Régészeti feltárásra váró területek

Beszélgetések során tudomásomra jutott, hogy a Waldacker dűlőben van egy olyan nagyméretű kút, amelyik már kiszáradt, de ahonnan állítólag régen az emberek vizet vettek. Ilyen kútról nem tudtam. Említettem az esetet Dr. Jablonkay István tanárnak, aki a községet jól ismerte, és ő sem tudott arról, hogy ebben a dűlőben kút lenne. Ezért elhatároztuk, hogy kimegyünk a helyszínre és megnézzük a kutat.

A helyet csak úgy tudtuk megközelíteni, hogy megkerültük a Rozália téglagyárat és a Budapest területén lévő erdő mellett mentünk a Hármas-határhegy irányába, majd a téglagyár által már egy egész hegyet képező, lerakott meddő földhalom délnyugati sarkán, az erdőszélen kutatva, az erdő szélétől pár méterre, sürün benőtt erdőszéli bozótban véletlenül megtaláltuk, a földdel egy szinten lévő kút falának felső részét. (Konkrétan a 099/1 hrsz.- u. erdő területén a 0144 hrszámu téglagyári meddőhányó és a 0145/b hrszámu területek erdő melletti találkozási pontja közelében)

A mintegy 2 - 2,5 m átmérőjű kút kb. 40 cm magas, és kb. 50 - 60 cm széles enyhén ívesen kidolgozott szabályos kövekből volt kifalazva. Akkortájt 3-4 méter mélységig volt földdel betöltve. Az eredeti mélységét csak a teljes kiásása után lehetne megállapítani.

Mivel a növényzet miatt a kutat csak egy oldaláról tudtuk megszemlélni, feliratot nem találtunk a köveken. Ismervén azonban a község történetét, szinte kizárt, hogy ez a kút a község újratelepülése után épült volna. De nem valószínű a török eredet sem. Két lehetőség van. Vagy a budai királyi vár és a solymári vár közötti összekötő út mentén szolgált víznyerő helynek, vagy nagyobb valószínűség a római kori eredet.

Ugyanis a környékbeli földeken több romai kori sírkő került elő, legutóbb Taller János termelőszövetkezeti traktoros egy mélyebb szántásnál talált erre egy szép római kori sírkövet, ami a Magyar Nemzeti Múzeum kőtárába került. (Fényképe a Solymár Története és Néprajza c. könyv 43. oldalán). A környéken van a Steinriegel (kődomb) nevű dűlő, ami arra enged következtetni, hogy a XVIII. század elején betelepült német lakosság ezen a környéken nagyobb mennyiségű követ talált, amit felhasználtak az építkezéseiknél.

A környéken tovább kutatva, a kúttól nem messze Budapest irányában, az erdőben egy tisztást találtunk, ahol csak bokrok meg gaz nőtt, nagy fák nem voltak. A földön viszont nagymennyiségű cseréptörmelék volt szétszórtan. Ez arra enged következtetni, hogy alatta valamilyen kövezet lehet, hogy nem tudtak a nagy fák ezen a részen megmaradni. Ugyancsak a tsz. tagok elmondása szerint a szomszédos volt urasági földek tetején van egy nagyobb összefüggő terület, ahol láthatóan mindig silányabb volt a termés, mint a környéken. Ezt a részt megszemlélve, itt is a frissen szántott területen, a föld között sok apró cseréptörmeléket lehetett találni.

Mivel e területtől nyugatra, mintegy 1 km. távolságban tárták fel az avar és a római temetőt, elképzelhető, hogy e temetőben nyugvók lakóhelye volt e kút közelében. Ennek a bizonyítása azonban a jövőre, és a leendő régészekre vár.

A jövő régészei, három - négy emberöltő után a községben kutatva olyan, a jelen időben keletkezett földalatti létesítményeket találhatnak, amelyek, már jelenleg sincsenek használatban, és találgatásra adhatnak alkalmat. Hogy ne dolgozzanak feleslegesen, említenék néhány ilyen helyet.

Igy a Turista utca végén, a Kossuth Lajos utcai csatlakozás vonalában, a Turista utcával párhuzamosan mintegy 30 méter hosszú, legalább 5-6 m. magas, nagy kövekből épült támfalat. Ugyanilyen támfal van a Kossuth Lajos utcára merőlegesen, az előbbi faltól mintegy 25 méterre 4 méterrel a föld felszíne alatt. Mindkét támfal a XX. század elején épült, hogy az ottani nagy vízmosást megfogja. Ugyanilyen támfal található a Hősök utca végén, a Kálvária utca oldalán, amely hasonló céllal épült a század első felében.

A Munkás utca elején, ahol az Anna utca kezdődik, a föld mélyén egy kőhíd található, mely a későbbi csatornázás során megszűnt, a helyén a terület legalább egy méter magasságban van feltöltve. A hídra ma már csak az idősebb emberek emlékeznek.

A Törökkútforrás közelében ugyancsak a föld alatt található egy a kilencszázötvenes évek elején épült föld alatti 50 m 3 - es vasbeton tartály, ami az első időkben a vízmű része volt. Onnan vezet a Templomtérig egy 80 mm-es átmérőjű ac. vízvezetékcső, aminek jelenleg már semmi szerepe nincsen. Ugyancsak a Rákóczi utca végén, a mai Mercedes szerviz és a PEMŰ közötti domb tetején található egy téglalap alakú 80 m 3 - es, szivattyúházzal egybeépített víztároló medence, amely földdel be van temetve. Ma már ennek sincsen szerepe.

Ebbe a medencébe ugyancsak 80 mm ac. cső vezet a nyugati irányba, amely félúton ilyen méretű nyomócső, az ott a föld alatt található beton támfalig, majd onnan a Kert utcáig, az egykori forrásig 300 mm átmérőjű ac perforált csővezeték található a föld alatt mintegy 1,5 méter mélységben, amely a területen fakadó vizet fogta össze és vezette az említett 80 köbméteres medencébe. Egy ideig ez látta el a községet ivóvízzel.

Az említett Kert utcai forrás mindkét oldalán kb. 8 méter hosszú, még a XIX században épült ugyancsak kőtámfal található, mely az ottani forrást védte.

A Templom téren, két helyen is feltételezhetően található kőalap. A romai katolikus templom eredeti tervében és a régi leírásokban szerepel egy kripta, amely a sekrestyével párhuzamosan az épület ellentétes oldalán állt. Ezt 1780. táján lebontották. Elképzelhető, hogy ekkor az alapjait nem szedték ki. Ugyancsak a templom előtt, az iskola felöli oldalon, a jelenlegi zöld területen állt az egykori harangozólak, aminek oldalához volt építve az a forrásszobor, melynek maradványai a Solymári Múzeumban találhatók, s melyből állandóan víz folyt - a Törökkút utcai forrásból idevezető csatornán át. Az épület a régi 1880-ban készült kataszteri térképén is szerepel.

A Törökkúti forrás talán ma még látható fedlapja alatt található a romai korinak vélt forrásfoglalás, mely egy kb. 3 méter átmérőjű beboltozott kamrában, körbejárható, kb. egy négyzetméter nagyságú forrást rejt magában, ahonnan a víz felbukkan. A boltozat tetején van egy függőleges nyílás, amely az említett fedlappal van lefedve. Onnan mintegy 10 méter hosszú betonalagúton vezetett csöveken folyt a víz ez említett 50 köbméteres medencébe, illetve az árokba vezető túlfolyóba. Mivel ma sem a vízvezetéket nem használják, a Törökkút utcai árokban sem folyik víz, elképzelhető hogy a valamikor bőséges forrás elapadt.