorsvonatra ült, Közép és Kelet - Európa legnagyobb része még postakocsin poroszkált. A 19. század harmincas éveiben az egyik postakocsi éppen a solymári határon robog-döcög keresztül. A budai postaállomásról indul hetenként háromszor, vasárnap, szerdán és pénteken déli egy órakor, és másnap este 6 és 7 óra között érkezik Bécsbe. Onnan pedig kedden, pénteken és vasárnap reggel érkezik Budára. Az infrastruktúra akkori állapotában ez a postaút az ország legelső és legfontosabb közlekedési vonala. Az ország leendő fővárosát köti össze a birodalom fővárosával. Budán kívül még tizenkét magyar állomása van, ehhez öt osztrák állomás csatlakozik: Vörösvár, Dorog, Nyergesújfalú, Neszmély, Komárom, Ács, Gönyű, Győr, Öttevény, Moson, Rajka, Köpcsény, majd Hainburg, Regensbrunn, Fischamend, Swehat, végül Bécs. A postaút karbantartása elsőrendű érdek és követelmény. Az illetékes vármegyék tartoznak gondoskodni róla. Milyen formában történik ez a gondoskodás? A vármegye irányit, parancsol az útbiztoson keresztül, a munkát ingyen közmunka formájában jobbágyok végzik nem nagy lelkesedéssel. A teher nemcsak azokra a jobbágyokra hárul, melyek területén a postaút áthalad, karbantartásában a távolabbi helyiségeknek is részt kell venniük. A pilisi járásból Vörösvár és Csaba között Szentendrének, Csobán-kának, Szentíványnak, Borosjenőnek külön a veres-vári zsidó hitközségnek, Vörösvár és Óbuda között pedig Pomáz, Solymár, Üröm, Békásmegyer, Kalász, Bogdány, és Tótfalu helységeknek van kijelölt útrészük. Vörösvártól Óbudáig kb. 12 km. az út. Egy falúra kb. 2 km hosszú szakasz juthatott. Solymár útrésze az angol temetőtől Vörösvár felé lehetett. Ezek a helységek minden tavasszal és minden ősszel ilyenféle fölszólítást kapnak: “Isten vélünk! Elérvén Isten kegyelméből azt az időt. Melyben egész kitelhető erővel az elrongált utak helyrehozásával kell foglalatoskodnunk. Ennek következtében az l- ső április minden kifogás nélkül arra rendeltetik, hogy az országút munkája és annak tökéletes helyrehozása elkezdődjön, oly formán, hogy; 1. Minden helység az országút részére hozzá alkalmaztatott erővel a fent említett napon az utjában megjelenvén, tudniillik nem, mint szokásokban volt eddig, tetszésük szerént rendetlen munkához fogni, hanem a reggeli 8 órát arra rendelem, hogy minden helyiségből két esküdt emberek által szép rendben vezettetvén megjelenjenek, mely jó rendtartásról a bírák jótállani, és ellenkező esetben feleletre húzattatni fognak. 2. Ha az utakon lyukak találtatnak, azokat kövekkel kirakják, és a többi az utakon találkozó kövek az út szélére egy, vagy több rakásba hordassanak, hogy az idő jártában ez úton eshető hibák, ahol kő szükséges volna, ez mindjárt kéznél is lévén, könnyen kiigazíttathatnak. 3. Ez megtörténvén az egész utat közepén másfél ölnyi szélességben sóderral nem behinteni, szokás szerént, de igazán és becsületesen meghordani, hogy az eddig nyugtalanító panaszok megszűnjenek. 