Gyógyszertár létesítése

A Pest megyei Gyógyszertári Központ kezelésében lévő solymári, Bajcsy Zsilinszky utca 24 szám alatti, mintegy 150 éves épületben működött gyógyszertár falában, 1983. évben nagy repedés keletkezett. Az elvégeztetett statikai vizsgálat megállapította, hogy az épület alatti régi, löszbe vájt pince elvesztette az állékonyságát és beomlott. Ez okozta a felette lévő épület falának megrepedését és félő volt, hogy e repedés másik falra is átterjed, és az épület összedől. Ezért a gyógyszertár épületét életveszélyesnek nyilvánították, és lebontását elrendelték.

A gyógyszertárat sürgősen ki kellett költöztetni az épületből, amit a közelben lévő művelődési ház utcai bejárattal rendelkező, egykori üzlet, majd presszónak használt (ma nyugdíjas klub) helyiségébe helyeztünk át ideiglenes jelleggel, amíg a község új gyógyszertárat nem tud építeni.

Az elképzelés az orvosi rendelő melletti akácos területen, egy új gyógyszertár építése volt, amire szerencsére akkor nem volt pénz. (Azért írtam a szerencsét, mert ide a későbbi önkormányzat, az orvosi rendelő bővítése céljára, igen dicsérendő módon, egy emeletes rendelőt épített.)

Az életveszélyessé nyilvánított régi épület udvari részén lévő, egykori gyógyszerészlakásban lakott Kozma László, egykori tanácselnök, akinek az épületrésze alatti pince már korábban részben beszakadt. A lakrésze is életveszélyes volt, azonban egy másik bérlakást a tanács nem tudott adni helyette.

Az új gyógyszertár építése céljára az volt az elképzelés, hogy az akkor bevezetett településfejlesztési hozzájárulásból (röviden TEHO), amit a lakosság többségének aláírása alapján lehetett volna kivetni, teremtsük meg az építési költségek fedezetét.

Az ezt a kérdést tárgyaló tanácsülésen (ismervén a lakosságnak a véleményét) nem javasoltam a gyógyszertár építésére a TEHO kivetését, mert attól tartottam, hogy ezt a hozzájárulási ívet a lakosság többsége nem fogja támogatni. Egyébként lett volna a községben más feladat is, amire e hozzájárulást ki lehetett volna vetni, ami népszerűbb lett volna a lakosság előtt. Ugyanis a gyógyszertárban, azért mert hozzájárult valaki az építéshez, nem lett volna olcsóbb a vásárolt gyógyszer. Annakidején a gyógyszertár létesítése és fenntartása állami feladat volt.

A TEHO kivetését tárgyaló tanácsülésen a tanácsi pártcsoport egységesen állást foglalt a gyógyszertár építése céljára való TEHO kivetés mellett, és ezt a határozatot a tanács el is fogadta. Valamennyi tanácstag felkereste aláírás végett a választókerülete lakosságát. Ennek során csak egy választókerületben volt 50 %-nál több aláírás, a többi helyen mindenütt elutasító eredmény született. Ilyenformán a TEHO kivetéséről nem lehetett szó.

Ebben az időben üresedett meg az orvosi rendelő udvarán lévő gyermekorvosi lakás, ahonnan Dr. Mayer Erzsébet gyermekorvos elköltözött. Az újonnan kinevezett Dr. Borovszky Éva gyermekorvos családi házat kívánt építeni, s ezért neki tanácsi telket adtunk el. Ezzel a megüresedett lakás átalakításával és kisebb bővítésével gyógyszertárat alakítottunk ki a helyén, aránylag kis átalakítási költséggel. Az új gyógyszertárat a Pest megyei Gyógyszertári központ új berendezéssel látta el, s így a régi, a mai céloknak már nem megfelelő berendezést átadták a Helyi Múzeumnak, bemutatás céljára.

Az új gyógyszertár helye lényegesen kedvezőbb, mint a régi volt, mert közvetlenül az orvosi rendelő mellett van, s így a felirt gyógyszereket a betegek közvetlenül az orvosi rendelő mellett, vásárolhatják meg. A távolabbról autóbusszal érkezőknek is kedvezőbb a helye, mert közelebb van az autóbusz végállomáshoz, mint a lebontott régi gyógyszertár.

***

A gyógyszertárról szólva, nemcsak az épülete megváltoztatásáról kell megemlékezni, hanem a legnagyobb változásról, ami a gyógyszerágazatban végbement.

A háború előtti gyógyszertár élete össze sem hasonlítható a maival. Annakidején az officinában a polcokon sorban álltak az egyforma kialakítású, feliratos, tetővel ellátott porcellán tégelyek, amelyekben különféle vegyszereket, gyógyszer alapanyagokat tároltak.

A gyógyszertár legfontosabb felszerelése a nagyon pontos, finom mérésre alkalmas patikamérleg volt, a hozzátartozó sulyokkal. Emellett volt még egészen kis méretű kétkarú mérleg is, aminek serpenyői 2-3 cm- átmérőjük voltak, a hozzátartozó sulyok meg grammok mérésére alkalmas, csak csipesszel megfogható kicsiny lapocskák voltak.

Akkor még csak nagyon kivételesen voltak készen kapható tabletták, (mint pl. az Aszpirin) A gyógyszerek összetételét az orvos a recepten írta fel, miből, milyen súlyban kell a gyógyszert összeállítani. A recept alapján a patikus a különféle tégelyekből kimérte a szükséges alapanyag mennyiségét, azt egy kisebb edényben összekeverte, majd annyi felé osztotta, ahány adagot az orvos előirt.

Minden adagot egy kis papírlapkába csomagolta, melyen előnyomva volt a gyógyszertár neve és címe. A gyógyszerésznek csak a készítés dátumát és a beszedés időpontját kellett ráírnia. Azt legtöbbször otthon, a külön mellékelt ostyába csomagolva kellett bevenni, hogy az ember az orvosság keserű izét ne érezze.

Ugyanez volt a helyzet a kanalas orvosságokkal is, melyeket ugyancsak a gyógyszerész kevert össze a recepten felírt arányban, majd külön üvegben adta, melyen fel volt írva, hogy kávéskanálnyi, vagy evőkanálnyi mennyiséget kell egy-egy alkalommal bevenni.

Egy-egy betegnek a kiszolgálása sokszor fél órát is igénybevett, de többször a gyógyszer elkészítését a beteg vagy hozzátartozója meg sem várhatta, hanem csak fél nap múlva, vagy másnap jöhetett vissza a kész gyógyszerért, amikorra ez elkészült.