Solymári pedagógusok a múlt században
Vácz József

Adalékok a solymári iskola történetéhez

1. Schieszl Péter

A legrégibb meglévő solymári anyakönyvben lapozgatok a solymári plébánián, Mits János plébános engedélyével

1816. június 12. Itt szerepel először Pertus Schieszl ludimagiszter, az első ismert solymári tanító neve. Mégpedig örvendetes alkalomból: mint egy újszülött édesapjáé. A pici Julianna Franciscus Amlacher parochus kezéből részesült a keresztség szentségében. Édesanyja Anna Rollin, és Julianna Partlin tartotta keresztvízre. A keresztapa nem kisebb személyiség, mint dominus Martinus Lendler provisor dominalis, a Majthényi uraság intézője, a falú első világi hatalmassága.

1917. október 24. Újabb örömnap a Schieszl családban. A kis Catharinát Franciscus Szeber vörösvári káplán kereszteli. Amlacher plébános már március 3.-án meghalt, 42 éves korában. Az apa foglalkozásaként itt már ludirector jegyeztetik be. Az édesanya neve Anna Roll, a keresztanyáé Julianna Part. Nyelvtörténeti érdekesség: ekkora marad el az anyakönyveinkben a német családnevekből a nőnem -in képzője.

1819. február 6-án a gólya - dacolva a téllel - ismét babát hoz ludirectorékhoz, mégpedig a család nagy örömére ezúttal fiúgyermeket, aki a szent keresztségben Josephus nevet kap. A keresztelő pap az új plébános, Philippus Clementis, ő 1817-től csupán 1823-ig tölti be tisztségét.

1820. október 10-én megérkezik ludirectorék-hoz Stephanus, 1822. július 22-én pedig a kis Jacobus. A következő három évről az anyakönyvek hiányoznak. Joggal föltételezhetjük, hogy a gólya látogatása ez alatt az idő alatt sem maradt el.

1827. január 27-én Petrus szaporítja a Schieszl család létszámát. A keresztszülők tisztét változatlanul provisor uram ő kegyelme és felesége, Julianna asszonyság töltik be. De az apa foglalkozása itt már ludirector et notarius.

Tehát jegyzője is van már Solymárnak. Ez nemcsak Schieszl Péter életében, hanem a falu történetében is említésre méltó esemény. A feudális fejlődés során a jobbágyfalvak élete ekkora egyre bonyolultabbá válik. Sokasodik az elöljáróság teendője, és felelőssége is növekszik. Írástudó, tanult emberre van szükség a faluvezetésben. Ki más jöhetne számításba, mint a kántortanító. Munkájáért külön jegyzői javadalom illeti ezután. El is kel az új jövedelem az egyre népesebb család eltartásához.

1828. november 17-én ismét családi öröm. Ezúttal Franciscus Xaverius neve kerül a kereszteltek anyakönyvébe. A keresztanya változatlanul Julianna Partl, immár hetedízben. Lender Márton azonban időközben elhalálozott, 50 éves korában ragadta el a scarlatina. A keresztapa tisztét dominus Ignatius Roll provisor dominalis vállalta, a Majthényiak új intézője. A keresztelő pap azúttal Franciscus Wenischa, akinek a neve után, mint valami kitüntetés szerepel: cívis Viennensis, azaz bécsi polgár. Ő 1823-tól 1837-ig volt Solymár plébánosa.

Schieszl Péter tanító, mŰködéséről annyit tudhatunk, hogy az 1848-as solymári nemzetőrök 10 - 12 éves korukban az ő keze alól kerültek ki, nála járhatták a hazaszeretet iskoláját. És ez nem kis dolog.

Mindössze ezt a párnéhány sovány adatot találtam Schieszl Péterről, Solymár első ismert kántortanítójáról és mindenképpen első jegyzőjéről.

2. Schieszl Márton

Vérrokonság fŰzi-e Schieszl Péterhez? Lehetséges, sőt valószínŰ. Bár erre nézve adatot nem találtam. Az ő neve is a születési anyakönyvben bukkan föl először. Solymári mŰködésének kezdetét 1842-re, de legkésőbb 1843-ra tehetjük. Ugyanis elődje, Ventzler Ádám, akiről Egy solymári nótárius címŰ tanulmányomban megemlékeztem, 1843. október 13.-án halt meg. Természetesen azonnal gondoskodni kellett utódról, mivel sem az iskola, sem a templom nem maradhatott sokáig kántortanító nélkül, sem a falu jegyző nélkül.