4. Tapasztalásom szerént látom ugyan, hogy igen nagy haszonra lévő kavics vagy sóderrakásokat az országút széleken eddig szokásban nem volt rezervában tartani, ez akármiképpen történt légyen, elmúlt. De jövendőben azt rendelem, hogy az utat minekutána jó rendbe hozzák, azonnal kell a fentemlített rakásokat oly formán hordani, hogy minden rakásba 4 szekérrel lerakván azt, hosszassan elhúzzák, és most eleintén csak vagy 4-4 ölnyire legyen rezerve rakás az országút szélén, tovább 2-2 ölnyire lészen egymástól. Végtére; 5. Minden helységnek meghagyatok, hogy időről - időre kiküldvén egy, vagy két embert, akik az úton történt hibákat könnyen kiigazíthatják. Ha máskülönben egy vagy más helység várakozás felett az utat kötelessége szerént nem igazítaná úgy, amint rendeltetett, magának tulajdonítsa, ha legnagyobb dologidőben is az útnak kiigazítására újonnan felszólitattnak, mígnem az út a megkívánt állapotban nem lészen. Költ Tinnyén, az 1834 - ik esztendő Böjtmás havának 22-én Nemesjáczi Gunda Antal tettes Pest vármegye útbiztosa.” Ennek a rendelkezésnek csak egyetlen ember örülhetett: Xaverius Saidler vietor. Azaz Saidler Xavér érdemes solymári kosárfonó, a svingli, azaz földhordó kosár avatott készítője. 1835. Mindszent havának elsején Gunda útbiztos így kifogásolja a solymári jobbágyok munkáját... az országútnak Solmár helység részében igen kilátszanak a kövek, melyeket betakarni fognak, továbbá oldalt is kell igazítani... Ami pedig a bogdányi utat illeti, tavaly parancsolatomat ugyan áthágták, és a szőlők felül való árkot ki nem tisztították, de ha most elmulasztandják, következést magoknak tulajdoníthatnak.” Miért kérte számon a solymáriaktól a bogdányiak útrészét? Jogosan. A jó bogdányiak ugyanis messze lakván útrészüktől, kb. 30 km-re, kiadták tehát útrészüket árendába Solymár helységnek. A solymári jobbágyok kaptak az alkalmon, keresethez jutottak Nem sok munkaalkalom akadt abban az időben. A saját útrészükön ingyen végezték a munkát, a bogdányiak útrészén pedig szerződésileg kikötött bér fejében. Bogdány helységnek az Óbudai koronauradalom volt a földesura. Lakosai viszonylag kisebb jobbágyterhet viseltek, megengedték maguknak ezt a fényűzést. 1836. tavaszán Gunda Antal más hivatalba került. Helyébe Hegedűs János volt császári és királyi kapitányt nevezik ki úti komisszáriusnak. Így mutatkozik be: “Isten vélünk! Solmár helysége elöljáróinak keményen meghagyatik, mind a nékie kijelölt utat, mind pedig azt, amelyet Bogdány helységből árendál mindjárt, minden időmulasztás nélkül megcsinálja, különös kötelességgé tészem a bogdányi úton az árkok kiigazítását. Az érdemes Elöljárók... személyesen fognak nékem felelni, ha meg nem történik. A hites jegyző ezen kurrenset beiktassa, különben nem cselekedvén. Költ Vörösváron, Szent György havának 20-án, 836-ban. Hegedűs János utibiztos.” Csakhogy április végén drága az idő, látástól vakulásig kell folynia a munkának a kertben, a mezőn. Ki ér rá ilyenkor ingyen közmunkára. A szegény jobbágyzsellér végre örül, hogy keresethez juthat a nehéz tél után. Egy férfi szőlőkapás napszámja tartás nélkül 30 váltókrajcár, tehát fél váltóforint. Tartással 15 váltókrajcár. Így szabta meg a tekintetes nemes Pest vármegye. A bíró nagyon jól tudja ezt, nem is erőlteti a dolgot. Maga Hegedűs útbiztos is tudatában van ennek. Jó két hét múlva küldött körlevelének szelídebb a hangja. “Solymár helysége érdemes elöljáróságának meghagyatik, hogy azonnal a bogdányi út megigazítására járuljanak. Most három kocsi egy nap alatt az apró hiányokat helyre állíthatja. Késedelmeskedés pedig erőltetett munkát kívánna. E folyó 