Háztáji gazdálkodás a termelőszövetkezetekben

1959-ben jelent meg a rendelkezés, hogy a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásra visszahagyott zártkerti ingatlanai, személyi tulajdonba kerülnek, s így azokat el is lehet adni. Egy termelőszövetkezeti tag egy kat. hold szántót vagy fél kat. hold szőlőt vagy gyümölcsöst hagyhat meg háztáji gazdaságban, vagy ha nincsen termelőszövetkezeti táblán kívül ilyen földje, akkor a zártkert rendezéskor kaphat. Ez a korábbihoz képest enyhébb jogszabály is hozzájárult, hogy a következő időszakban a tsz. szervezés könnyebbé váljon.

Egyébként ez a rendelkezés tette lehetővé. hogy a tsz. tagok a gyümölcsöseiket, szőlőket, vagy a háztájiként visszahagyott szántókat eladják. Ennek következménye, hogy a háztáji földek nagy részét a későbbi években idegen, főleg budapesti lakósok vették meg, s így alakult ki a község rendezetlen részén az a szabálytalanul beépített terület, amelynek hátrányát még generációk fogják érezni, mert a szabálytalan telkek normális rendezése és közművesítése óriási nehézségekbe ütközik.

A község nyugati szélén, főleg a Hutweide lapos részén, valamint az Öreg Kálváriadűlőben kialakított háztáji parcellák eladása után, az új tulajdonosok először szerszámoskamrákat, kerítéseket, majd kisebb hétvégi házakat kezdtek építeni. E szabálytalan építkezések kézben tartása szinte lehetetlen volt. Jelentős probléma volt mindenfajta közművesítés hiánya. Az elkészült rendezési terveket e területeken nem lehetett végrehajtani, mert a különféle szélességű területek, a szabályos építkezéseket szinte lehetetlenné tették, viszont a terület rendezése csak úgy lett volna lehetséges, ha a tanács az egész területet kisajátítja, és szabályosan parcellázza. De erre még sokáig nem fog sor kerülni, mert az ehhez szükséges pénz, és az érdekelt tulajdonosok egyetértése hiányzik.