A Kerekhegyi település eredete
Seres István

A mai Kerekhegyi település a második világháború előtti időben a község egykori földesurának az erdeje volt. Hogy ebből az erdőből hogyan került sor parcellázásra, majd a telkek eladására, erre vonatkozólag a tanácsháza irattárában egy a negyvenes évek végén a főjegyző által készített feljegyzést találtam, amelyet szószerinti másolatban, az alábbiakban közlök:

" Solymár község elöljáróságától.

Tárgy: Gr. Karácsonyi Imre, illetve
Keglevits Gyuláné féle erdő sorsa.

Dr. Karácsonyi Jenőnek Solymár község határában közel 700 hold erdeje, a faluban pedig több háza volt.

A birtokból többször történt eladás és így a jogutódnak gr. Karácsonyi Imrének, illetve gr. Keglevits Gyuláné sz. gr. Karácsonyi Irmának az 1940-es években 637 hold erdeje volt Solymáron. Mivel a Székesfőváros megvett 318 holdat, maradt Karácsonyi Imrének 319 hold erdőingatlana, ami egészben és részben is több tulajdonosváltozást élt át. Ez az ingatlan lett átírva Keglevits Gyuláné nevére, illetve Pogány Pál bankigazgató ennek a parcellázásához fogott hozzá 1943-ban. Előzőleg elméletben már történt egy parcellázás, ami a térképre be is van rajzolva, ez azonban a gyakorlatban nem valósult meg, mert a szabálytalan telekfelosztás ellen a község tiltakozott így a telekfelosztás nem is volt keresztülvezethető. A második felosztási tervet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, tehát az illetékes szakhatóság vizsgálta felül és a parcellázás ennek alapján indult meg, Nagyszabású útépítési és kútfúrási munkálatok kezdődtek meg és jó ideig folytak, de befejezést azonban nem nyertek, ellenben az 1944 év végén végleg megszűntek annál inkább, mert akkora már az erdő is hadműveleti területté vált.

Időközben a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács / Pest vm.T 2021/1945 sz. véghatározattal a Keglevits Gyuláné féle 204 kat. hold 1534 n .öl ingatlan megváltását is kimondotta.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 30.012/1945 .sz. értesítése szerint az ingatlanok felosztási ügyét tárgyalták, illetve a felosztáshoz a tanács hozzájárult s egyben igazolta, hogy a terület városias kialakításra szánt területnek számítandó.

Közben az 1943. és 1944. években az eladások erősen folytak. A munkálatokat Pogány Pál a háború után is tovább folytatta, ismét történtek eladások, most már azonban a parcellázás a “Gazdasági és Gyümölcstelepítési Szövetkezet" nevét viselte. A telekkönyvi tulajdonosok pedig maradtak továbbra is gr. Keglevits Gyuláné 13/20, Hoyos Miksáné 1/20, Hoyos József és Béla 1/20, Degenfeld Somburg Pál 1/20, dr.Marsovszky Ivor 4/20 tulajdoni arányban. Az egész complexumból erdő céljára időközben igénybevett 102 holdat, így a Fővárosi Földhivatal, az Országos Földhivatal, a Földművelésügyi Minisztérium generálisan intézkedik ez ügyben az Országos Földhivatal 440,970/ 1949. II / 2. sz. véghatározatával. A telekfelosztási eljárás még mindig folyamatban van, adásvételek még mindig történnek. Jelenleg egy újabb érdekeltség, a " Dolgozók Családiház Építő és Telepítő Szövetkezete, Budapest. VIII, József krt. 33. II / l c.- foglalkozik ezzel az üggyel, mely törvényileg bejegyzett cég képviseletében, Rolkó János ugyanezen cím alatti lakós jár el rendszeresen.

