Háziszemét szállítás megkezdése

Solymár nagyközség tanácsa 1974. július 16.-án kezdte meg a házi szemét szállítását. Előtte ezen a téren igen áldatlan állapotok uralkodtak. A községben sok volt a nyugatról behozott kistraktor, melyekkel az összegyűlt szemetet mindenféle, általuk lerakásra alkalmasnak vélt helyen raktak le az emberek.

Ez a helyzet főleg a széntüzelés megszűnésével, valamint a különféle, az összegyűlt hulladék elégetésére alkalmatlan tüzelőberendezés, beállításával vált igen problémássá. Ugyanis a korábbi időben a legtöbb papírhulladékot, valamint az akkor még kevés műanyag hulladékot az emberek a konyhai sparhert begyújtásánál igen hasznosnak, sőt szükségesnek tartották. Miután kezdtek elterjedni a gázpalackok, a szobákban az olajkályhák, ezek a korábbi tűzrevaló anyagok feleslegessé váltak. Ha összegyűlt belőlük egy fuvarra való, akkor valamelyik traktorossal elszállítatták. Így lettek szemétlerakó területek a község patakpartjai, mélyutjai és különféle műveletlen területei. Kedvelt szemétlerakó helyek voltak az útszegélyek, ahol nemcsak a solymári lakosok, hanem a távoli vidékről jött teherautók is előszeretettel rakták le a magukkal hozott szemetet, ha a közelben nem volt senki, aki ezt látta volna. Nagyon sok helyen az erdőszéleket csúfították el ezek a szemétdombok.

1974-ben döntött úgy a tanács, hogy bevezeti a szervezett szemétszállítást, mégpedig arra a helyre, ami közel van, és már eddig is erre a célra szolgált.

Korábban az egyéni parasztgazdálkodás idején a lovasfogatok nagy része, nem az országúton ment ki a határ Bécsi úti iránya felé, hanem a vasúti átjáró kanyart levágva, a mostani Dalos benzinkút helyén lévő mélyúton keresztül, melynek alján vasúti sorompó, majd a patakon át kőhíd volt, ettől mintegy 100 méterre az út elágazódott, ahonnan Vörösvár felé és Budapest irányába lehetett tovább menni.

A Tsz. szervezés után a gépekkel már csak az országos köves utat használták és a mélyútnak a használatával, felhagytak. Ugyanis volt ennek az útnak egy nagy hibája. A sok évszázados használat és az esővíz mind jobban, kimélyítette, kimosta. Hogy két szénásszekér elférjen egymás mellett az esővíz által kimosott utat mindig az oldaláról kitermelt földdel javították, s így egyre szélesedett. Télen a hó befújta és mivel nagyon mély volt, nehezen olvadt fel, így a téli és kora tavaszi időben nem is lehetett használni. Nyári esőzések után nehezen száradt ki, mert mindkét partján sűrűn benőtt akácos volt, a nap nem sütött be. Megrakott szekérrel az utolsó időben már igen nehéz volt az országútra felkapaszkodni, mert a rendszeres kimosódás miatt a Vasút utca felőli vége már nagyon meredek volt. A tsz. szervezés után a lovas fogatok megszüntetésével ennek a mélyútnak a használatával teljesen felhagytak.

Ebbe a mélyútba történt a lakosság részéről a legtöbb szemétlerakás, s így azt már e legnagyobb igyekezet mellett sem lehetett volna használni.

A szemétszállítást először a község belterületi lakott részén indítottuk be. E célból szerződést kötöttünk két traktoros gazdával, akik a hét előre megszabott napjain kerestek fel különböző utcákat a kirakott szemét elszállítására. Az elején ez nem is volt olyan egyszerű, mert még nem voltak a ma használatos kuka edények, hanem legtöbben a szemetet nyitott edényekben, kosarakban, műanyag zsákokban rakták ki az utcára, ahol ezeket először a kutyák kutatták végig. Ezután jöttek a szemét szállítók, akiknek a megmaradt részt sokszor lapáttal kellett felrakni a pótkocsira. Ilyen körülmények között azt nem is lehetett volna messzire szállítani, ezért került először a szemét lerakására ez a mélyút kijelölésre. Tapasztalatunk nem volt, korábban más községben sem történt ilyen helyi szemétszállítás, nemsokára kiderült ennek a hibája. Ugyanis rövidesen jelentkeztek a Vasút utca lakói panaszukkal, hogy a szél a papírokat, műanyag hulladékot a Vasút utca irányába hordja és elteríti a kertjeikben. Kiderült, hogy a szemetet nemcsak szállítani kell, hanem azt be is kell takarni, ami további feladatot jelentett és költséget igényelt.

Ebben az időben alakult meg a Solymári Költségvetési Üzem, melynek feladatává tettük a szemétszállítást és a szeméttelep kezelését is. A szemétdíjat is ezeknek a költségeknek a számításával állapítottuk meg.

Az üzemnek azonban nem volt a szemét szállításához megfelelő eszköze, a lakosság pedig továbbira is a korábbi szabálytalan módon rakta ki a szemetet. Azt az üzem nyitott teherautón szállította, amire két kocsikísérő rakta fel a kitett hulladékot. Ez több alkalommal komoly problémát okozott, mert egy kis szél esetén a hulladékot végigszórták az utcán, másrészt a kocsikísérők nem igen szerették ezt a fajta munkát, és ezért sürün váltakoztak. Nem egy esetben különféle fertőző betegségről panaszkodtak, amit a szeméttel való foglalkozásnak tulajdonítottak. A lakossági panaszok hatására nemsokára fel kellett hagyni a mélyút szeméttel való feltöltésének, és oda csak bontási törmelék, sitt lerakását engedélyeztük, ami egyrészt betakarta a szemetet, másrészt a feltöltött területet stabillá tette.

Új szeméttelep után kellett nézni. Ilyen telepet Pilisszentiván határánál sikerült találni, ahova a szentiváni szemetet is szállították, és ott közös kezelésű lerakóhelyet hoztunk létre. Ez sem volt hosszú életű, és ezért az ugyancsak Szentíván szomszédságában lévő korábbi bányagödröt kezdtük feltölteni, ahol a szomszédban kitermelhető homokkal a szemetet be is lehetett temetni. E szeméttelep kijelöléséhez már a KÖJÁL hozzájárulását is megszereztűk.

A szállítás korszerűsítése érdekében a lakosságot lassan sikerült meggyőzni, hogy vásároljanak hagyományos, erre a célra szolgáló műanyag kukákat, amit a kutyák nem fognak felborítani, és higiénikusan lehet vele szállítani. A községnek azonban nem volt pénze az ehhez szükséges kukás kocsi vásárlására, viszont a megrakott kukát egy teherautóra felrakni, és ott kiborítani sem volt könnyű mesterség.