Adatok a solymári gyógyszertár történetéhez
Tisztelet és megbecsülés övezze azokat,
E l ő s z ó 1972. júniusában a nagyközségi Tanácstól felkérést kaptam a solymári Helytörténeti Gyűjtemény megszervezésére és vezetésére, mely határozat az 1970-ben alakult Helytörténeti Társaság javaslatára született meg a nagyközségi Tanács és a Pilisvölgye Mg Tsz összefogása révén. Ez a megbízatás most már nem csak a szellemi hagyaték ápolására indított, hanem a tárgyi emlékek gyűjtésére, megőrzésére is. Két ásatásban való aktív részvételem: a Magyar Nemzeti Múzeum 1970 - 71 évi római temető ásatásában és az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen végzett várhegyi feltárásban, mely a solymári vár romjainak konzerválása érdekében folyt, a község múltja iránti érdeklődésemet még jobban fokozta. A Gyűjteményben ekkor már a harmadik állandó kiállításnál tartottunk. A negyediket 1978. május végén nyitottam meg a Vendéglátóipari Múzeum Solymárról származó szatócsboltjának bemutatásával. 1982-ben a veszélyessé vált Sarlós házból a patikának át kellett költözni ideiglenesen a Művelődési Ház felszabadított helységeibe addig, amíg a körzeti orvosi rendelő mellett el nem készül az átépítéssel bővített új gyógyszertár. Már 1985 előtt foglalkoztatott a gondolat, hogy netán nem a régi officina kerülne az új épületbe, akkor a Gyűjtemény szívesen átvenné megőrzésre. Erről beszéltem a vezető gyógyszerész John Jánosnéval. 1986. márciusában a Pest megyei Gyógyszertári központ igazgatója kíséretével kijött Solymárra az épülő gyógyszertár megtekintésére. Ezt az alkalmat használta ki az elképzelésemmel egyetértő vezető gyógyszerésznő, és lehetőséget teremtett a találkozóra a Gyűjtemény meglátogatása kapcsán. Javaslatom ám nemcsak meghallgatásra, hanem egyetértésre is talált, sőt később az igazgató, Buzsik Sándor és munkatársai messzemenően támogattak az officina “felöltöztetésében”. Ezért e helyen is köszönetet mondok. Dr. Jablonkay István
A fejlődő Solymár A solymári gyógyszertár megnyitása a község fejlődésének újabb fontos állomása. Az ötven évvel korábbi Solymár 1300 lakosával, a földesúri szolgáltatással, jobbágy zsellér állapotból, lassan felemelkedőben és még a robottól alig szabadultan, de lélekszámban majd megduplázódva lép át a huszadik századba, és a gyorsuló fejlődés útjára. A szomszéd községekhez képest is lemaradva 1890-ben egyesületi óvodát, 1896-ra a felekezeti iskola újabb tantermet, a község vasutat kap, de se orvosa, se gyógyszertára nincs, ám Vörösvárnak több mint két évtizede van mindkettő. A kilencvenes években már több hónapig is nyaraló családok jelennek meg a faluban, sőt a századforduló elején már működik a kabinsoros “Milbich strandfürdő” is, ahol az első községi orvos is szívesen strandol családjával. Ebben az időben Pillmann Mátyás bíróval az élen, folyik a küzdelem a magyar tannyelvű állami elemi iskoláért, és az 1910-ig tartó két évtizedben többet lép előre a község, mint a 90-es évig tartó ötven év alatt összesen. 1902-ben még állami lányiskola építése áll az előtérben, de ezt elejtik, és 1903-ban megépül a magyar tannyelvű állami elemi iskola a fiuk és lányok részére. Nagy előrelépés ez, hiszen most már otthon is megtanulhatják a fiuk az állam nyelvét, és a szűlöknek már nem kell a sok gonddal, és utazgatással járó költséges gyakorlatot folytatni, a fiuk “magyar szóra” küldését. Az egészségügy terén is döntő fontosságú lépések történnek. Míg az előzőekben hol van, hol nincs chirurgusa, felcsere Solymárnak / pl. a Statistik des Medizinal Standes der Kranken und Humanit ä ts Anstalten der Mineral Wasser Bäder, Trink und Gesundbrunnen von Ungarn 1859./ c. könyv szerint ezévben Solymáron csak két bába: Barth Terezia, dipl. Pest 1852, rk. 44 éves és Freund Elisabete, Dipl. Pest 1846, rk. 38 éves látja