Népszámlálási botrány

Magyarországon általában 10 évenként tartanak népszámlálást. Az 1980. januárban rendezett népszámlálás előtt, 1979 októberében a Magyar Hírlap szerkesztőségében kerekasztal értekezletet rendeztek járási és megyei közigazgatási szakemberek részvételével. Dr. Köllner Ferenc, a Budai Járási Hivatal elnöke meghívott erre a megbeszélésre, hogy ott a községek is képviselve legyenek. Köllner Ferenccel együtt dolgoztunk államigazgatási ésszerűsítési, újítási javaslatokon az Államigazgatási Szervezési Intézetben. Később ebbe az intézetbe ment dolgozni, majd a rendszerváltás után ő lett az Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, a közelmúltban bekövetkezett haláláig.

A hosszú tanácskozás során előadtam az én problémámat is. Tulajdonképpen közeledik a népszámlálás, amelynek előkészítési munkája a helyi tanácsoknál már több mint egy éve folyik. El kellett készíteni az utca és házszámjegyzékeket, melyek azt tartalmazzák, hogy mely házakba kell az összeíróknak menniük, hol vannak lakók, vagy mely házak minősülnek lakóháznak vagy üdülőháznak. E jegyzék alapján kellett elkészíteni az összeírási körzetek beosztását és gondoskodni kellett megfelelő számú összeíró biztosról is, akik a munkájukhoz a közelmúltban oktatáson vettek részt. Elmondtam, hogy az összeírásért felelős községi vb. titkárok részére már legalább három alkalommal tartott a megyei Statisztikai Hivatal eligazítást, és minden alkalommal elmondtam a problémánkat, hogy télen nem tudjuk az üdülőterületen lévő, üdülőnek minősülő házakat összeírni, mert a tulajdonosaik januárban nem tartózkodnak kint az üdülőjükben, sok házban nincs is fűtési lehetőség. Nem fogják ott várni az összeírókat. Most vagy komolyan veszik az összeírást, és e szerint végzik azt, vagy nem tartják komolynak, de akkor mondják meg, hogy mi is ehhez tartsuk magunkat. Egyik alkalommal sem kaptam választ.

Most pedig országosan elkészítették az összeírási nyomtatvány-csomagokat, annyi összeírási lapot tettek egy-egy számláló körzet csomagjába, ahány házat vagy üdülőt a jegyzéken feltüntettünk. De télen az összeírók hiába mennek ki, mert nem fogják tudni megállapítani, mi van a házban (Helyiségek száma, felszereltség, fűtés, világítás, víz, csatorna stb.)

Azt a választ kaptam, hogy ez nem olyan téma, amit itt ezen a kerekasztal beszélgetésen felmerült problémákkal együtt kell megírni, ez megér egy külön misét. Holnap fel fog keresni egy újságíró és a helyszínen fog meggyőződni az előadottakról.

Másnap megjelent egy ujságirónő és elmondta, hogy a helyszínen szeretne meggyőződni a helyzetről. Beültünk a kocsiba és kimentünk a Hutweide parcellázott területére. Elég sürün voltak ezen a területen a szebbnél - szebb hétvégi házak, melyeket a rendelet alapján, a helyszínen, szemle alapján, a tulajdonos jelenlétében kell összeírni. A telkek nagy része drótkerítéssel volt kerítve és lakattal lezárva. Megkérdeztem tőle, el tudja-e képzelni, hogy télen, januárban, ki tudja milyen hidegben és talán fél méteres hóban, a tulajdonos Budapestről, talán a munkahelyét otthagyva, ki fog ide jönni és a hidegben a számlálóbiztost várni?

Miután az állításom valódiságáról az ujságirónő meggyőződött, felkereste a járási hivatal igazgatási osztályvezetőjét, Bonin Annát, majd a Pest megyei Tanács Igazgatási osztály vezetőjét, dr. Ágoston Zoltánt és megkérdezte, hogy amit leirt, az megfelel-e a valóságnak, tényleg úgy van-e ahogy én mondtam? Mindketten nekem adtak igazat. A vasárnapi Magyar Hírlapban megjelent a cikk, “ A számlálóbiztosok lakatra mennek? ” címmel.

Másnap reggel felhívott Ágoston Zoltán és azt mondta, hogy nagy baj van, mert a Központi Statisztikai Hivatal elnöke telefonált neki és felelősségre vonta, hogy merte a munkájukat így bírálni. Vizsgálattal fenyegették. Megnyugtattam, hogy az egészért én vállalom a felelősséget, ha probléma lesz, tartsák meg itt a vizsgálatot. Úgy éreztem, hogy nem sikerült egészen megnyugtatnom. Utána telefonált Bonin Anna járási osztályvezető, hogy felelősségre vonták a nyilatkozata miatt. Neki is azt a választ adtam, hogy az újságíróval én beszéltem, a felelősséget hárítsa rám. Nem telt bele két óra, telefonon jelentkezett Dr. Ágoston Zoltán “Komám győztünk” felkiáltással. Azt mondta, hogy Lázár György miniszterelnök a cikk hatására utasította a központi Statisztikai Hivatal elnökét, gondoskodjon arról, hogy az üdülőházakat bemondás alapján mindenütt a lakóhelyén kell összeírni, mert nem várható el a lakosoktól, hogy télen kint rostokoljanak a fűtetlen üdülőkben, amíg az összeíró megjelenik. Lázár Györgynek a solymári Kerekhegyen volt egy kis hétvégi háza. Ugylátszík felmérte magában milyen problémát jelentene januárban a fűtetlen lakásban az összeírókat várnia.

A Magyar Hírlap november 13-i számában megjelent a cikk, hogy a felvetésük alapján megváltoztatták a népszámlálási szabályzatot és az üdülőket a tulajdonosok lakóhelyen kell összeírni.