Köszönésformák változása

Falusi viszonylatban általános szokás volt, ha az emberek az utcán találkoztak egymással, köszönni szoktak egymásnak, illetve a köszönést illett viszonozni is. Ennek megszokott formája volt, hogy a fiatalnak illett először köszönnie az idősebbeknek, vagy a férfiak- a nőknek. Ezt a szokást valamikor nem is kellett oktatni, ez az emberek vérében volt, e szokást a szülői házból hozták. Az emberek egymás közötti köszönési formája a jó reggelt, jó napot, Jó estét, Jó éjszakát, Viszontlátásra stb. volt. Kivételt volt ez alól a plébánossal való találkozás, ahol “Dicsértessék a Jézus Krisztus” katolikus köszönés volt az illő, melyre a válasz “Mindörökké Ámen”. Ez a köszönési forma volt egyébként kötelező az elemi iskolában is, ahol az óra előtt belépő tanítót így illett köszönteni. A reformátusok köszönési formája “Áldás - Békesség”.

1941. szeptemberében különbözeti vizsgával iratkoztam be a Pilisvörösvári polgári iskolába, ahol az első tanítási napon okmánybélyeget kellett vinnem az iskola igazgatójának. Amikor beléptem irodájába az említett és megszokott módon köszöntem. Az igazgató erélyesen rám szólt, hogy nálunk nem szokás így köszönni, itt a köszönés a “Szebb Jövőt - Adjon Isten” válasszal. Egyénként ez volt a köszönési forma a leventéknél is.

Ezek a köszönési formák általánosan elterjedtek voltak. A háború vége felé, ha rövid ideig is, diktatórikus politikusok neveinek említésével kombinálták egyesek a köszönést, ami egyben politikai állásfoglalást is jelentett. Így a németek a “Heil Hitler” s a nyilaskeresztes időkben “Kitartás - Éljen Szálasi.” című köszönési módot használták.

A háború után, a politika balra tolódásával divatba jött a “Szabadság” szóval való köszönés de ez is csak a Rákosi diktatúra végéig volt használatos. A szocdemeknél “Barátság” volt a köszönési forma.

A fiatalok körében általánosan elterjedt a “szervusz” tegező köszönés, amit Később “szia” szóra rövidítettek. Különösen idősebbek vagy hölgyek nek való köszönési forma volt a “Kézit csókolom”, ami az idők múlásával ugyancsak különféleképpen lerövidült. De számtalan másfajta rövidített köszönés van használatban, - külföldi hatásra - különösen a fiatalok körében, mint a “Csaó”, a “Hello” stb. A fiatalok az idő múlásával is használják ezt a megszokott köszönési módot az ismerősök körében, s így most már idősebb korban is számtalan köszöntésforma dívik, de legtöbbször az emberek - az általános elidegenedés jeleként - némán mennek el egymás mellett.

A generációm élete során eddig divatban volt valamennyi köszönési forma közül, fajra, nemre, pártállásra, vallásra és korra való tekintet nélkül, ma már ugyan nem használatos, de aktualitását mindig megtartó, az egész emberiség mindenkori óhaját, vágyát (Békét, egészséget, boldogságot, jólétet, hosszú életet, emberi megértést stb.) kifejező köszönési formának tartom az alábbi négy rövid szót: