Bölcsőde bővítése

Solymárnak a hetvenes évek végéig csak 30 férőhelyes bölcsődéje volt. A PEMŰ rohamos fejlődése miatt végzett lakásépítés növelte a fiatal családok számát, azért is építette a PEMŰ a lakótelep melletti Kék Óvodát, hogy ez által női munkaerőhöz jusson. De a gyerekeket helyhiány miatt nem lehetett felvenni a bölcsödébe, s így ezek az anyák a gyerek 3 éves koráéig otthon maradtak.

A Kék óvoda átadási ünnepségén jelen volt Édes István is, a PEVDI igazgatója. Édes István az ötvenes évek idején, az akkor államosított solymári Faipari Vállalat főkönyvelője volt. 1956 után neveztük ki a vállalat igazgatójává, mert meggyőződtünk arról, hogy több igazgató váltás után ő lesz a legalkalmasabb a lassan fejlődő vállalat vezetésére. Ezt rövid idő alatt be is bizonyította, és amikor a Pest megyei Tanács több vállalat egyesítésével létrehozta a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalatot, (PEVDI) melynek a solymári Fatömegcikk Ipari Vállalat lett a 6. számú gyáregysége, a Pest megyei Tanács a megyei vállalat igazgatójává nevezte ki.

Mint vérbeli pénzügyi szakember, nagyon spórolós volt, nehezen adott ki pénzt, de mivel a solymári múltja miatt, a szíve kicsit ide húzott, és a PEMŰ igazgatója célzatosan dicsekedett, hogy mennyire segíti a községet, ő sem akart lemaradni, és megígérte, hogy a PEVDI Solymárnak bölcsödét fog építeni.

Kiderült, hogy a bölcsőde létesítése a legdrágább beruházás, az igényes előírások miatt, és amúgy sincsen erre a célra elegendő terület a lakótelepen, a községi tanács a meglévő bölcsőde bővítése mellett döntött. A bővítés azonban előzetes számítások szerint legalább 5 millió forintot tett ki.

Amikor a korábbi felelőtlen ígéretet Édes István igazgatótól számon kértük, az összeg nagyságától meghökkent. Kijelentette, hogy az építést feltétlenül támogatni fogja, de ilyen összegről szó sem lehet, ezt a PEVDI nem tudja kifizetni. Az alku vége az lett, hogy vállalta, az építkezéshez szükséges valamennyi nyílászáró szerkezet ingyenes legyártását, ami annak-idején kb. 1 millió forintot tett ki.

A bölcsődebővítés tervét Bráder Mihály pilisszentiváni építész készítette, aki akkor a költségvetési üzem dolgozója volt. Úgy döntöttünk, hogy a régi jegyzői lak mellett, a régi pince tetejének nyitott teraszként való kialakításával, a pince igen erős kőfala mellé és a meglévő épület közzé építjük meg az emeletes toldalékot.

Az építkezés során a régi kéttermes bölcsödéből 4 foglalkoztató termes, teljesen korszerűen ellátott bölcsőde készült, mely 60 férőhelyre elegendő. Minden foglalkoztató terem mellé külön átvevő helyiséget, külön fürdőszobát, külön mosdó, WC és öltözőhelységet alakítottunk ki. A szobák napos oldalán lévő ajtóból, nyitott napozó teraszra lehetett kimenni.

Az épületben olyan konyha épült, melyben külön lehetett főzni a csecsemők és külön a felnőttek részére. A felnőttek étkeztetésére külön étkező helyiség készült a konyha mellé, étel átadó ablakkal.

Az emeleti részen iroda, a dolgozók részére öltöző és fürdőszoba, megfelelő kapacitású mosoda, szárító és vasalóhelyiség, mert a csecsemőknek szükséges pelenkákat, a napi többszöri cseréhez szükséges ruházatot rendszeresen kellett mosni.

Jellemző, hogy annakidején a 60 férőhelyes bölcsödébe rendszeresen 70 vagy gyereket is felvettünk, mindig voltak, akik egy-két napig nem jöttek és ezeknek a helye is ki volt használva.