Gázvezeték építése a PEMŰ lakótelepig

 

Az új solymári cserépgyár építése jól jött a PEMÜ-nek. Ugyanis a cserépgyárat gáztüzelésűre tervezték, és ezért az óbudai gázfogadó állomástól Solymárig megépítették a földgáz vezetéket. A gyár engedélyezési eljárásánál a tanács részéről kikötöttük, hogy a vezetéket olyan kapacitásúra kell építeni, hogy a községi üzemek, és a lakosság igényeit is kielégíthesse.

Ilyen előzmények után nem volt kérdéses a lakótelep fűtési módjának a megválasztása; a gáz mellett döntöttek. A vezeték nyomvonalának a kijelölése azonban nem volt egyértelmű. Ennél a kérdésnél ki kell térnem egy régebbi ügyre, a belterület és külterület kérdésére.

1950. előtt ez a kérdés nem volt időszerű, nem okozott problémát. A tsz. szervezésekkel kapcsolatban merült fel, hogy a belterületi földek megmaradhatnak a tagok használatában, tulajdonában, míg a külterületi földeket be kell vinni a közös gazdaságba. Tehát meg kellett határozni a belterület határát. Ezt a döntést, még az első tanács megalakulása előtt, a régi községi elöljáróság intézte, mert 1949-ben alakult meg az első termelőszövetkezet, és ezzel kapcsolatban kérték először a tagosítást.

A belterület határa a Terstyánszky utcában régen a mostani Dalos féle benzinkútnál az óta megszüntetett mélyúttól kezdve a mai PEMÜ-ig az országúton húzódott. Annak idején az építési telek előirt mélysége 50 méter volt. Ezért úgy döntöttek, hogy a belterület határát az országúttól 100 méterre jelölik meg, az országúttal párhuzamosan. Ugyanez volt a helyzet a Mátyás király utcában a kanyartól az akácos erdőig. Így az országút melletti 100 méter nem esik bele a szövetkezeti táblába, ott egy házsort lehet építeni, és ha majd igény lesz rá, a 100 méteren túl egy másik utat lehet kialakítani, és a 100 méteres belterületi ingatlanok másik 50 méterére további házsor építhető.

A gázvezetéket a téglagyártól a Várhegy melletti részen, a mai Major utcai házak előtt elvezetve hozták fel a Vasút utcáig, mert ezen a szabad területen volt a legolcsóbb az építés. A gond itt kezdődött, hogy hogyan vezessék tovább a lakótelepig. A cserépgyár és a lakótelep közötti vezeték középnyomású kellett, hogy legyen, melyre nem lehetett rákötni, csak nyomáscsökkentő állomás beiktatásával. Műszaki okokból azonban a nyomáscsökkentőt a lakótelep és a PEMŰ közelében volt kívánatos megépíteni, hogy elegendő gázt tudjon a vezeték szállítani. Az országúton való gázvezeték építés nem volt egyszerű, mert az útfelbontás és helyreállítás költséges és lassú megoldás. A PEMŰ a kézenfekvő olcsóbb megoldást választotta, és a vezetéket a főúttól majdan 100 méterre épülő későbbi út helyére tervezte meg, ez a terület zömmel külterületi, tsz. tulajdonban volt. A gázfogadó és nyomáscsökkentő állomást pedig a lakótelepen kerül kialakításra.

A szép elképzelést a kivitelező árokásógép vezetője rúgta fel, mivel a gázvezeték árok ásásánál sorban kikerülte az útba eső fákat, bokrokat igy a gáz főnyomóvezeték csak papíron maradt a leendő út egyik oldalán, valójában cikk- cakk vonalon haladt. Ezt a munkát az építésvezetők nem ellenőrizték, pontos térképet nem készítettek a vezeték nyomvonaláról, s így a problémák csak a jelenlegi Sport utca építésénél jelentkeztek. Kiderült, hogy a sport utca túl keskeny ahhoz, hogy azon egy részeg ember módjára menő gázvezeték elférjen. Ugyanis ezzel párhuzamosan egyéb közművezeték építésére (víz, csatorna, telefonkábel, stb.) is igény volt. Ez is oka a sokak által bírált Sport utca szélességének.

