Sorozások

Ez a fogalom fiuk felnőtté válásának egyik legemlékezetesebb jele. Békés időben a mintegy 20 éves korosztály sorozása történt. A háború alatt ezt a 16 éves korra szállították le. A sorozásnak a régi rendszer szerinti lefolytatása jelentősen eltért az 1950-es években a tanácsrendszer alatti sorozásoktól.

Magam 1949. májusában vettem részt a régi rendszerű utolsó sorozáson.

Annak idején nagyon jelentős volt, hogy a fiatalok kalappal jelenjenek meg. A sorozásokat a környék nagyobb településén rendezték meg, ahova a közelebbi kisebb községek fiataljai zárt katonás menetben vonultak. Ezt a szokást még a régi levente korszakban tanulták meg. Akkor a sorozásra a főjegyző kísérte el a solymári, mintegy 40 fős regruta sereget. Mivel még nem volt Solymár és Pesthidegkut között rendszeres autóbusz közlekedés, a főjegyző fellobogózott lovas kocsin utazott, míg a fiatalok négyes sorban menetelve követték a kocsit.

A sorozóbizottság előtti egészségügyi vizsgálat, és a különféle kikérdezések után döntött a bizottság arról, hogy ki vált be katonának, és kit minősítettek alkalmatlannak.

E minősítés alapján a beváltak kalapjukra nemzetiszínű szalagot kötöttek, míg az alkalmatlanok kalapjára fekete szalag került.

A sorozás után a jelenlevő főjegyző hazafias, lelkesítő beszédet tartott, melyben felhívta a fiatalokat arra, hogy most már, mint a haza védelmére kötelezettek, milyen magatartást tanúsítsanak.

Amikor a fiatalok katonás rendben hazajöttek Solymárra, következett e fontos nap hagyományokon nyugovó emlékezetes része. A sorozáson résztvett fiatalok végigjárták a község valamennyi kocsmáját és vendéglőjét, ahol minden kocsmáros ingyen megvendégelte a társaságot. Mivel akkor Solymáron, mintegy 8 kocsma volt, ezek végiglátogatása során a társaság jókedve fokozatosan növekedett. Még egy jelentős eseménye volt évente a besorozottaknak, amikor ősszel, a katonai szolgálatot még nem teljesítettek megrendezték regruta bált, ahol minden fiatal meghívta a kiszemelt menyasszonyát.

Jelentős változáson ment át a sorozás helyi szokása az ötvenes évek után, amikor már az új szabályok szerint rendezték meg a fontos eseményt. Megszűnt a régen szokásos kalapviselés, s igy szalag sem került a fejekre. De a kocsmák látogatása is megszűnt, mert ezidőtájt számolták fel a magán kereskedőket és vendéglőket, kocsmákat, igy nem volt, aki megvendégelje a leendő katonákat. Az állami vagy szövetkezeti kocsmák vezetői a régi megvendégelést nem folytatták, mert az árújukkal el kellett számolniuk.

Miután 1955 -től VB. titkár lettem, többször nekem kellett elkísérnem a sorköteleseket. Ekkor már megszűnt a régi fegyelmezett menetelés. Egyszerre több község részére, távolabb, a járásban csak egy helyen rendezték különféle napokon a sorozást Igy Törökbálinton, Pilisvörösváron Budaörsön, Szentendrén és Budapesten vettem részt tanácsi megbízottként. Ez ugyan tanácselnöki feladat volt, de sokszor nem volt tanácselnök, vagy távol volt valamilyen tanfolyamon, vagy éppenséggel női tanácselnök volt, akik a sorozóbizottságnak nem lehettek tagjai.

Ezzel kapcsolatban említek egy megtörtént esetet. A sorozást rendező helyi KISZ szervezettől kérték, hogy valamelyik vezetőségi tagjuk képviselje a szervezetet a sorozáson. Szentendrén megtörtént, hogy a sorozás megkezdése elött, amikor az udvaron beszélgettünk a bizottság tagjaival, megjelent egy csinos fiatal lány és mondta, hogy ő a városi KISZ titkár, és a megivóra eljött, hogy a bizottságban részt vegyen. Ekkor a sorozóbizottság jelenlevő vezetője megkérdezte tőle, hogy tudja-e, hogy hogyan történik a sorozás? Ugyanis a mintegy jelenlevő száz fiúnak ruhátlanul kell megjelennie a sorozóbizottság elött. Elvileg neki nincs kifogása a jelenléte ellen, ha akarja, maradhat. A kislány hirtelen elpirult, majd futásnak eredt, a jelenlevő sok fiatalember hangos kacaja kíséretében. Ezen a sorozáson a bizottságban a KISZ nem volt képviselve.

A sorozás elött 8 – 10 nappal eligazítást kellett tartani a fiataloknak, hogy hogyan készüljenek fel. Milyen adatokat kérjenek el a szüleiktől a munkahelyük, foglalkozásuk, kereseti viszonyuk, családi helyzetűkkel kapcsolatban, melyekre vonatkozóan a sorozás elött egy kérdőívet kellett kitölteni. Meg kellett ismernem a sorkötelesek családi helyzetét, ki milyen körülmények között lakik, családfenntartó-e. Ilyenkor a bevonulás során az otthon maradottak szociális segítéséről kellett gondoskodni.

A sorozás során a bizottság elött először két orvos vizsgálta meg a fiatalokat. Szükség esetén gyógykezelésre utalták be őket azzal, hogy a következő évben újból köteles a sorozáson megjelenni. A bizottság a kitöltött kérdőív alapján megvizsgálta a fiatal fizikai állapota, képzettsége, szakmája, intelligenciája, megbízhatósága alapján, hogy hova, milyen fegyvernemhez lehet beosztani. Igy külön katonai megbízott volt jelen a határőrség részéről, aki azt vizsgálta, hogy van-e a sorkötelesnek külföldön élő rokona, hozzátartozója, folytat-e velük levelezést. Ezeket nem lehetett például a határőrségbe besorozni. De ezeknél a szülök körülményeit is vizsgálták s a munkahelyük véleményét is kikérték, mielőtt e fontos beosztásra behívták volna őket.

Külön kiválogatták a meghatározott méretet elérő, magas, jó megjelenésű, intelligens fiatalokat, mert ezeket díszalakulatokba osztották be, akik állami ünnepek alkalmával, külföldi államfők érkezésekor kaptak kitüntető szerepet. Azonban a legtöbben az ilyen kitüntető szereptől idegenkedtek, az ott uralkodó igen szigorú fegyelem miatt.

Általában katonai szolgálatra alkalmas, katonai segédszolgálatra alkalmas, ideiglenesen alkalmatlan, és véglegesen alkalmatlan osztályozást adtak. Az ideiglenesen alkalmatlanokat gyógykezelésre kötelezték és a következő évben újból, megjelenhettek a sorozáson.

A sorozási eredményt semmiféle külső jel nem mutatta, a régen szokásos kocsmai körutak is megszűntek, a jelenlevők sem egyszerre érkeztek haza, valamint a regruta bálok is elmaradtak.