Paál Gyula művelődési ház igazgató munkája

Paál Gyula művelődési ház igazgató, az akkor még nem szokásos önálló működésével, igen sok problémát okozott. Az általa kezdeményezett nagyszabású terveit egyedül nem tudta végrehajtani és ezek egyébként is kívánnivalót hagytak maguk után.

Első dolga volt, hogy nevet adjon a művelődési háznak. Bejött a hivatalomba és bejelentette, hogy ezen túl a művelődési háznak “Apáczai Csere János Művelődési Ház” lesz a neve. Ő ezt már bejelentette és tudomásul is vették a felső szervek. Nekem ugyan nem volt kifogásom a név ellen, mert Apáczai Csere János munkásságával kiérdemelte, hogy művelődési házat nevezzenek el róla, de megkérdeztem tőle, hogy miért ezt a nevet választotta. Azt mondta, hogy neki szimpatikus Apáczainak a tevékenysége, mert felfedezte Tibetet, világhírű lett az első tibeti szótár, amit szerkesztett. Mondom neki, hogy te tévedésben vagy, mert ez az Ázsiautazó nem Apáczai Csere János volt. Hirtelen nem jutott eszembe az igazi név, de fogadást ajánlottam neki, hogy tévedett. Bizonygatta, hogy bizony neki van igaza. Akkor ugrott be Körösi Csoma Sándor neve és mondtam neki, hogy bizony a fogadást elvesztette. Nagyon sajnálta, hogy a két, három tagból álló nevet összetévesztette, de most már semmit nem tehet. Mondom, hogy nekem ez a név megfelel, de egy községi intézmény elnevezésére a község vezetői, illetve a Végrehajtó Bizottság határozata nélkül neki nem volt joga, különösen úgy, hogy minden megkérdezés nélkül, azt még országos szervekhez is bejelentse.

Másik ilyen intézkedése volt a Solymári Napok rendezvény sorozat beindítása, amely ugyan szép gondolat, de megfelelő háttér nélkül ezt egy személyben nem lehet végrehajtani. A szép tervekből csak igen kevés valósult meg, mindenféle lakossági érdeklődés nélkül. Így a sportpályán rendeztek ugyan idegenek egy íjász versenyt, de az inkább edzés jellegű volt, idegen sportegyesületek részvételével, helyi komoly érdeklődés nélkül.

Meghirdetett még egy mezőgazdasági gépkiállítást a művelődési ház udvarán, de oda mindössze egy kistraktort hoztak, amit három napig, minden érdeklődés nélkül egy ember őrzött. Ugyanis, amikor egyéni gazdaság nem volt, az ilyen kisgép vásárlására semmiféle igény nem volt a községben.

A legnagyobb problémát a kubai nagykövetséggel való kapcsolat felvétel okozta, amikor minden előzetes bejelentés vagy engedély nélkül, a művelődési ház nevében, felvette a külföldi követséggel a kapcsolatot azért, mert a solymári ifjúsági klubot “Kubai - Magyar Barátság Ifjúsági Klub” névre keresztelte el, és ehhez a kubai nagykövetség támogatását kérte. Ebből nagy botrány lett, mert külföldi követséggel hivatalos kapcsolatot csak a magyar külügyminisztérium előzetes hozzájárulásával lehetett volna felvenni. Ő pedig előzőleg senkit sem kérdezett meg. Az ügy nagyon kínos volt a magyar hatóságoknak, mert diplomáciai bonyodalom nélkül az ügyből nem lehetett kiszállni, és egyébként sem tartották politikai szempontból aktuálisnak ezt az akciót.

A kezdeményezés vége az lett, hogy az ígéretnek megfelelően meg kellett rendezni Solymáron a klub névadó ünnepségét. Először is klubtagokat kellett szervezni, mert azok nem voltak. Másodszor külföldi követ fogadását csak megfelelő protokolláris szabályok betartásával lehet megrendezni. Ezekhez különféle engedélyeket kellett beszerezni. Még a felszolgált ételeket is csak osztályon felüli budapesti éttermekből lehetett hozatni, és a vacsora megvizsgálásához a KÖJÁL főorvosát igénybevenni. A biztonsági örök megszervezéséről nem is beszélek.

Az avató ünnepségen nekem kellett az ünnepi beszédet mondanom, de azt előtte a Külügyminisztérium illetékes osztályvezetőjével szószerit egyeztetni kellett.

Szerencsére az első ilyen, névadónak titulált fogadást sikerült baj nélkül megúszni, csak a művelődési ház kasszáját rendítette meg az esemény.

De ezzel még nem volt vége, mert a következő évben ugyancsak életjelt kellett adnia a nevezetes, egyébként igen gyenge lábakon álló klubnak, és újból meg kellett rendezni a klub ünnepséget. Ekkor a Solymári Faipari Vállalatnál, üzemlátogatás keretében történt az ünneplés, és a díszebédet a még frissen épített piliscsabai Kopár Csárdában rendezték meg. Ide is külön rendőri felvezetéssel kellett a nagykövet kocsikonvoját kísérni.

Az ominózus barátság ügyből csak Kovács Béláné akkori tanácselnök profitált, akit felvettek a kubai nagykövetség protokoll listájára, és minden évben meghívtak Fidel Castró születésnapi díszünnepsége alkalmával rendezett fogadásra, a budapesti kubai nagykövetségre.