Legutóbb az Építésügyi Minisztérium járt el ebben az ügyben 40,488/1949. V .c .szám alatt, mikor annak a gondolata is felmerült, hogy a szóban forgó kereken 200 holdnyi terület Solymár község határából kiszakíttassák és Pesthidegkut község határához csatoltassák. Ebben azonban Solymár község Népi szervei végleges állást nem tudtak foglalni, az elcsatolást komolyabb hatósági alátámasztás nélkül nem szándékoznak kimondani, illetve az autonómia szüneteltetése folytán az elcsatolást a Járási Főjegyzőnek nem javasolhatták.

1945-ig az eladásokat Pogány Pál, mint a Gazdasági Gyümölcstelepítő Szövetkezet Hollandísche Sar & tus irányította. 1947-ben ennek és az eredeti tulajdonosoknak a jegyzésével ismét történtek eladások, adásvételi szerződések futottak be a Pestvidéki Járásbírósághoz. A Pestvidéki Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság a közelmúltban az alábbiak adásvételi szerződését küldötte meg a Solymár - község elöljáróságának a 330.100/1948. F. M. sz. rendelet értelmében, a Fővárosi Ingatlanforgalmi Bizottsághoz való továbbítás végett: (Itt 17 budapesti lakos neve és lakcíme szerepel.)

A Fővárosi Ingatlanforgalmi Bizottság által már jóváhagyott adásvételi szerződések: (Itt 23 budapesti lakós neve a lakcíme szerepel). "

A történetnek a folytatása, hogy a földreform során a gróf Karácsonyi féle erdőből 52 és fél katasztrális hold területet jelöltek ki a Dolgozók Családiház Építő Szövetkezete részére, és a terület többi részét állami tulajdonba vették. A kijelölésnél figyelembe vették, hogy a telekkönyvben tulajdonképpen erdőnek szereplő terület, a valóságban nem volt erdő, hanem nagyrészt kopár legelőterület, amilyen a jelenleg is ott lévő mintegy 5 holdnyi üres terület, tehát valójában az igazi erdőterület csökkentésére nem került sor. Ez a tény a terület elnevezéséből is kiderül, mert az újratelepülés után a sváb lakosság ezt a területet ODEN- nek (tehát magyarul kopárnak, illetve pusztának) nevezte el, és ez a hivatalos térképeken is ilyen néven szerepelt.

A szövetkezet nevében az ügyeket a továbbiakban Rolkó János és Skultéti Pál végezte. A parcellázáshoz szükséges területet becsléssel állapították meg, mert a ténylegesen eladott területről nem volt pontos nyilvántartás. A szerződésre nem is írtak helyrajzi számokat, hanem csak az eladott területet. Így aztán aki beadta a telekkönnyhöz a szerződést az kapott a parcellázott telkekből, a később jelentkezettek a maradék telkekből kaptak.

A probléma az volt, hogy sokkal több telket adtak el 1943. – 1944. években, mint amennyivel a szövetkezet számolt és amennyi területet a szövetkezet részére meghagytak. Így fordult elő, hogy a később a szerződéssel jelentkezetteknek már nem tudtak telket adni. Az állam, a gróf által korábban eladott, parcellázási engedély nélkül még ki sem alakított telkekért pedig felelősséget nem vállalt, ilyenformán az elkésettek nem jutottak telekhez. Ezek kérelemmel fordultak a tanácshoz, a földhivatalhoz és különféle állami szervekhez, hogy kárpótlást kapjanak. A munkám során, még évtizedek múlva is jelentkeztek emberek azzal, hogy találtak egy szerződést, mely szerint a szüleik a háború alatt telket vettek Solymáron és kérték, hogy mutassuk meg, hogy hól van ez a terület. Az ilyen kérelmeket a járási Földhivatal előre sokszorosított, erre a célra készült szabvány határozatokkal utasította el.

