Adatok a solymári egyesületi óvodáról
Vácz József

 

(Egykorú községi képviselőtestületi jegyzőkönyvek alapján.)

A 19. század utolsó évtizedében a gazdasági és társadalmi fejlődés egyre inkább követelte, hogy a falú kilépjen zártságából. A solymári lakosság nagy része az idők követelményeit megértve arra törekedett, hogy gyermekei a magyar nyelvben jártasak legyenek. A jobb módúak messze vidékre kiadták gyermekeiket magyar szóra, bár ez sok nehézséggel és költséggel járt. Az akkori iskola már csak zsúfoltsága miatt sem volt képes megfelelni a korszerű kívánalmaknak.

A község vezetői megoldást kerestek. Egyrészt az iskola felekezeti jellegének községivé változtatását szorgalmazták, és így vélték a magyar államnyelv oktatását eredményesebbé tenni, másrészt óvoda létesítésére törekedtek.

A Jó példa nem volt messze. A budai “Angyalkert” híre időjártával bizonyára Solymárra is eljutott. Ezt az első magyar kisdedóvót Brunswick Teréz, a “halhatatlan kedves” alapította 1828-ban. A szomszéd Vörösvár is jó példával járt elől 1885 óta működő óvodájával.

Megyénk kedvező szerepéről is van adatunk. Pest, Pilis, és Solt vármegyék országgyűlési követei 1840. június 8.-én az országgyűlési Karok és Rendekhez intézett jelentésükben egyebek közt azt kívánták, hogy a kisdedóvás ügyében országos választmány tegyen előmunkálatokat.

Az Országos Magyar Iskolaegyesület elévülhetetlen érdemeket szerzett a kisdedóvás terén is. Első óvodáját 1888-ban nyitotta meg Visegrádon. Ettől kezdve sorra alakultak és nyíltak meg az egyesületi óvodák.

Községünk elöljárósága 1890. első felében nyújtott be kérvényt az Országos Magyar Iskolaegyesülethez kisdedóvoda létesítése iránt. Pillmann Mátyás volt a bíró, Straub Béla a jegyző. Bár az elöljáróság minden tagja, sőt az akkori 32 képviselőtestületi tag is megérdemelné, hogy nevét megemlítsük. Lépésüket csak akkor méltányolhatjuk igazán. Ha tekintetbe vesszük, hogy a kisdedóvók kötelező fölállítását csak a következő évben az 1891. évi XV. Tc. rendelte el.

A solymári kérvényre kedvező válasz érkezett azzal a meghagyással, hogy a község mihamarabb gondoskodjék megfelelő épületről. Sikerült is kibérelni a Dr. Walter Lajos tulajdonát képező házat. Ez a kedvező fekvésű épület adott először otthont az 1891-ben létesült egyesületi óvodának. Jelentős előrehaladás volt ez községünk művelődésében.

A szomszéd községek közül csak Pilisvörösvár előzött meg bennünket, amint láttuk. Pesthídegkúton a solymárival szinte egyídőben kezdte meg működését az egyesületi óvoda. Nagykovácsiban 1894. ben állami, Pilisvörösváron 1903-ban egyesületi, Pilisszen-tivánon 1908-ban állami óvoda nyílt meg, míg Ürömben római katolikus óvoda működött.

1892 tavaszán Tóth József tanfelügyelő értesíti az elöljáróságot, hogy május 15-én fog történni az előző évben létesített óvoda ünnepélyes megnyitása, ez alkalommal fogják átadni rendeltetésének, mégpedig az Országos Magyar Iskolaegyesület elnökének és mintegy 14 - 16 tagjának jelenlétében.

Ilyen esemény jó magyar szokás szerint csakis díszebéddel egybekötve lehetséges. Erről már jó előre kellő gondoskodás történt. Glázer József plébános képviselőtestületi ülésen elvállalja az ünnepélyes megnyitás alkalmával az óvodát fenntartó egyesület képviseletében kijövő vendégek ellátását.

Vállalására a következő határozat született: “Ezen bankett költségeinek részbeni térítménye címén a plébános úrnak 10 azaz tíz forint utalványoztatik azzal, hogy az e célra általa veendő bormennyiség után a község sem fogyasztási, sem italmérési adót nem fog számítani”. Öt nappal a megnyitás elött újabb gyűlés, ezen: “Községi elöljárók - bíró és jegyző-midőn kellően méltatják az Országos Magyar Iskolaegyesület eléggé meg nem hálálható, a község, mind anyagi, mind erkölcsi életére nagy befolyással bíró jótéteményét, javaslatot tesznek az iránt, miként az érkezendő vendégek ünnepélyes fogadtatására és megvendégelésére minden lehetőt elkövessék, hogy a fogadtatás maradandó emlékkel töltse el mind a vendégeket, mint a lakosságot. Jóllehet a fogadtatás és megvendégelés nem csekély kiadással fog járni, mégis a község költségvetését és háztartását zavarni nem fogja, mert óvoda költségfedezet címén takarékilag elhelyezett 280 forinttal rendelkezünk.”

Határozat: “Midőn az Országos Magyar Iskolaegyesületnek Solymár községgel szemben tanúsított eddigi jótéteményeiért ezennel hálás köszönet szavaztatik, feljogosíttatik a községi elöljáróság a takarékilag elhelyezett 280 forintból 80 forintot fölhasználni, s mindent elkövetni, hogy az ünnepélyes fogadtatás a lehető legjobban sikerüljön.”

Az elöljáróságnak pár hónap múlva azután fontosabb tennivalója akadt. Dr.Walter Lajos ugyanis 1892. őszén fölmondja a bérletet azzal, hogy ő maga akarja az épületét használatba venni. A bérlet 1893. szeptember 10.-én jár le. Az ideiglenes megoldás helyett gondoskodni kell megfelelő épületről az óvoda elhelyezésére.

