NAGYAPÁM GAZDASÁGA

 

Egy Budapest környéki törpebirtokos parasztcsalád élete a harmincas években.

 

Seres (Schmidt) József, Solymár, Erdő u. 32. sz. alatti lakos – nagyapám – gazdálkodása a saját elmondása alapján.

Írta:

SERES GABRIELLA

A Budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium 3/d. osztályos tanulója,

Solymár, Pilisvörösvári u.- 2. sz. alatti lakós.

 

A jelen munka a Magyar Mezőgazdasági Múzeum “Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” címmel, a középiskolai diákok számára kiirt országos pályázatra készült, és

az 1976 évi értékelés során első díjat nyert.

 

A GAZDASÁG KELETKEZÉSE:

 

Dédapám a Pilisvörösvári szénbánya ácsmestere volt. Két fia közül az egyik fiatalon meghalt. Nagyapám volt egyedüli felnőtt gyermeke. Fiatalkorában ő is ács szakmát tanult, és nősülése elött ebben a szakmában dolgozott.

 

Családnak az alábbi ingatlanai voltak: (Kataszteri adatok)

Dűlő neve:
Hrsz
Terület Kh- böl
Osztály
Művelési ág
Kat. t. jöv. ar.kor.fillér
Távolság a lakástól km.
   
Ház  
787/1
-- 241
7
kert
0,99
0
Kert  
787/2
-- 241
5
kert
3,15
0
   
1382
-- 118
6
kert
0,77
0
   
1383
-- 107
3
kert
0,80
0
   
-- 707
kert
5,71
0
   
Fünfklafter  
1599/1
-- 366
5
szántó
3,66
2,2
   
1599/2
-- 365
5
szolo
4,79
2,2
   
Altesgebirg  
1067/3
-- 57
6
szolo
0,38
2,3
   
Krughansel  
2710
-- 993
5
szántó
9,93
2,7
Grabenacker  
   
Freigrund  
4057
-- 411
4
szántó
5,14
2,6
   
Kowacserweg  
1331
-- 198
6
szántó
1,30
0,5
   
Csobánka határában  
-- 1350
5
szántó
13,50
6
   
2- 1247
44,41

 

Nagyapám és dédapám családjának földjei 7 tagban voltak, s alig tettek ki 3 és ¾ kat. holdat.

Nagyanyám középparaszti családból származott. 16-an voltak testvérek, közülük 9 felnőtt, a többi gyermekkorban meghalt. A régi solymári szokások szerint az elsőszülött fiu maradt a háznál, vitte tovább a gazdaságot. A második legidősebb fiúgyermek tanult, polgári iskolai tanár lett. Mivel a szűlök viselték a tanittatás költségeit, földet nem örökölt. A többi gyermek 2, 5 K. hold földet kapott hozományként.

 

Nagyanyám az 1927 évi házasságkötés során az alábbi földeket hozta a családba:

Hutweide
1727
-- 987
7
kert
4,07
2,1
 
Dornstauden
4482
-- 144
4
szántó
1,08
5,7
 
4483/1
-- 332
4
szántó
4,15
5,7
 
Postwegfelder
4733
1956
6
szántó
16,77
3,9
 
Összesen:
2 kh.819
böl
26,07

Nagyszüleim gazdasága, mely alig haladta meg az 5 k.holdat 10 tagban volt elszórtan a község különböző területein. A földek távolsága úgy a háztól, mint egymástól is elég messze volt, s igy a művelés során elég tetemes volt az úton töltött idő.

Nagyapám a házasságkötés után kezdett intenzívebben gazdálkodni az öt hold földön. Tehenet, sertést ugyan korábban is tartott, de most már lovat is kellett vásárolni, ehhez kocsit, meg a szükséges többi gazdasági felszerelést is. Abbahagyta a tanult mesterségét, és a földből igyekezett megélni. Ez ugyan nem sikerült maradéktalanul, mert a későbbiek során is telenként különféle építőmestereknél helyezkedett el az ács szakmában, hogy a mezőgazdasági jövedelmet kiegészítse, mert az a család eltartásához nem volt elegendő.

