Temető tervek

Az ötvenes években Budapestre vonatkozóan készített rendezési tervek szerint, a fővárosban a temetőket meg kell szüntetni és a város határán kívül, kell a temetőket létrehozni. Ennek megfelelően négy helyre terveztek temető létesítését, így az észak-budai rész céljára Solymáron, a mai Angol temető körüli területen, a dél budai résznek Budaörs területén. A Pesti oldalon ugyancsak hasonlóan a város határán kívül terveztek új temetők létrehozását. Ezzel egyidejűleg meg kellett volna szüntetni a város területén a temetkezési tevékenységet.

Ennek megvalósítása érdekében tervezték a vasutat kétvágányú, villamosított elővárosi vasúttá átépíteni.

Az ebben az időben készített solymári rendezési tervhez ugyancsak előírták a községi temetőben a temetkezés megszüntetését. Álláspontom az volt, hogy a község részére nem jelölünk ki másik helyet a temető céljára, mert ha a főváros a saját részére itt temetőt akar létesíteni, abban az esetben a solymári lakosok is ebbe a temetőbe temetkezhetnek, ezért nem kell külön községi temető. Ebben az esetben a várakozási idő letelte után a jelenlegi temetőből közparkot lehetne létesíteni.

Ezekkel a problémákkal annakidején nemcsak fővárosi szinten, hanem országos szinten is komolyan foglalkoztak. Szerencsénkre a temetők védőterületét, a korábbi nagyobb távolságból 50 méterre csökkentették, s így lehetőség volt a solymári temető falától 50 méter távolságra építkezni. Így vált lehetővé a Vasút utca, temetővel szembeni oldalának a beépítése, továbbá a temetőtől keletre lévő Krautgarten dűlő esetleges parcellázása során, ha attól keletre a Vasút utca és Béke utca között egy új utca nyílna, annak házai mögött 50 méternél hosszabb kerteket lehetett volna kialakítani, mert ez is megfelelt volna védőterületnek.

Az ország gazdasági helyzete azonban időközben fokozatos romlásnak indult, különösen az olajválság jelentkezését követő években, s így a fővárosnak, és az országnak a legkisebb gondja is nagyobb volt, mint a városon kívül új temetők létesítése. Egyébként e terv végrehajtása a lakosság részéről is komoly ellenállásba ütközött volna. A temetők kialakításának módjára komoly elképzelések is voltak, így főleg az Amerikában egyes helyeken megvalósított gépesítéssel karbantartható temetőket részesítették egyes tervezők előnyben, ahol a temetőben nem lettek volna sírkövek, sírhantok, hanem a temető egész területe nyírható gyep lett volna, melyen az egyes sírokat a gyep szintjével azonos magasságban elhelyezett kő vagy márványtáblák lettek volna sorban elhelyezve, amelyek a nagyüzemi gyepnyírást nem akadályozták volna.

Mindenesetben ez a terv, ha nem is valósulhatott meg, komolyan befolyásolta a Rozmaring MGTSZ elképzeléseit. Ugyanis ezekben az években mondták ki azt, hogy Budapest ipari város, és ott mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem működhetnek. Ennek érdekében a fővárosi tanácsoknál megszüntették a termelőszövetkezetek felügyeletével foglalkozó mezőgazdasági osztályokat, és a fővárosi székhelyű termelőszövetkezeteket, vidéki szomszédos szövetkezetek egyesítése utján, Budapesten kívüli székhelyűekre alakították át. Igy került egyesítésre a már korábban Nagykovácsival fuzionált Rozmaring MGTSZ, a korábbi egyesítéssel felduzzasztott Pilisvölgye Magyar Bolgár Barátság MGTSZ. - el, mely Pilisvörösvár, Piliscsaba, Űröm, Pilisborosjenő és Solymár, valamint Pilisszántói szövetkezeteket foglalta magában. Az egyesülés után az új szövetkezetet neve Rozmaring MGTSZ lett, és székhelyéül a központi fekvésű Solymárt jelölték ki.