Kozma László (1921-2001) emlékére

Egy évvel, a trianoni országcsonkítás után, a Csehszlovákiához csatolt területen született. Ez azonban nem csorbította a magyarsághoz való hűségét, ragaszkodását. Tanulmányai befejezéséül jegyzői oklevelet szerzett, Ezt azonban csak az orosz frontról sebesüléssel történt hazatérése után, a negyvenes évek végén tudta használni, amikor Tárnok község főjegyzője lett.

Az első tanácsciklus elején, a Budai Járási Tanács VB. Titkárságán dolgozik, ahonnan 1952-ben Solymár községi tanácshoz helyezték át, miután tőle várták, az itt kialakult zavaros helyzet megváltoztatását.

Kritikus meglátásai, szókimondó, nyílt magatartása, az elmúlt években csalódott solymári lakosságot meglepte, és ezért tartózkodással fogadták.

Meglátta Solymár község elmaradott helyzetét és igyekezett a tőle telhető módon ezen változtatásokat kezdeményezni.

Első teendője volt, hogy amikor a Ratkó korszak hatására, Solymáron megnővekedett a születések száma, és tudomást szerzett a bölcsőde létesítésének állami támogatásáról, a járásban kezdeményezően lépett fel, és bölcsőde létesítésére pénzügyi fedezetet szerzett. Erre a célra felajánlotta a részére kiutalt József Attila utca 1 szám alatti, volt jegyzői szolgálati lakást, és abban kialakította a járás első, 20 férőhelyes bölcsődéjét, amit a lakosság kezdetben tartózkodással fogadott, de rövidesen már szűknek bizonyult, és 30 férőhelyesre kellett bővíteni.

A jegyzői iratok között megtalálta a község 1928. évben készített vízellátási tervét, mely szerint a Törökkút forrás vizét vezetékben a Templom térre kívánták vezetni, de abból annakidején nem lett semmi. Eljárt a megyei tanácsnál, erre a munkára szerzett 100.000 forintot és még 1953. évben megépíttette a 25 évvel azelőtt tervezett vezetéket és a Törökkút forrás vize a Templom téren folyt a csapból. Lakossági sürgetésre folytatta a vízvezeték építését a Bajcsy Zsilinszky utcán át a Mátyás király utcai vendéglőig.

A Templom teret csúfította a templom mögötti, kiöregedett, részben kiszáradásnak indult akácos erdő. Megállapodott az egyházközséggel, (s ehhez megszerezte a székesfehérvári püspök hozzájárulását is), és kivágatta a rossz akácfákat és a teret nemesebb fákkal, telepítette be, majd gyermekjátszótér kialakítását kezdeményezte.

Kétévi tanácselnöki működése után lemondott állásáról és a Solymári Vegyes KTSZ-nél helyezkedett el. A KTSZ fejlődésnek indult de szervezési problémák voltak. Ekkor vált ketté, részben vegyes

kisipari és részben szolgáltató szövetkezeté. A szolgáltató szövetkezetben történt robbanás miatt kötelezték a községből való kiköltözésre. Itteni érdeme, hogy a telephelynek a jelenlegi PEMÜ helyére való telepítését kezdeményezte és ennek érdekében a szükséges intézkedéseket, megtette.

Ez alatt az idő alatt két tanácselnök váltogatta egymást, s ezután 1955-ben újból elvállalta a tanácselnöki funkciót, amitől 1958.-ban vált meg.

Az 1956-os forradalom idején, a művelődési házban tartott nagyülésen egy fiatalokból álló csoport megbírálta, és ezért a közszerepléstől vissza akart vonulni, szabadságot vett ki.

A községi forradalmi bizottság bevonta munkájába és a segítségét kérte. Ez különösen akkor volt aktuális, amikor a szovjet katonaság bevonult a községbe. Ennek parancsnokával elbeszélgetve, megnyugtatta őket, hogy Solymáron semmiféle atrocitás nem történt és itt nyugalom van, Ennek hatására a szovjetek elhagyták a községet.