1845. április 25-én jegyzi be a kis Katalint Tankövy Ferenc plébános. Az apa Schieszl Márton iskolamester, az anya Endrekovits Terézia.

A családi örömet két hét múlva családi gyász váltja föl. Május 10-én meghal az édesanya 28 éves korában, agyvelőgyulladásban. A csecsemő nem maradhat anya nélkül. Az új feleség Fábry Mária. 1846. október 31-én már a kis Gyula neve kerül az anyakönyvbe. Azután kétévenként sorra érkeznek a gyerekek a családba: Franciska, Anna, majd Ferenc. Anna másfél éves korában meghal ínlázban. A keresztszülők addig minden gyermeknél ugyanazok: Leopold Ferenc és Blau Katalin. Érdekes, hogy Schieszl Mártonnál foglakozásként jóformán mindig más és más megjelölés szerepel: iskolamester, jegyző, falujegyző, iskolatanító.

1859. december 24-én, István gyermekének születését tanúsító bejegyzésnél meg már ezt olvashatjuk: D. Martinus Schieszl exnotarius et ludimagiszter. Nyugdíjaztatta magát. Apai minőségben azonban korántsem ment nyugdíjba. 1862. Május 29-én még utoljára a kis Erzsébetnek örülhetnek a szülők. Foglalkozásuk ekkor: kisházas. Tehát a sok gyermek mellett még házat is tudtak szerezni maguknak. Lakásuk: Solmár, N o 47. A keresztszülők neve a két utolsó gyermeknél Visegrádról került ide bábának. Mint ilyen mŰködött itt 1866. December 4-én történt haláláig. 49 évet élt, ebből 29-et férjével. Pthysis pulmonalis, azaz tüdőbaj vitte sírba.

Schieszl Márton nevével a solymári anyakönyveken kívül másutt is találkozhatunk. Vegyük kézbe a székesfehérvári egyházmegye 1846. évi sematizmusát.

A kutató nagyot sóhajt, amikor olvassa benne, hogy a solymári plébános 1719-től kezdve vezet anyakönyvet. Száz esztendő anyakönyvei hiányoznak. Mennyi mindent tudhatnánk belőlük a 18. századi Solymárról!

Megtudhatjuk, hogy 1310 lakosa van a községnek, ebből 1309 római katolikus.

Schieszl Márton az iskolamester. A 6 - 12 év közötti fiúk száma 90, a lányoké 92, összesen 182. Ebből beiskolázva 170. Vajon a többi 12, a tanulók 6,5 %-a miért maradt írástudatlannak? Vagy talán szüleik magyar szóra adták őket magyar faluba? A szomszéd Vörösváron Füller Ádám keze alatt a 161 fiú és 169 leánygyermek egytől egyig beiskoláztatott.

Az 1851. évi sematizmus 1328 lakost talál Solymáron, köztük 2 zsidót.

Schieszl Márton iskolamesternek 200 tanulója van, holott 130 fiú és 110 lány van iskolaköteles korban. A beiskolázatlan 40 csemete már a lélekszám 16,6 százalékát teszi ki.

De ha csak 200 tanulója volt is a solymári iskolamesternek, hogyan boldogult velük? Izgalmas kérdés, külön tanulmányt érdemelne.

Ennyi adatot szedhettem össze Schieszl Mártonról. Sokgyermekes családapa volt, az 1848-49-es szabadságharc idején is itt mŰködött. Ő a harmadik és utolsó, aki a tanítás és a kántorság mellett a jegyzői munkakört is betöltötte.

3. Körbl Károly

1859 decemberében nem mindennapi esemény híre fut végig Solymáron. Nemcsak a fiatal kántortanítónál ringatják a bölcsőt, hanem az öregeknél is. 16-án a 3. számú házba látogat a gólya, 8 napra rá pedig a 47. számú házba. És így a születettek anyakönyvében egy oldalon szerepel boldog apaként dominus Carolus Körbl ludimagiszter és dominus Martinus Schieszl exnotarius et ludimagiszter.