14 - én készen akarom látni e munkát. A hites jegyző e tudósításomat beiktassa. Különben nem cselekedvén. Költ Tinnyén, Pünkösd hava 8 án 836. Hegedűs János útbiztos.” A postaúton rendszeres teherjárat is közlekedik. Budáról hetenként kétszer, kedden és szombaton este hétkor indulnak a teherkocsik, két és fél napig tart az útjuk Bécsig. Onnan szombaton és szerdán reggel érkeznek Budára. Az útbiztos nem lehet elnéző, tudatában van felelősségének. Az őszi munkálatokat az eddiginél alaposabban szervezi, amint ezt a hosszú körlevelének néhány részlete bizonyítja. “Mindszent hava 3-ától 8-áig fognak minden helységek dolgozni melyeknek a bécsi postaúton van utjok része... Különös kötelességévé teszem minden helység érdemes elöljáróinak... hogy a meghatározott időben a helység egész erővel ki fog állni a munkához... A biai helység hadnagya Vörösváron, a tinnyei helység hadnagya Csabán fog tanyázni... e két helység hadnagyai fogják végrehajtani az utakon való felügyelést... Csobánka, Szentiványí, a veresvári zsidó hitközség, Borosjenő, Pomáz és Solmár az utjaikra szükséges sódert a veresvári Kálvária hegye alatti kőbányából fogják hordani... Solmár helység érdemes elöljárói nékem külön jelentik, mely nap fogják az árendális utat és melyen saját útjuk részét igazítani... Magam szándékozom a munkát kijelölni. A hites jegyző urak ezen tudósításomat béiktassák és az érdemes elöljáróknak jól és megfoghatóan megmagyarázzák, különben nem cselekedvén.Szent Mihály hava 8-án, 1836.” Még szeptember végén újabb figyelmeztetés érkezik. “Solmár helysége érdemes elöljáróságának meghagyatik, hogy e folyó héten okvetlenül a bogdányi országútja részén, a Kopalyban (?) a szántóföldek felül az árok megcsinálódjon, egyébként a vízállások által azon sok munkába került út egészen elromlik.” Csakhogy ősszel is dologidő van ám, ezért Erzsébet napkor újabb figyelmeztetés kelteződik: “Solmár helysége érdemes elöljáróinak különös kötelességgé teszem.../ 26-áig/ a bogdányi úton az árkot megcsinálni, a szántóföldek felé.” 1837 Böjtmás havának 14-én “ Főképp meghagyatik Solymár helysége érdemes elöljáróinak, hogy a bogdányi út lapályos részein, mind a két felén célirányosabban legyenek az árkok megcsinálva.” 1837. nyarán komoly szemrehányást kap az elöljáróság az árendás útért. “Isten vélünk! Mindamellett, hogy én személyesen az érdemes bírónak a csinálandót a bogdányi útrészen kijelöltem, mégis azt találtam, hogy gyalázatosabban csinálva nem is lehet. Ha Solmár érdemes elöljárói a csinálást elvállalták, tehát teljesítesék vállalkozásukat. A legromlottabb részen a bogdányi útnak szükséges vagy 40 fuvar aprókő és általánosan a lapályba sóder, de különösen ezen kövek betakarására, továbbá szükséges az árkok kitisztítása. Solmár helysége érdemes elöljáróinak meghagyatik, hogy ezen munkát tökéletességgel e folyó 24-éig megcsináltassák, ha egyébként kellemetlen következéseket nem akarnak. Költ Óbudán, Szent Iván hava 19-én 837. Hegedűs János úti biztos.” “Szent Mihály havának, azaz szeptember 24-én. Különösen meghagyatik Tótfalu helységének, hogy országútja azon részén, mely a nagy hídtól Óbuda felé mégyen, mind a két felén elegendő széles és mély árkokat formál, nemkülönben Solymár helységnek meghagyatik az árokcsinálás a bogdányi árendás útján.” Felmerül a kérdés: Miért van annyi kifogás a bogdányi útrésszel kapcsolatban. Tótfalu utrészével hasonlóképpen. A kérdéses útrészek a Duna akkori árterületébe estek, mint azt egykoru térkép tanúsítja. Az 1838.