József Attila utca 41. számú épület sorsa

Az említett épület, az un. Halupka ház a község legmódosabb gazdájának a háza volt. 1936.-ban a ház gazdája, az egykori bíró, Taller József és felesége Halupka Júlia, az első világháború idején elvitt templomi nagyharang helyett egy 580 kg-os nagyharangot ajándékozott a templomnak. Igaz, hogy ezt a harangot pedig a második világháború idején vitték el, mint a templom legnagyobb harangját.

A második világháború után, 1946-ban a ház valamennyi lakóját kitelepítették Németországba. A házat azonban nem lehetett juttatásra felhasználni, mert az akkori tulajdonosa Szedlák János szovjet hadifogságban volt a kitelepítés idején, s így a kitelepítési névjegyzéken nem szerepelt.

Mivel az épület üres volt, és a háború után bevezetett szigorú beszolgáltatási rendszerrel kapcsolatban a termények átvételével az akkori Földműves szövetkezetet bízták meg, az épületet használatra átadták a Solymári Földműves szövetkezetnek. Időközben, mivel a ház tulajdonosa nem jött haza a háborúból, s a családja ki volt telepítve, az akkori rendelkezések szerint az épület állami tulajdonba ment át.

1956. után a beszolgáltatási rendszer megszüntetése miatt az épület részben orvosi szolgálati lakás, és orvosi rendelő céljára lett igénybe véve.

A hetvenes évek elején elkészült a központi orvosi rendelő, az itt működött 2. számú orvosi rendelő átkerült a mai rendelő helyére. Dr.Máriaházi János körzeti orvos, nyugdíjazása után az épületben lévő szolgálati lakásából kiköltözött.

Az üresen álló épületben, 1975 évben, jórészt társadalmi munkával, 2 iskolai szükség tanterem kialakítására került sor, mert az iskola akkor nagy tanterem hiánnyal küzdött.

1977-ben a Kék Óvoda építése miatt a költségvetési üzemet ki kellett költöztetni, az építendő óvoda helyén álló ideiglenes felvonulási faépületből, ekkor az üzemet költöztettük ebbe az épületbe. Az iskola roblémáit az óvodai épületre történt emeletráépítéssel, némileg sikerült megoldani. Az épület állami tulajdonban és tanácsi kezelésben állt. A hivatalos értékelés szerint az ingatlant 11 millió forintot ért.

1987. végével, a Pest megyei Tanács hozzájárulásával a Költségvetési Üzemet csődeljárás keretében jogutód nélkül felszámoltuk, az eszközei, a hitelek részbeni kifizethetősége céljából eladásra kerültek, ebből az adósság 62 %- át lehetett kifizetni.

Hogy az épületet mindenáron valamilyen közcélra átmentsük, mert a községnek semmiféle anyagi lehetősége nem volt annak felújítására és valamilyen közintézmény kialakítására, azt ideiglenesen bérbe adtuk a PEMŰ nek raktározási célokra.

A rendszerváltás utáni privatizáció során a PEMŰ gazdasági helyzete megrendült, ezért a bérleti szerződést felmondták.

Az épület újbóli megüresedése után az Önkormányzat bérbe adta a Waldorf alapítványnak iskola létesítése céljára, majd iskolai célokra végleg eladták a Waldorf Alapítványnak.