Körblék anyakönyvi adatai egy korabeli típuscsalád életébe engednek bepillantást. A csehországi Schönhofban született Körbl Károly és a Tolna megyei Simontornyán született Kiss Erzsébet házasságából 14 gyermek született a következő sorrendben:

1. 1859. december 16. Károly - Az ő sorsáról később lesz szó.

2. 1861. május 3. - Béla. - Meghal 10 hetes korában.

3. 1862. május 29. Erzsébet. -

4. 1863. május 30. Mária. - 3 éves és 8 hónapos korában meghal tüdőgyulladásban.

5. 1865. szeptember 13. Anna. Meghal 1 éves és 4 hónapos korában, rángásban.

6. 1867. január 29. Mária. - A második Mária, az első nyolc nappal azelőtt halt meg.

7. 1868. December 29. Alojzia.

8. 1870. Február 7. Etelka. - Ez a név tudvalevőleg Dugonics András író, piarista szervezetes Etelka címŰ regényének hatására lett kedveltté. A névválasztás is jellemző.

9. 1871. szeptember 13. Ferenc.

10. 1873. Március 21. Anna. - A második Anna. Ő is meghal 4 hónapos korában. A halál oka: cholerinae.

11. 1874. május 25. Vilma. - meghal 4 hónapos korában. Catarrhus intestinalis, azaz bélhurut.

12. 1875. december 8. Vilma. - A második Vilma, ő a hetvenedik életévét is megéri, 1946. január 31-én hal meg Solymáron.

13. 1879. Január 28. Lajos. - Ő is megéri a felnőttkort, 66 évesen hal meg 1945, február 26-án.

14. 1881. Június 14. Károly, - Ő a legutolsó, a második Károly, mert az elsőszülött, az első Károly meghal az előző évben, mint pályavégzett képezdei tanonc, 20 évesen, tüdőgümőkórban, az utolsó kenet szentségében részesítve. KönnyŰ elképzelnünk, átéreznünk a szülők fájdalmát. A második Károly is meghal 9 hónapos korában, elviszi a tüdőlob.

A tizennégy Körbl gyermekből hét növekszik felnőtté. Valami hősies és megindító küzdelem bontakozik ki a család életében: Elfogadva a csapásokat, de új meg új élettel győzni le a halált.

A múlt század egészségügye még nem bírta és tudta úgy megőrizni a bimbózó életet, mint a mai. De a mult idők asszonyai el tudták fogadni a gyermekáldást minden velejárójával együtt. Köztük a négy solymári tanítófeleség: Schieszl Péterné Roll Anna, Ventzler Ádámné Marx Rozália, Schieszl Mártonné Fábry Mária és Körbl Károlyné Kiss Erzsébet. Ez az írás is segítsen megőrizni emléküket.

A Körbl család lakásviszonyai sem rózsásak. 1862. március 30.-áig a 30. számú házban laknak. A tŰzvész után a 103. számú házban találjuk őket. 1865-ben már az 1. számú ház ad nekik otthont, itt laknak legtovább. 1880-ban a 46. 1881-ben a 99. számú ház szerepel náluk lakásként. Mivel magyarázható ez a gyakori költözködés, különösen a nyolcvanas években? Csak nem a bőséges gyermekáldás az ok?

A második História Domus szerint Körbl Károly “már csak kántor és tanító volt, míg elődei egyben a jegyzői hivatalt is betöltötték.” Ezekből az adatokból arra kell következtetnünk, hogy saját ház vételére nyilván nem telt Körbléknek. Bérletet kellett keresniük. Természetesen már a jegyzőségért járó külön jövedelem sem jöhetett náluk számításba. Nem lehetett könnyŰ dolga, tanítói munkáját nehezítette, hogy az iskolaépület is leégett, szükségtanteremben kellett tanítania.

