A solymári templomok és harangok története
Dr. Jablonkay István

(1990. szeptember 13.-én az új harang szentelésén hangzott el.)

Tisztelt ünneplő közönség, kedves hívek!

Köszöntöm az új harang adományozóját, elkészítőjét, felszentelőjét, a hazalátogatókat és minden megjelentet! Köszönetet mondok a megtisztelő felkérésért, hogy ebben az ünnepélyes órában Solymár templomairól és harangjairól szólhatok, mert nagy ünnepünk az idei harangszentelő búcsú vasárnap.

A történelem viharai tudjuk, hogy Solymárt sem kerülték el, így a volt középkori templomunkról semmilyen feljegyzés sem maradt reánk, csak helyét véljük tudni a mai temetőben. de nem tudunk községünknek régmúltjáról és lakósairól sem, mert minden élet és emlék elpusztult a török hódoltság alatt. A több mint 100 éves némaság után az újjászülető Solymár első lakói rácok, akik korábban, mint Vörösvár Fíliája 1716-ban önálló egyházközséggé alakultak. 1720 táján jönnek az első német telepesek, akik talán az itt talált rác hívekkel együtt fognak 1726-ban az új, közös templom megépítéséhez, de nem sokáig használják együtt, mert a rácoknak nincs papjuk és a nyelvi különbség miatt a rácok, elvándorolnak Solymárról. Igaz, később is vannak rác lakói Solymárnak. Pár év múlva, 1733 - ban pusztító pestisjárvány tört a közégre és szedte áldozatait országszerte. Ettől a járványtól mentesül a budaujlaki Long Péter egész családjával együtt, és Solymáron az erdőben a Nagykovácsira vivő út mellett, a régi erdészház közelében emlékművet állit, majd hamarosan kápolnát épít, és benne helyezi el a segítő Szűz Mária oltárképét. Ez a kápolna tette Solymárt kegyhellyé. Ez lett a katolikus és ortodox hívek zarándokhelye, ahova még az elején egy szerb zarándok, egy fekete Mária-képet hozott, és a görög-keleti hívek ehhez a Mária képhez zarándokoltak később még sokáig. Évente mintegy 30 zarándok csoport látogatta a kápolnát.

Solymár földesura, ekkor még Wattay Pál, egyben kegyúr is. A temetőben álló Szent János templomnak még nincs tornya, se harangja.

A XVIII. sz. derekán épül csak meg a templom huszártornya, és két kisharang kezdi meg szolgálatát Solymáron. A községgel és templommal nem sokat törődő Wattay után az esztergomi tartományi kormányzó, Tersztyánszky József a következő földesúr, majd egy évvel halála előtt, 1768-ban a rokon Majthényi Károlyra hagyományozza Solymár, Szentíván és Vörösvár birtokát. A Majthényi házaspár arra az elhatározásra jut, hogy Koller püspök hozzájárulása esetén templomot építettnek Solymárnak, mert a 4 öl széles és 7 öl hosszú templomocska semmiképpen nem felel meg a több, mint 700 lakosú Solymárnak.

1777-ben Solymár az újonnan szervezett fehérvári egyházmegyéhez kerül, ennek első püspöke sellyei Nagy Ignác, akivel újra kell kezdeni a templom építésének engedélyeztetését, végül 1780-ra a részletek egyeztetése után a püspök az engedélyt megadja. Megkezdődik az építőanyag összehordása, 1782-ben pedig a két évig tartó építés. 1785-ben elkészül a Segítő Szűz Mária kápolna helyén az azonos védszentű templom, de tornya még nincs. A kegykápolna oltárképe a főoltárra kerül. Nagy Ignác püspök azt javasolta, hogy a temetőben lévő rozoga Szent János templomot bontsák le, és anyagát használják fel. A trinitárius rend feloszlatása miatt a kiscelli templomból árverésen nemcsak a szószékünket veszi meg Majthényi Károly, hanem az oltárt, a sekrestye bútort, és egy harang is innen származtatható a História Domus szerint. A Szent János templom harangjai is az új templomba kerülnek.

