Kenyérsütés:

 

Nagyanyámnak jelentős munkát adott a kenyérsütés. Annakidején nem a péknél vették a kenyeret, hanem saját lisztből házilag sütötték, amint a régi fogyóban volt. Általában két db 5-6 kilós veknit sütöttek egyszerre, ami 5-6 napig volt elegendő. Nyáron, amikor a munkában napszámosok is segítettek, sokszor minden második vagy harmadik napon kellett kenyeret sütni.

A kenyérsütés menete a következő:

A háziasszony este az erre a célra szolgáló zománcosa edényben (Veiling) elkészítette a lisztet, ebbe került a főtt, áttört meleg krumpli. A krumplival összekevert lisztbe került a kovász, amit, a részben a korábbi kenyérsütésből visszamaradt nyert tésztadarabból, élesztőből állt. A kovász melegen tartva reggelre megkelt. Hajnali 4 – ½ 5 órakor kellett a tésztát megdagasztani, ami ezután lefedve, meleg helyen reggel 7 óráig megkelt. Ezután került sor a tészta kiszakítására, a két szakajtóban való elhelyezésére, az erre a célra szolgáló kendőbe burkolva. Utána vitte el a háziasszony a két kenyeres szakajtót a pékhez, hól már felfüött kemence várta. A községben mintegy 10 – 12 helyen volt ilyen pék kemence. A kenyér megsülési után a déli, vagy délutáni órákban mentek érte, s azt háton, az erre szolgáló kötővel ellátott kendőben vitték haza.

A kenyérsütésnek többször – ha már nem volt reggelihez való öreg kenyér - örömmel várt kisérője volt a lángos sütés. Ilyenkor a kenyértészta kiszakitása során a lángosnak való tésztát a háziasszony különtette, amit a péknél az erre a célra szolgáló deszkán kinyújtottak, kevés zsírral megkentek, majd a kenyérsütés elött a kemencébe tették. Pár perc alatt kisült a fél méter átmérőjű kerek, meleg lángos a család fonom csemegéje volt.

 

<< Vissza