Az 1868. évi népiskolai törvény hatására történt első tanfelügyelői látogatás Solymáron az ő mŰködése alatt ment végbe. Dallos Gyula másod-tanfelügyelő látogatott ide. Észrevételeit felettesének, Pest, Pilis, Solt vármegyék tanfelügyelőjének, Nagy Lászlónak 1874. június 9-én tartott beszámolójából idézem: “Solymáron 245 tanköteles két teremmel ellátott alkalmatlan bérelt helységben nyer oktatást legtöbbször egy tanító vezetése alatt, mert segédtanító hol van, hol nincs. A község nem tesz semmit az iskolaügye rendezésére.”

A látogatás nem mult el nyom nélkül. 1874-től kezdve az anyakönyvben Körbl Károly foglalkozásaként a főtanító bejegyzést találjuk. Ez annyit jelent, hogy népes családjának eltartása mellett még a segédtanító javadalmazása is őt terhelte. Ez akkor a főtanítók hagyományos kötelezettsége volt.

Miből kellett mindezt kigazdálkodnia? Mert tévedés lenne azt gondolnunk, hogy neki és általában a kántortanítónak csupán a templom és az iskola a munkaterülete. Szóról szóra értendő, hogy gazdálkodni is kénytelen volt, ha meg akart élni.

Az 1863. évi április 1.-én hitelesített solymári földkönyv föltünteti a kántortanító javadalmazását képező földbirtokot is. A kántortanítót 4/8, azaz fél úrbéri jobbágytelek nagyságú terület illette. Ehhez tartozott fél hold belsőség, 14 hold szántóföld, 4 hold kaszásrét, továbbá 1 hold erdei legelő és 2 hold erdő, illetve erdőterület. 1200 négyszögöles holdakról van szó.

A kántortanító földjavadalmát az 1878. évi úrbéri egyezség is ugyanolyan mértékben állapítja meg, illetőleg hagyja jóvá. Az egyezséget tanúsító okiraton Körbl Károly aláírása is szerepel. A kántortanítót a plébánossal és a jegyzővel együtt azért nem az úrbéres jobbágyakhoz sorolták, ők az úgynevezett “szabadokhoz” tartoztak.

Körbl Károlynak nem csupán a saját gazdaságára volt gondja. A falu gondjaira való nyitottságát a História Domus következő sorai bizonyítják: “híres gyümölcskertész volt, aki azokat a nemes gyümölcsfajtákat honosította meg itt, amelyek ma / 1915-ben / a lakosság fő jövedelmét képezik. A nemesítéshez az ágakat külföldről, Cseh és Bajorországból hozatta.”

Megjegyzendő az akkori Csehország mint az Osztrák-Magyar Monarchia része, nem volt külföld. Körbl Károly befogadó községe javára egyrészt szülőföldjével való kapcsolatát tudta hasznosítani, másrészt külföldi kapcsolatot is tudott létesíteni.

Pillantsunk be még egyszer és utoljára az anyakönyvbe! Glázer József plébános bejegyzéséből megtudjuk a következőket:

“1887. január 20.-án meghalt Körbl Károly nyugdíjas kántortanító, Kiss Erzse férje, akivel 28 évig élt házasságban. Tüdőbaj vitte el, 56 éves korában. A 218. számú házban lakott. Az utolsó kenet szentségében részesült.

Körbl Károly, nyugodjál békében!”

- - - - - - - - - - - - -

És nyugodjatok békében mind, ti régi solymári és többi pedagógusok! Vasár- és ünnepnapon tanítványaitokat sorban és rendben vezettétek az Isten házába, ahol ott ültek, álltak szorongtak testvéreik, szüleik, nagyszüleik. A hitoktatás a ti időtökben magától értetődő volt. Tanulóitok az iskolából kilépve szilárd erkölcsi talajt éreznek maguk alatt. A rátok bízott ifjúságot személyiségetekkel, egész életviteletekkel neveltétek, olyan korban, amikor a család család volt, a törvény törvény. Amikor vallás, erkölcs, haza, tisztesség és becsület valóságos értéknek számítottak. És nem írták elő nektek, hogy a gyermeket nevelés címén a hatalom szolgálatára idomítsátok. Nyugodjatok békében!

- - - - - - - - - - - - -

Ez a szerény dolgozat már csak az adatok hiányossága miatt sem adhat teljes képet a három pedagógusról. De talán segít megőrizni emléküket.