A Solymári Hagyományőrző Asszonykórus

A régi solymári férfikórus a második világháborút követő német kitelepítés után szétesett. Egy néhány megmaradt énekes, Dér András vezetésével temetési kamarakórussá alakult, és temetéseknél működött közre. Azonban már ezek az emberek is jóval a nyugdíj korhatár fölött jártak, amikor e kórus szerepét egy pár énekkedvelő solymári asszony vette át a temetéseknél, akiknek előénekese Jármai János , a korábbi temetési kórus legfiatalabb tagja lett. A hatvanas években ezeknek az énekkedvelő asszonyoknak a száma megszaporodott és esetenként már műkedvelő szinten felléptek nyilvános rendezvényeken is.

Kelemen Istvánné énektanár felismerte az asszonyokban rejlő ének szeretetet és tudást, az általuk énekelt solymári énekkincset, és 1972. Évben megalakította a Solymári Hagyományőrző Asszonykórust. E kórus kimondottan a régi solymári népdalokat énekelte német, illetve sváb nyelven.

Az akkori nemzetiségi politika ezt a fajta kulturális tevékenységet támogatta, és mind több helyen szerveztek nemzetiségi rendezvényeket, melyeken a solymári asszonyok kivétel nélkül mindenütt kitűnően szerepeltek. 1974. évben történt minősítésük során aranykoszorús minősítést értek el, és az óta ennél lejjebb nem adták. Nemcsak hazánkban szereztek hírnevet maguknak, hanem hírüket több alkalommal külföldön is öregbítették, elismerést szerezve a solymári névnek.

Kelemen Istvánné énektanár, az idősebb asszonyok között kiterjedt gyűjtőmunkát végzett, melynek során felkutatta, feljegyezte Solymár község német népdalkincsét, amit az asszonykórus tagjai nagyrészt betanultak és különféle helyeken nagy sikerrel elő is adtak. E hagyományőrző munkában Kelemen Istvánénak óriási szerepe volt. Munkájának gyümölcsét, Solymár népdalkincsét vaskos kötetben meg is szerkesztette és azt a Solymári Helytörténeti Alapítvány 1995-ben ki is adta. A Magyar Tudományos Akadémia e kiadványt országos szinten elsőnek értékelte.

Kelemen Istvánné betegsége és hajlott korára való tekintettel 1998. Évben a kórus vezetését átadta Gerenday Endrének , a férfikórus karnagyának, akinek keze alatt az asszonykórus létszámban is megnövekedve folytatja az eddigi sikeres szereplését.