-as nagy árvíz előtt a folyó védőtöltései még nem voltak kiépítve, ezért kisebb nagyobb mértékben csaknem minden évben kiöntött és az utmenti árkokat beiszapolta, betemette. /Hogy mi köze van Tótfalúnak az egészhez az a későbbiek folyamán kiderül./ A postaút hidjai is javításra szorulnak időnként. Mindszent hava, vagyis október 4-én és 5-én Solmár helység 4-4 gyalog napszámost állit, a veresvári tónál lévő hídhoz. Október 17-én Hegedűs útbiztos a következő fölszólítást küldi: “Az én rendelésem szerént e folyó hónap 22-én az országútnak helyreállítva kellene lenni. Minekutána mindeddig semmi készületeket nem látok... kénytelen vagyok Vörösvár, Solmár és Kovácsi helységek érdemes elöljáróit és a veresvári zsidó közönséget meginteni, hogy azonnal az útnak megsóderozásához járuljanak, nehogy kénytelen legyek az érdemes elöljárókat megfeddni.” 1838. januárjában hófúvás tette járhatatlanná a postautat. Teljesen megszakadt az összeköttetés Buda és Bécs között. A hó eltakarítása akkor még kézi erővel történt. A környező helységek jobbágyait nekiállították a hólapátolásnak. Hegedűs útbiztos felosztotta az utat. Solymárnak Üröm helység útrésze kezdetétől Békásmegyer helység útrészének végéig terjedő szakasz jutott. “Hogy két kocsi egymást elkerülhesse!” ez volt a parancs. Egy hét múlva újabb hófúvás Vörösvár és Buda között. Solymárnak ezúttal rövidebb útszakasz jutott: Üröm helység útrészének kezdetétől a Szarvas kocsmáig. Schwanzen Antal volt a kocsmáros, a “caupo ad cervum”, talán hitelbe is mért egy kis melegítőt a hólapátolóknak. 1838. március elsején Hegedűs útbiztos még kiadja szokásos tavaszi rendelkezését az utak karbantartásáról. A nagy árvíz azonban erről is eltereli a figyelmet. Március 13.-án délután 2 és 3 között a Duna vizének magassága az egykorú följegyzések szerint 27 láb 11 hüvelyt 9 vonásra emelkedett. Az ár elborította Pest-Budát és környékét. A pilisi járás 47 helysége közül 23, tehát a fele szenvedett kárt, de legtöbbet Óbuda mezőváros. Simoncsics főszolgabíró is kénytelen volt elhagyni az elöntött Óbudát. Április 14-én Tinnyéről rendelkezik... Május 10.-ére éppen Solymárra hívja össze a szokásos és esedékes computusra / számvetésre/ a járás elöljáróit. Többet között arra is fölhívja őket, hogy “az országútbeli részeiket a computusig tökéletesen karba helyeztetni igyekezzenek.” Júniusban hatalmas felhőszakadás zúdult a környékre és ez új körlevelet tesz szükségessé. “Isten vélünk! Solmár helysége érdemes elöljáróinak meghagyatik a legkeményebb felelet terhe alatt, hogy... folyó hónap 15-én reggel 6 órára 30 gyalogmunkást kiállíttassanak a veresvári szőlők között azon helyre, ahol a víz az országutat elrontotta. Ezen munkások között 10 ásókkal, 10 csákányokkal és 10 kapákkal és földhordó kosarakkal legyenek ellátva. A becsületes bíró személyesen fog felelni e rendelésem, teljesítése végett. Óbudán, Szent Iván hava 14-én, 838. Hegedűs János úti biztos.” A becsületes solymári bíró és jobbágytársai meg is tették, ami tőlük telt. Csakhogy pár nap múlva még nagyobb felhőszakadás szólt bele a dologba. Újabb körlevél: “Isten vélünk! A veresvári szőlők közötti vízmosás helyreállításához az országúton Kovácsi folyó hónap 25-én, Piliscsaba 26-án, Veresvár 17-én Csobánka 28-án és Solmár...30-án fognak járulni, éspedig minden helység az említett napon okvetlen 36 gyalog napszámost úgy fog kiállítani, hogy reggel 6 órára már a helyszínen legyenek, a napszámosok pedig mind férfiak és erős munkához alkalmasak legyenek. Szentivány helysége pedig... 