 

A gazdálkodás célja  

Solymár község lakossága Budapest közelsége miatt nagyrészt a budapesti piacokból élt. Ennek rendelték alá a gazdaságukat. Jóformán minden parasztgazdaságnak volt egy-két hold gyümölcsöse, amelynek termelvényeit értékesítetve állandóan készpénzhez jutottak. Szántóföldi terményeket ritkán vittek piacra, ezt részben a család fogyasztotta el, részben az állatokkal etették fel. A legfőbb jövedelmi forrás a gyümölcstermelés volt, amit kiegészített a ház melletti kertben termelt vágott virágnak az eladása. A szántóföldeken a buzetermelés, valamint a háztartási szükségletnek megfelelő mennyiségű burgonya és zöldség termelés mellett kizárólag a saját állatállomány tartásához szükséges takarmány mennyiséget termelték meg; kukoricát, lucernát, csalamádét, árpát, zabot stb.

Az állatok közül a legnagyobb jelentősége a lónak volt, mely nélkül a gazdaságot vezetni, tehenet tartani nem lehetett volna. A ló tartása tette lehetővé, hogy ne kelljen a távol lévő földekre gyalog menni, segítette a föld művelését / szántás, betakarítás stb./ és a ló segítségével lehetett a szarvasmarha tartásához szükséges nagymennyiségű zöldtakarmányt jóformán naponta hazaszállitani.

A legnagyobb pénzbeni jövedelmet az állattenyésztésen belül a tehéntartás jelentette, mivel a tehén tejét – napi 18 – 24 litert –a szomszédok a háztól vitték el., Jelentős volt az évente eladott borjú jövedelme is. A tehéntrágya tette lehetővé a földek rendszeres trágyázását, a talajerő utánpótlását. Sertés hizlalással nem a sertés értékesítése céljából foglalkoztak. Az évente felhizlalt 2-3 sertést saját céljukra vágták le. Anyakocát nem tartottak.

 

A gazdaság leírása:  

Nagyszüleim háza Solymáron, Erdő utca 32 szám alatt volt. Ez a falú szélére, a legmagasabban fekvő helyre esett, s Igy majdnem minden esetben, amikor földjükre mentek, keresztül kellett menniük a községen. A gazdasági udvar külön telken volt, a családi háztól az utca választotta el.

A háznak két szobája és konyhája volt. Alatta műhely és szeneskamra, majd ez alatt présház és löszbevájt borospince.

A gazdasági udvaron volt a közös ló és tehénistálló, azzal egy fedél alatt két kocsi és a gazdasági felszerelés elhelyezéséhez szükséges kocsiszín. Mellette tyúkól, két sertésól, és egy szintén a löszbe vájt pince a répa, krumpli és egyéb takarmányfélék számára. Ebben az udvarban volt a trágyadomb és a szalmakazal is.

A ház melletti kert tele volt különféle gyümölcsfákkal. Ezek a fák a század elején lettek ültetve, zömmel alma, körte és cseresznyefák. Jóformán mind téli gyümölcs volt, amit hosszan el lehetett tartani és télen, a piacon értékesíteni. A kert alatt folyó Törökkút patak lehetővé tette a kert lapos részének öntözését, ahol a család részére szükséges konyhakertet létesítették. A kert magasabb részébe a gyümölcsfák alá ribiszke, egres bokrot, valamint pünkösdi rózsát ültettek. A harmincas évek elején igen sok orgonabokrot nemesített nagyapám, amelynek vágott virága a későbbiekben igen szép pénzjövedelmet biztositott a tavaszi időszakban.

A Fünfklafter dűlő fele része szőlővel volt beültetve – igen rossz minőségű nova és otelló szőlővel – ahol megtermett a család részére szükséges évi 5-6 hl. bor. A szőlőben elszórva szintén gyümölcsfák – alma, körte és cseresznyefák voltak. A terület másik fele, az alacsonyabb fekvésű konyhakertként volt hasznosítva, ahova időnként epret, s málnát is telepítettek.

Ugyancsak szőlő volt az Altesgebirg 57 ð öles kis darabjában is, de itt egy-két kosárnál több szőlő egyik évben sem termett. A nagymama által hozományként kapott Hutweide nevű dűlő homokos talaja nem nagyon volt alkalmas szántó művelésre, ezért a környező területhez hasonlóan nagyszüleim ezt gyümölcsösnek telepítették be. Mivel két gyermekük volt, négy sor gyümölcsfát ültettek, arra gondolva, hogy gyermekeik között majd könnyen feloszthatják. Ide a harmincas évek elején, már az akkor legnemesebb fajtájú gyümölcsös kerültek. Az elültetett vadalanyokat – főleg cseresznye, kajszibarack, őszibarack, meggy, szilva, körtefákat – nagyapám maga szemezte, oltotta. A fák között nagyobb területen málna, eper, ribiszke, egres volt. A többi szántó területeken évente különféle szántóföldi növényeket termeltek.

 

<< Vissza