É. M. Kőfaragó és Épületszobrász ipari vállalat letelepedése

 

1969.-ben telefonon megkeresett Karall Mátyás, aki az É. M Kőfaragó és Épületszobrász Ipari Vállalat anyagbeszerzője volt és előadta, hogy vállalatuk nagy fejlődés előtt áll. Már eddig is számos jelentős épületet építettek, itthon és külföldön. Így pl. az ő munkájuk a moszkvai KGST székház is. A munkájukhoz a jelenlegi telephely kicsi, ezért Budapest közvetlen közelében keresnek egy erre a célra alkalmas területet, mert Budapesten nincs fejlődési lehetőségük. A vállalat vezetősége szeretné a solymári Bécsi út és a vasút közötti, Budapesttel szomszédos területet erre a célra megszerezni, megkérdezte, hogy erről mi lenne a tanács véleménye. Azt feleltem, hogy két oknál fogva sem lehetséges. Egyrészt a község legjobb mezőgazdasági területe, amit ezért nem lehet ipari célra a termelésből kivonni, másrészt Budapest 30 km-es körzetében ipartelepítési tilalom van, és ezért sem kapnák meg az engedélyt.

Tettem neki egy ajánlatot. Akkor állt felszámolás alatt a solymári szénbánya, és ott felszabadult egy egész ipartelep. Ott megfelelő műhelyek, raktárak irodaépületek vannak és még iparvágánya is van. A másik előnye, hogy az elbocsátott bányászokból fedezni tudnák a munkaerő szükségletűket is. Tudomásom szerint a bánya áruba bocsátotta a területét, és még nincsen rá vevő. Matyi barátom nagyon örült az ötletnek, megköszönte és megígérte, hogy azonnal referál a főnökségének.

Másnap reggel felhívott és közölte, hogy a vállalat vezérei még tegnap délután elmentek a bánya területére és 3,3 millió forintért meg is vásárolták az egész telepet, sőt még a munkások átvételében is megállapodtak.

Mivel a meglévő épületek nagy része, és az iroda is solymári területen volt, a szénbánya is solymári üzemként működött (a területe ugyan átnyúlt Pilisszentivánra és Pilisvörösvárra is) természetesnek vettem, hogy a Kőfaragó Vállalat új részlege is solymári székhelyű üzemként fog működni, ami Solymárnak jelentős többletbevételt jelentett volna.

Pár nap múlva kiderült, hogy a járási pártvezetés úgy döntött, mivel Solymáron úgyis sok üzem van, és Pilisszetivánon nincsen még üzem, valamint a terület egy része Pilisszetivánon van, az üzem, mint a Kőfaragó Vállalat Pilisszentiváni részlege kap engedélyt, és az ottani tanács hatáskörébe fog tartozni.

A későbbiek során a vállalat a már Pilisszentiváni területen fekvő, régi vasúti rendező területre építette korszerű üzemépületeit, s jelenleg az üzem termelő része már ténylegesen is szentiváni terület.

A rendszerváltás utáni privatizáció során a területen megalakult a Laki Kőipari KFT . Mely tovább fejlesztette az üzemet, s igényes széleskörű munkájával méltó utóda a régi jelentős állami üzemnek.

 

<< Vissza