15-étől fogva Szent Jakab hava 2-ig mindennap két embert fog ezen helyre kiállítani, kik éjszaka a szerekre vigyáznak, ezek mindennap délután 6 órakor a helyszínen legyenek. Az érdemes elöljárók személyesen felelnek, ha ezen rendelésem pontosan teljesítve nem lészen. Csabán, Szent Iván hava 23-án, 838. Hegedűs János úti biztos.” A szegény úti biztosnak ugyancsak főhetett a feje a felhőszakadások miatt. Ugyanis V. Ferdinánd ő császári és királyi fölsége már két hónapja, pontosabban április 24- én kiadta 14.322 számú intézkedését, amelyben “ a gyorsszekér Bécsből Budára javallott minden napi menetelét kegyelmesen jóváhagyta.” Nyilvánvaló, hogy a gyorsszekér nem akadhatott el éppen a vörösvári szőlőknél, Pest vármegye és az egész világ csúfjára. Közbevetőleg őfelsége ugyanakkor megszabta, hogy az egy helyért 15 F-ra határozott vitelbér minden esztendőben április 15.-től fogva október 15.-ig, egyharmad részivel leszállíttassák.” Három hónap sem telik el a javítgatás óta, és megint baj van a postaúttal: “Isten vélünk! Solmár helység érdemes elöljáróinak meghagyatik, hogy... folyó hónap 15-én reggel 6 órára 6 kocsit és 16 gyalog napszámost a veresvári szölök közti vízmosáshoz a postaútra kiállítsanak; a kocsik úgy legyenek elkészítve, hogy apró köveket rakodhassanak, 8 gyalog napszámos csákányokkal, 8 pedig kapákkal legyenek ellátva, és amennyire lehet, mind férfiak legyenek. Ezen munka nyugtatvánnyal lészen ellátva. P. Csabán Szent Mihály hava 14.-én 838. Hegedűs János úti biztos.” Ez a munka azonban, valamint az előző sem, már nem ingyen jobbágyszolgáltatás, körlevél napszámosokat említ. Ha pénzt, készpénzt nem is kapnak érte a jobbágyok, de pénzt érő nyugtatványt igen, az értékét beszámítják a házadójukba. Két nap múlva Hegedűs utibiztos az őszi utjavitásokról intézkedik. “... Az országútnak közepe két öl szélességre és 3 ív magasságúra meg legyen sóderozva ... s kátyúk és lyukak ki legyenek töltve és az árkok elegendően ki legyenek tisztítva. A murvát jól meg kell válogatni, hogy homok, vagy agyag közötte ne legyen, mely által többet romlik, mint javul az út, igen nagyon esős időben ne dolgozzanak...” Az útbiztosnak fölöttese is van, a fölöttes pedig nincs megelégedve a munkával. Simontsits - Miskei. Az útbiztos orrot kap, újabb intézkedésre kényszerül:
“Isten vélünk! Tekintetes Miskei Imre főszolgabíró úr kegyes meghagyása következtében kinyilatkoztatom, hogy a mostani őszi munka az országúton annyiba tekintetik, mintha meg sem történt volna, ennélfogva ezen munkához újonnan kell járulni... azon helységek, amelyek a veresvári posta utján dolgoznak, folyó hónap 19-én mindnyájan az országútjuk részén a munkához kezdjenek... P.csabán, november 6-án 838. Hegedűs János esküdt, úti biztos.” Az eddigiekből kitűnik, hogy a solymári jobbágyok-, ha mindjárt útbiztosi nógatásra is, - el - elvégzik a kettős feladatot: karbantartják a postautat saját útrészükön kötelezően és ingyen, a bogdányiak útrészét bérért. Mindjárt kitűnik az is, hogy ez még nem elég nekik. “Isten vélünk! A jövő három egymás utáni következő évre kötendő országúti árenda szerződés elkészítésére és aláírására Böjtelő hó 3.