Ehhez a témához tartozik egy 1987-ben keletkezett újabb probléma. Ugyanis az itt érdekelt telektulajdonosok kezdeményezték az említett 100 méteren túli út kialakítását, mert ott kívántak volna építkezni. Erre, kérésükre összehívtam valamennyi érintett telektulajdonost, hogy az ügyet megtárgyaljuk és a kérdésben az érintettek állást foglaljanak. A térkép szerint is a Terstyánszky utcával párhuzamosan, attól 100 méterre húzódott a belterületi határvonal. Az akkori rendelkezések szerint közút létesítése céljára a terület 20 %- át kártalanítás nélkül igénybe lehetett venni, hiszen az útra nem a községnek van szüksége, hanem a telektulajdonosoknak. Ugyanis a legtöbb helyen, a 100 méteren túli terület is az előtte lévő terület tulajdonosoké volt, és ezzel lehetővé vált a megmaradt külterületi résznek külön útról való megközelítése és későbbi időben abból is belterületbe csatolás esetén további beépítés lehetősége. Én ekkor csak a gázvezeték tervét ismertem, mely szerint a vezeték egyenesen, a 100 méteres belterületi határral párhuzamosan megy, tehát az utat megfelelően el lehet helyezni. A felmérés és kitűzési költségekhez minden telektulajdonos emlékezetem szerint 1000 forintos összeggel járult hozzá. Annakidején jó kapcsolatunk volt a Mélyépítési Tervező Vállalattal, akik az út tervét társadalmi munkával elkészítették, és a helyszíni kitűzés munkáját is vállalták.

A botrány a helyszíni kitűzésnél tört ki, amikor kiderült, hogy egyes Terstyánszky utcai lakosok engedély nélkül, az 50 méteres első teleksoron túl építkeztek, s ilyenformán a másik teleksorra nem maradt építéshez elegendő további 50 méter. Erre aláírásokat kezdtek gyűjteni, hogy ne a 100 méteres helyen legyen az út, hanem a belterületi határt további 20 méterrel bővítsük, hogy az építéshez nagyobb terület maradjon.

Amikor a petíciót beadták, azonnal láttam, hogy ez nem olyan egyszerű feladat, amit én végre tudok hajtani. Ugyanis akkor már felmondás alatt álltam, mert közelgett, hogy betöltöm a 60 éves életkoromat, és ezért a nyugdíjazásomat kértem. Ezért ennek az ügynek az intézését átadtam kolléganőmnek, aki ekkor tanácselnök helyettes volt, és a petíciót is aláírta, mert biztos voltam benne, hogy a változtatás sokáig fog elhúzódni.

A gond az volt, hogy sokaknak a tulajdona, csak 100 méterig terjedt, a 100 méteren túli terület vagy a termelőszövetkezet vagy az állam tulajdon volt. Igy a módosításhoz szükséges 20 métereket a telektulajdonosoknak meg kellene vásárolnia, és belterületi határmódosítást kellene végrehajtani, ami igen bürokratikus eljárás volt akkor is. Az elkészített megosztási terv természetesen ebben az esetben nem érvényes, tehát előbb új tervet és új felmérést is kell készíteni. Ebben a szituációban azonban még mindig nem tudtam, hogy a PEMŰ a gázvezetékét nem a terv szerint építette meg, hanem a cikk - cakk ban megy, ami ugyancsak probléma volt, mert ezt is be kellett mérni és az utat, ehhez igazítani, hogy a később építendő más közművezetékek is elférjenek.

Hogy mennyire jól éreztem akkor, hogy nem vállalhatom ennek az ügynek a lebonyolítását, bizonyítja az, hogy a munkát átvevő akkori tanácselnök helyettes is már régen nyugdíjban van, és még 12 év után, napjainkban folyik az ügy Ingatlannyilvántartási lezárása.

 

<< Vissza