|
1968. évben egyik napról a másikra petróleum szagú lett a községi vízmű vize. A sürgősen kihirdettük, hogy a vízmű vizét nem szabad felhasználni és lajtos kocsikkal hordattuk az ivóvizet. A vizsgálatok megállapították, hogy a Fünfklafter dűlőben épített galériás törpe vízműtől mintegy száz méterre egy szennyvíz szippantó kocsi a szántóföldre ürítette a tartalmát. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a szennyvizet a PEMÜ-ből szállították ki, s valamilyen olajszármazékú vegyszert tartalmazott. Ugyanis a PEMŰ nem volt csatornázva, s a szennyvizet szippantó kocsik hordták el. Hihetetlen, de igaz, hogy az egészségügyi hatóságok a szippantott szennyvíz leeresztésére többszöri kérés ellenére sem jelöltek ki területet a községben vagy a környéken, mert káros a környezetre és az egészségre. De mivel szennyvíz mégis csak keletkezik és azt el kellett szállítani, a szippantó kocsik éppen ott engedték ki a tartalmukat, ahol az a sofőrnek a legkedvezőbb volt. Így az egészségügyi hatóságok tilalma ellenére az egész község területe elszennyeződött. Sajnos nemcsak Solymáron volt ez a helyzet, ez országos probléma volt. Az említett vízszennyezésre visszatérve a községi vízmű vizének megjavítása érdekében a szennyvíz leeresztés helyén, valamint a forrás felé vezető helyen, talajcserét rendeltek el, ami nagy földmunkával járt, mert a talajt el kellett szállítani és máshonnan tiszta talajréteget, hozni. Vagy két hét után végzett vízminőség vizsgálat megállapította, hogy a korábbi szennyezettségnek már semmi nyoma nincsen, s így újból használni lehetett a vizű vizét. Az eset azonban nem volt tanulság nélküli. Mivel a talajcsere költségei nem voltak csekélyek, komolyan kezdtek foglalkozni a csatornázás és a szennyvíz tisztítás kérdésével. De a szennyvíz tisztító megépülte után és még hosszú évekig nem volt szabad a szippantott szennyvizet a tisztítóba lerakni, mert a töményebb szennyvíz a tisztítási technológiát tönkretette volna. A korábbi állapot csak további sokévi huzavona és újabb beruházás után szűnt meg. |