-án határozom, mely napra Tótfalu, Bogdány és Solmár helység részéről a becsületes bírák és jegyző urak személyesen itten Piliscsabán megjelenjenek délelőtt 10 órára... lássák el magukat a helység részéről kiállított meghatalmazó levéllel.” 1839. február 3.-án, Szent Balázs napján a meghívottak annak rendje és módja szerint meg is jelentek az útbiztos színe elött, ahogy ezt már előző évben az András napi budai vásáron a két község elöljárói megbeszélhették. Solmár helység illő bérért szerződésileg kötelezte magát, hogy a bogdányi útrész mellett Tóthfalu útrészének karbantartását is elvállalja. Tóthfalué volt a postaút utolsó szakasza Óbuda mezővárosig. Tóthfalu helységnek is, mint Bogdánynak az óbudai koronauradalom volt a földesura 1848-ig. A helység és útrésze között kb. 25 km a távolság. Mármost hogyan birkóznak meg a solymári jobbágyok a három útrésszel? Csakúgy, mint eddig kettővel. Elárulja az utolsóként idézett körlevél: “Isten vélünk! Solmár helység becsületes bírájának kötelességül tészem, hogy a folyó hónap 25-éig okvetlen a tótfalusi és solymári útrészeket tökéletesebben megcsináltassam, nemkülönben a bogdányi úton néhány részeket. Kelt Piliscsabán Szent György havának 23. -án, Hegedűs János esküdt, útbiztos.” A solymáriak még mindig jobban győzték, mint más szomszéd. Ugyanebben a körlevélben ezt olvashatjuk: “Hidegkút helység becsületes bírája oly rosszul dolgoztatott, hogy rosszabbul nem is lehet.” Kép a múltból: jobbágyok százai szorgoskodnak, izzadnak a postaúton kapákkal, csákányokkal, földhordó kosarakkal. Kővel, murvával megrakott szekerek nyikorognak. Az útbiztos kocsija elöl kitér a szekér, félrehúzódnak a jobbágyok, tisztességtudóan kalapot emelnek. Javítják az utat. Kép a jelenből, ilyet bárki láthat: Munkagépek az úton, egy menetben terítik a zúzalékot, az aszfaltkeveréket, ma így javítják az utat. Manapság minden vállalat, üzem, intézmény kapujánál tábla ötlik szembe, rajta nagy betűkkel: felveszünk... felveszünk... felveszünk. Munkaerőhiány van, A reformkor kezdetén éppen fordítva, munkaerő fölösleg volt. Solmár helység bíráinak sok egyéb mellett arra is volt gondjuk, hogy kereseti lehetőséget biztosítsanak ílymódon rászoruló jobbágytársaiknak, a falu házas vagy házatlan zselléreinek. 1828-ban 90 jobbágy és 121 zsellér találtatott a helységben. 1843-ban pedig 90 jobbágy mellett 113 házas és 16 házatlan zsellért írtak össze. Így került Solymár háromszoros kapcsolatba a postaúttal. Solymár, 1984. szeptember 15. Vácz József
Források: 1. A solymári plébánia anyakönyvei 2. A PmL IV/93 Pest-Pilis-Solt és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tisztviselőinek levéltári nyilvántartása /Series magistratualium 1638 - 1906/ 3. PmL V / Solymár nagyközség iratai 1834 - 1854 /Protocollum currantalium possessionis Solmár 1834/ 4. Budapest Főváros Levéltára. Vörös László: Alap és vízhelyzeti térképe Buda és Pest szabad királyi fővárosainak. MDCCCXXXIII | ||