A forradalmi bizottság ülésén kijelentette, hogy itt senkinek nem történhet baja az elkövetett tetteikért és a forradalom leverése során, a kivizsgáláson kiállt a község lakossága és a forradalmi bizottság tagjai mellett, s igy Solymáron retorzió nem volt.

1957-ben, összeköttetései révén pénzt tudott szerezni, a viharkárok, valamint a vízvezeték építése során erősen megrongálódott központi utca, a Bajcsyi Zsilinszky utca megépítésére és aszfaltozására, amely munkát el is végezte, s ezzel a község első aszfalt útját hozta létre.

Az 1958-i választáson a tanácselnöki funkciót tovább nem vállalta, és újból elhelyezkedett a Budai Járási Tanácsnál, ahol Pénzügyi Osztályvezetői funkcióba került

E funkció birtokában is szívügyének tekintette. Solymár sorsát. Megsúgta azokat a lehetőségeket. aminek utján különféle feladatokhoz pénzt tudunk szerezni és igy sikerült a következő évben a József Attila utca megépítése, majd a Templomtér rendezése. Igy nyílt lehetőség a kék autóbusznak az eddigi tanácsház előtti végállomás helyett a Templom térig való közlekedtetésére.

1961-ben a járási tanács megbízásából résztvett Solymáron a Tsz. Szervezésben. A hangadó solymári parasztok bíztak benne, kijelentették, hogy csak akkor lépnek be a termelőszövetkezetbe, ha Kozma László vállalja az elnökséget. Kozma László szavukon fogta őket, és az akkor érvényes 3004.-es kormányrendelet alapján vállalta a megalakult Hunyadi Mátyás MGTSZ elnöki teendőinek ellátását. Ennek során legfontosabb feladatának találta a szövetkezet gazdasági alapjának a megteremtését, a szőlő és gyümölcstelepítést. De mivel úgy látta, hogy a mezőgazdasági tevékenységből és állattenyésztésből Solymáron nem lehet megélni, igyekezet melléküzemágakat szervezni. Igy az ismeretsége utján idehozta Györgyi János funérgyártó kisiparost és funér melléküzemágat szervezett, amely rövid időn belül annyira kinőtte magát, hogy a szövetkezet gazdálkodása nyereséges lett és jóformán ebből az üzemágból élt a tagság. Ezen kívül agyag és kőporszállítási, valamint építőipari üzemágat is létrehozott, amelyek ugyancsak nyereségesek voltak.

Négyévi működés után, amikorra a szövetkezet megerősödött, visszament a járási pénzügyi osztályvezetői állásába, ahol olyan munkatársakkal, szakemberekkel vette körül magát, akik szükség esetén, kérésünkre a solymáriak segítségére voltak, és akiket zömmel később a megyei, sőt országos szervek is kiemeltek.

Közben Solymár községben, igen nehéz és körülményes úton megteremtettük a község vízellátásának és csatornázásának a lehetőségét. Csak ennek a végrehajtása maradt hátra. 1974 évben elvállalta a solymári Víz és Csatornamű Társulat elnöki feladatait. Mivel a kivitelezés körülményes volt, javaslatot tett helyi Költségvetési Üzem alapítására, aminek a műszaki vezetői, majd az elnöki feladatait elvállalta, és a munkák végzését megszervezte.

Az üzemvezetői ideje alatt megszervezte a községben a háztartási szemétszállítási feladatok ellátását, majd az üzem első magasépítési tevékenységét, a tanács és pártház megépítését.

Az üzem vezetői funkciójáról 1977. év végén mondott le, mivel e funkció ellátásához építőipari szakképesítés volt szükséges, és ilyennel nem rendelkezett. Ekkor a PEMŰ-ben helyezkedett el, ahol a nyugdíj korhatár eléréséig dolgozott különféle feladatok ellátásánál, amelyek az akkor erős ütemben fejlődő vállalatnál bőségesen akadtak.

A községi tanács 1979. augusztus 20.-án, a községben végzett munkája elismeréséül Solymár Nagyközségért kitüntetésben részesítette.