Pillmann Mátyás bíró szerint erre a legalkalmasabbnak látszik Graf József lakóháza és beltelke. Nevezett-, aki egyébként képviselőtestületi tag - hajlandó lenne a tulajdonát képező ingatlant 1700 forint utolsó árért átengedni közcélra. Ezt az árat a tagok túl magasnak találják.

A bíró most Mahr Józsefet kéri föl a birtokában levő kertrész ajándékképen, vagy esetleg pénzért való átengedésére. Ez a telek módfelett alkalmas lenne, mert határos az iskola beltelkével. Csakhogy Mahr József sem ingyen, sem pénzért nem mutatkozik hajlandónak tulajdonától megválni.

A képviselőtestület ebbe nem nyugszik bele. 1893. március elsején elhatározzák, hogy öt tagból álló küldöttséget menesztenek a telektulajdonos Mahr Józsefhez.

A küldöttség a bíró és a jegyző vezetésével sikeresen tesz eleget megbízatásának. Mahr József nem tud ellenállni a megtiszteltetésnek, belátja, hogy első a közérdek. Miután a küldöttségnek fölhatalmazása van igenlő válasz esetén mérsékelt árért meg is venni a kérdéses területet, mindjárt nyélbe is ütik a vásárt. A felek 300 forint vételárban egyeznek meg. Most az a kérdés, miből fedezze a község az építési költségeket? Amortizációs kölcsönt vegyenek-e föl, mint azt Straub Béla jegyző javasolja, vagy pedig kivessék adóba a szükséges összeget? Az utóbbi javaslat mellett döntenek: Az építési költséget egyénenkénti alapon való kivetés utján fogják födözni.

Elkészül az óvoda építési és költségvetési terve. Eszerint az óvoda állna egy nagyobb és egy kisebb teremből, 2 lakószobából, konyhából, kamrából, megfelelő tornáccal. Mindez kerülne 2862 forintba. A testület el is fogadja a tervet azzal a változtatással, nem kell tornác, helyette a terem legyen nagyobb.

Csakhogy az adó lassacskán folyik be, pénz viszont azonnal kellene, építőanyagot kellene vásárolni. Megoldás: a képviselőtestület fölhatalmazza az elöljáróságot, hogy a költségeket előzetes fedezetül az úrbéri pénztárból 1380 forint kölcsönt vegyen föl. Így is történik. Ezt az összeget 1894. -ig vissza is fizetik.

Vállalkozónak adták ki az építkezést, vagy házilag készült az épület? Ez nem derül ki a jegyzőkönyvből. Egy kis közjáték azonban igen.

Zwickl Lőrinc az óvoda építéséhez szükséges víz szállítását árlejtés utján elvállalván, miután számításán felül több vizet szállított, kér kártérítést adni.

Határozat: A kért kártérítés meg nem adatik.

Mellesleg Zwickl Lörinc maga is képviselő testületi tag, és jelen van a gyűlésen.

Az Országos Magyar Iskolaegyesület elnöksége tudomást szerzett arról, hogy a község nagy anyagi áldozattal önerejéből kisdedóvó helyiséget és óvónői lakást épített. Mindezért meleg elismerésének adott kifejezést. Az elismerő iratot “az utókor javára, számára leendő megőrzés végett rámába foglalva a tanácsteremben” kifüggesztették. Az utókor azonban nem jól őrizte, mert elkallódott. Ha előkerülne, a Múzeumban lenne a helye. Az elismerést viszont a község teljes mértékben megérdemelte.

Végezetül elhatározta a képviselő testület, hogy az óvoda udvarát léckerítéssel vétetik körül “mert most a gyerekek mindenfelől szabadjában, mások udvarán is keresztül mennek az óvodába, onnan minden rend nélkül özönlenek széjjel, s ez által felette nehezítik az óvónőnek felettük gyakorlandó ellenőrzését.”

Az óvoda felépült, benépesült, s léckerítés is elkészült. Mi nem készült el még? Az óvoda telkének megvásárlásáról szóló adásvételi szerződés. Ez nem ment simán. Közben ugyanis telekkönyvi betétszerkesztő bizottság működött a községben és kiderült, hogy a kérdéses ingatlan Entzmann Ádám tényleges tulajdona. Még egy jegyzőkönyvi mondat:

“Dr .Zolnay Jenő megyei tisztiügyész a község, mint erkölcsi testület és vevő, valamint Mahr József és neje Mayer Borbála és Entzmann Ádám, egyik mint telekkönyvi, utóbbi mint igénylő tulajdonos, mint eladok között az óvoda telek megvétele tárgyában létrejött szerződést megküldi azzal, miként ezen vételi szerződés a képviselő testületben jóváhagyási záradékkal ellátandó.

A képviselő testület jóvá is hagyta, és jóváhagyási záradékkal el is látta a szerződést. A záradék után tett ponttal egyben az első solymári óvoda építésének története is befejeződött.

Az Országos Magyar Iskolaegyesület kilenc esztendeig, 1891-től 1900 -ig tartotta fönn Solymáron az óvodát, akkor átadta az államnak.

Az első solymári óvónő Stich Gyuláné Mózes Ida volt. A Magyar nyelv sikeres tanításáért kitüntetésben részesült.*

 

Források:

Petri Mór: Közoktatásügy.

PmL. V. / Solymár nagyközség iratai 1890 - 1941 évekből. Jegyzőkönyvek.

* Dérné Stich Margit ny. tanítónő visszaemlékezése édesanyjára.

 

<< Vissza