Mivel az 1862-es tűzvészben a Mátyás király utcai saroktelken akkor állott plébánia is elpusztult, a régi História Domussal együtt, ezt Kaiser Károly plébános visszatekintőleg is megírja, az újat, benne a harangokról is szólva, de elsősorban arról a háromról, amit 1917. január 10-én vittek el Solymárról a hadiiparba. Ekkor a templomunknak még 5 harangja van, amiből az elvitt kisharang 96 kg. súlyú és kétdomborművű képe: Szent János evangélista és Mária de Bono Consilió / tanácsadó, segítő szűzanya/ felirata: ín honorem s. Joannis Evangélista,... parocho Josepho Glaser, sub Judice Petro Taller et notarió Mathia Pollack et Pilis oblatis communitatis camoana novitus fusa 10 Mai 1860. (A község kegyes adakozói által újjáöntetve 1860. Május 10-én)

Középnagyságú a Keresztelő Szent János harang, súlya 166 kg. még a temetőben álló Keresztelő Szent János harangja 1767-ből. Felirata: S, Joannes Baptista ora pro nobis, Virgo Mária ora pro nobis. In Pest goss. Mihael Joanne Knoll 1767-ben.

Nagyharang súlya 661 kg. Négy dombormívű képpel: Nepomuki Szent János, St. Flórián, Szeplőtelen Fogantatás, Szent Kereszt képe. Szövege: Pro Majori Dei Glória Pietas Fidelium Solymarensium. Gegossen von Winzenze Jungbauer 1855.

A História Domusban Kaiser plébánosnak az alábbi megjegyzése is szerepel “az 1910-ben meglévő nagyharang a trinitárius kolostorból való 1759, a többit a község öntette”. Ez arra utal, hogy Majthényi Károly a templomi tárgyak árverésén harangot is vett.

Az első világháborúban elvitt harangok helyett a plébános harangot igényelt a HM-től, és kapott is 1918-ban. Ez a szerb harang cirill betűs, szövege arra utal, hogy a harangot Obranovits fejedelem uralkodása alatt öntötték 1830-ban. A hadizsákmány harang súlya 349 kg, mely 1919-ben megrepedt és 1920-ban Slezák László újraönti. Súlya ugyanannyi marad. Hufnagel Ferenc esperes szenteli fel újra, neve “Áve Mária”, hangja “F”. 70 év óta ez a nagyobbik harangunk.

Keresztelő Szent János tiszteletére szerzett harangunk mindig volt, mert sem a régi templom, sem harangja emléke nem halványult el a hívekben. Így a megmaradt lélekharanghoz és Áve Mária haranghoz Hufnagel Ferenc plébános 1921-ben újabb harangot öntet 220 kg. súllyal, ez a mai kisharang keresztelő Szent János nevére szentelve. A hívek 48 ezer, az elöljáróság 20 ezer koronás hozzájárulással gyűjtik össze az árát. 1921. Ádvent első vasárnapján szenteli fel Poós Rudolf pesthídegkúti plébános. Hangja “Cisz”, öntője Slezák László, felirata.... (Szólítom a híveket.)

1936. szeptember 13.-án búcsú vasárnapon szenteli fel az újabb solymári nagyharangot Vedres Béla apátplébános. A Szent József tiszteletére elnevezett harangot Taller József volt bíró és felesége Halupka Júlia ajándékozta a templomnak. Súlya 580 kg, ára 2610 pengő a vaskoronával együtt. Ugyanő szerelteti fel a három harangot kiszolgáló vasváz szerkezetet, 531 pengőért, összesen 3141 pengőt áldozott ajándékozva a templomra. Ezt a harmadik harangunkat is Slezák László öntötte. A harangot Schwoy Lajos püspök szentelte fel. 1944. januárjában vitték el, mint elődjét, hadfelszerelési felhasználásra.

A jó solymáriak a mostanival együtt ebben az évszázadban négy harangot adtak templomunknak, háromszor festették ki a templomot teljesen, háromszor vakolták kívülről teljesen. Új órát szereltettek fel a toronyra, pár éve az egész fedélszéket lecserélték, új vasvázzal, új cserepekkel fedték a tetőt. Új orgonát, gyóntatószékeket és sok más, áldozatokkal járó beruházással adták bizonyítékát annak, hogy mennyire szeretik templomukat, egyházukat.

Most újabb nagylelkű adományozót köszönthetünk Dér Tamás és felesége személyében, aki korábban bearanyoztatta a torony keresztjét, és most új nagyharangot adományoz a templomunknak. “Vivos Voco Mortuos Plango, Fulgura Frango “volt a régi jelmondat harangjainkon: Hívom az élőket, siratom az elhunytakat, megtöröm a villámokat.

A most felszerelésre kerülő nagyharang 618 kg. súlyú, teljes szerelvényével együtt 800 kg. Öntője: Slezák László fia, Gombos Lajos harangöntő mester. A harang felirata Isten dicsőségére és a boldogságos Szűz tiszteletére a solymári római katolikus templomnak öntette Dér Tamás és neje Ringler Mária , Gombos Lajos harangöntő mesterrel, Őrbottyánban 1990-ben. Felszenteli Dauner János szaléziánus testvér.