Bedolgozás, - sorjázás

A munkavégzésnek a címben említett formája a hatvanas - kilencvenes években, különösen Solymáron volt nagy jelentősége. Az 1949. augusztus 20-. án életbeléptetett Alkotmánynak volt egy alapvető pontja, mely szerint minden embernek joga van a munkához. E jogot főleg a PEMÜ biztosította, elsősorban Solymár községben, a bedolgozói rendszer kifejlesztésével.

A vállalat ugyanis főleg műanyag cikkek gyártásával foglalkozott. Több községben mintegy 3000 dolgozója volt.

A gyártás egyik fő szakága a műanyag fröccsöntés volt, melynek során különféle apróbb nagyobb műanyag terméket állítottak elő hőre lágyuló műanyagból. A gyártási folyamat során a fröccsöntő gépeken (melyeket először saját maguk fejlesztettek ki), kézi működtetéssel termeltek, a későbbiekben pedig rátértek a modernebb automatikus vezérlésű, nagyméretű termékek gyártására alkalmas gépekre.

A technológia alapja egy a gyártmány negatív formáját alakító, két , vagy több részből álló szerszám volt, (amit fémből a külön szerszámkészítő üzemükben állítottak elő), melyben egy lyukon keresztül bepréselték a híggá felmelegített műanyagot, mely a formát teljesen kitöltötte, majd bizonyos hőfokra való lehűtés után, a szerszámot kinyitották és a benne levő műanyag gyártmányt kivették.

Az igy készített nyers fröccsöntött műanyag terméket utána sorjázni kellett, ami abból állt, hogy a befolyó nyíláson keletkezett műanyag nyelet pontosan le kellett vágni, majd a két szerszámrész között, esetleg keletkezett papírvékony un. sorját éles szerszámmal le kellett vágni, majd a készterméket megfelelő módon csomagolni, feliratozni, hogy utána piacra, vagy felhasználásra kerüljön.

A PEMŰ tudott annyi munkást a gyárában foglalkoztatni, hogy a fröccsöntő gépeit működtesse, de a nagyon munkaigényes sorjázásra már nem kapott elegendő munkást.

Erre a fontos, nagy odafigyelést kívánó, pepecselő munkára hozták létre a bedolgozói munkalehetőséget, melyet főként, idősek, rokkantak, gyereket nevelő családanyák végeztek a lakásukon, a szabad idejükben.

A vállalat a nyers terméket zsákokban, súlyra lemérve szállította a házakhoz, majd a kész munkát megfelelően csomagolt állapotban, és a keletkezett sorját valamint selejt terméket külön zsákban vitték vissza. A vállalat a keletkezett selejt anyagot újból feldarálta és fel tudta használni további termékek gyártására, ezért történt az anyag elszámolás súlyra. A munkabér elszámolást azonban, termékenként külön - külön megállapított munkanorma alapján végezték.

Szerencsések voltak azok a bedolgozó munkások, akik egy jóminőségű szerszámmal gyártott terméket kaptak, mert ebben az esetben alig kellett sorját levágni, viszont, ha a szerszám nem volt pontos, esetleg nem illeszkedett megfelelően, a hézagokba is befolyt a műanyag, amit aztán pontosan le kellett vágni, s igy a munkaráfordítás ezekben az esetekben két - háromszorosa is volt.

Mivel az Alkotmány csak a munkához való jogot biztosította, de a munkával elérhető keresetből való megélhetés jogát nem, igy az emberek kénytelenek voltak, a munkaidőn kívüli pihenőidőt, szabadidőt is munkával eltölteni, hogy megfelelően meg tudjanak élni, gyermekeiket fel tudják nevelni.

Erre a célra volt nagyon jó eszköz a bedolgozói munka, mert ezt olyan emberek részére vették igénybe, akik jogosultak voltak e munka végzéséhez, de a munkát sokszor este, a szabad idejükben az egész család végezte.

Ezt a kereset kiegészítést azonban nemcsak az öregek, nyugdíjasok és rokkantak végezték a lakásukon, hanem a vállalati dolgozók is megtalálták a módját, hogy a rendes keresetükön felül további jövedelemhez jussanak.

Ezt a célt szolgálta az un. GMK. (Gazdasági Munkaközösség) keretében való munkavégzés, ami abból állt, hogy egyes dolgozók, különféle speciális feladatok elvégzésére, munkaközösségbe álltak össze, és a hivatalos munkaidő után, a munkahelyükön, a vállalat anyagával és szerszámaival végeztek különféle részmunkákat, amit a vállalat külön fizetett ki, úgy, mintha alvállalkozókat foglalkoztatott volna. Ezzel a fajta munkavégzéssel pótolta a vállalat a munkaerő hiányát, és a dolgozók is jól jártak, mert sokszor többet kerestek a GMK munka keretében, mint amennyi a vállalati fizetésük volt.