A kerekhegyi településnek hányatott sorsa volt. Eredetileg családi ház építése céljára adták el a telkeket, és a vevők nagy része ilyen célra is vásárolta. 1950. előtti időben a Kerekhegyen több családi ház is épült és ebbe a volt budapesti lakosok be is költöztek. Azonban a területen semmiféle közmű nem volt, még kutat sem tudtak fúrni, mert nem találtak vizet. Egy helyen, az erdei bejáró melletti részen létesült ugyan egy nagyon mély betongyűrűs ásott kút, azonban annak olyan csekély volt a vízhozama, hogy ki kellett várni, hogy annyi víz összejöjjön, hogy egy vödörre valót fel tudjanak húzni. Az is iszapos volt. Így a legtöbb ember Pesthidegkut felől, több mint egy kilométeres erdei úton hordta fel a legszükségesebb vízmennyiséget.

Az erdei út - amely térképezve nem is volt - esős időben járhatatlan volt. Solymár felől a mai Koppány utca vonalán húzódó mélyút volt az egyedüli megközelítési lehetőség, azonban ezen is csak gyalog, illetve a meredeksége miatt csak üres lovas kocsival lehetett felhajtani.

Az 1950-ben történt belterület - külterület elhatárolásnál a Kerekhegyet e körülmények miatt külterületbe sorolták be, s ilyenformáén ott további családi ház építési engedélyeket már nem lehetett kiadni. Így történt, hogy a már eddig megépült 8 - 10 családi ház vagy 25 évig tanyaszerű, a külvilágtól jóformán elzárt épület volt, mindenféle infrastruktúra nélkül.

A hetvenes években készített rendezési tervben, az érdekelt telektulajdonosok nyomására lett a terület üdülőterületnek nyilvánítva, ami lehetőséget biztosított az önerős villany, vízvezeték és útépítésre.

A hatvanas években kezdte el külön parcellázással a tanács, illetve az ottani ingatlantulajdonosok kezdeményezésére, a nehezen művelhető mezőgazdasági ingatlanok eladását, s így a Kerekhegy, a Kakukkhegyi oldalon lassan összeépült a község belterületi részével. Megszűnt a területen a kőpor bányászkodás és a területek úthálózata is rendezésre került. Ezen a területen keresztül létesült egy meredek gyalogút a Rózsika utca irányába (Kökörcsin utca).

Visszatérve a gróf Karácsonyi család zűrös ingatlan ügyeire megemlítem, hogy a család a költekező, felelőtlen életmódot az apjuktól, gróf Karácsonyi Jenőtől örökölte. Birtokomban van a budapesti központi kir. Járásbíróság. mint telekkönyvi hatóság 4031/1925 számú végzése, mely szerint Dávid Rezső és társai végrehajtóknak, gróf Karácsonyi Jenő elleni végrehajtási ügyben, a zárgondnok által 1919.- és 1924. évek között bírói letétbe helyezett, különféle ingatlanok bérjövedelmének a felosztására 1925. július 16-ára egy tárgyalást hívott össze. A tárgyalásra 97 hitelezőt (magánszemélyt, közöttük több solymári lakost, bankot, vállalkozót, ügyvédet stb. ) idéztek meg, akiknek a gróf tartozott, és akik között a bíróság a letétben lévő összeget fel akarta osztani. Itt meg kell említeni, hogy ez volt ez az időszak, amikor a Korona az első világháború után igen komoly inflációs időben tönkrement. A bankban lévő betétnek a hitelezők közötti felosztása közvetlenül a Pengő bevezetése előtti időben történt, amikor a Korona már jóformán semmit sem ért.

Megemlítek itt egy a családomat ért sérelmet is. Nagyapám, már nehéznek érezve a község széléig való gyaloglást, a húszas évek végén meg kívánta vásárolni a gróftól, az iskola melletti volt vadászházat, (mai helyén van a Grimm féle üzlet) és az alku után a grófnak 800 Pengő foglalót adott. Az adásvételi szerződés megkötése elött azonban a telekkönyvben megtudta, hogy a házat 30.000 cseh korona jelzálog terheli és ami lényegesen több volt, mint a ház értéke. Ezért a vételtől elállt és visszakérte a foglalót azzal az indokkal, hogy ezt a terhet az ügylet megkötése során ez eladó nem említette. A gróftól azonban a foglalót nem sikerült visszakapnia.