el a falut. Felcsere nincs Solymárnak, s ha van Hidegkúttal közösen van. Az utolsó felcser Szennyes Kálmán, lakása a 321 Hrsz alatt az akkori Erzsébet királyné, ma Bajcsy Zsilinszky utcában van, ahol 1905-től 1914-ig lakott Dr. Tóth Jenő orvos, majd 1928-tól a gyógyszertár Tamás Mihály gyógyszerészékkel ugyanebben a házban. A Vármegye a BM rendeletére pályázatot irt ki, Solymár és Hidegkút körorvosi állására 1905-ben, amit dr. Tóth Jenő med. univ. nyert meg, így egyetemi végzettségű orvos veszi kézbe a betegek gyógyítását. Kinevezésének alispáni rendelet száma 19189/1905. Tóth doktor hosszú éveken át lóháton látogatja két faluja betegeit. Sok a dolga. Most már orvos írja a recepteket, de a gyógyszerek kiváltásáért messzire járnak a solymáriak. Vörösvárra. 1906-ban ezért, hogy a szükséges gyógyszer hamarabb jusson el a beteghez, Dr. Tóth körorvos kézi gyógyszertár tartására kér és kap engedélyt. Ez ugyan a sürgős esetekre átmenetileg megoldást jelentett, de a korlátozott orvosság készlet miatt még messzire járnak gyógyszerekért a solymáriak. A kérdés gyökeres megoldásához 1907-ben fog a Képviselőtestület. Solymár közben iparosodik is, bár ebbe nem sorolható az újabb Deme és Bartha malom, sem az ősi “Ürge” malom. Mindhármat patakvíz hajtja. A község határában három téglagyár, a Rozália, a Sturm, a Borosjenői dolgozik, a hidegkúti határon a Móczár féle festékgyár üzemel. Az első világháború végén már gőzmalom van a helyén. Munkalehetőség a szentiváni és vörösvári szénbánya, sok solymári munkás és bányász ott keresi kenyerét, nem szólva a Pestre ingázókról. De a lakosság nagytöbbségének továbbra is a gyümölcstermesztés, szántóföldi növénytermelés és állattartás a megélhetési forrása. Új vonása Solymárnak, hogy amióta vasútja van, szívesen települnek ki Budapestről ott dolgozó, de a községben házat építtető és itt is lakó középosztálybeli családok: Muttnyánszky táblabíró, Petrothy postatiszt, Rössler-Jablonszky építési vállalkozó, Nieger Károly festő, Motesitzky, Pettes, Koffler stb. család. A község képét nyáron meglehetősen meghatározza a nagyszámú pesti nyaraló család többnapos jelenléte.
A “Gyógyszertárkérdés” A község képviselőtestülete már 1906-ban felvetette a gyógyszertár problémát, mert a körorvosi kézi gyógyszertár engedély csak részben oldotta meg a solymáriak gondját, továbbra is át kellett járni, ha esik, ha fuj, Vörösvárra Ozoravszky Béla patikájába. Az elöljáróság megkezdi a beadvány dokumentációjának összeállítását, a nyomós évek gyűjtését. 1907-ben a képviselőtestületi javaslatra az elöljáróság beadványában a következő indokokat sorolja fel:
ellátását biztosítaná a solymári gyógyszertár. Úgy látszik hatott a felterjesztés és az indokolás, amely az 1907. június 3.-i képviselőtestületi ülésen került végső megfogalmazásra, és a község vezetősége élén Straub Béla, aki éppen 25 éves solymári főjegyzői jubileumát üli, a segítőtárs a rámenős bíró Taller József és a vezetőség tagjai 1907. augusztus 10.-én hozzák meg határozatukat, amelyet nyilván a községben igen népszerű körorvos és támogatott.
A gyógyszertár engedélyezése A község felterjesztése a járási főbírói hivatalon keresztül került Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye alispánja elé és a meghirdetett pályázaton indulók névjegyzékével, a Vármegye 1907. okt. 7.-én tartott közgyűlésen került megtárgyalásra. Közben a kapott leirat szerint a községnek a folyamodványhoz csatolni kellett egy olyan igazolást, hogy a leendő solymári gyógyszertár megnyitása nem fogja-e jelentősen csökkenteni a vörösvári gyógyszertár forgalmát? Ozoravszky Béla megadja a kedvező választ, amit a jegyző csatolt a folyamodványhoz. A megyegyűlésen hozott határozat jegyzőkönyvben rögzített, az alispáni irattárban megtalálható szövege: 11 / k. e. b. sz. 1907. Törvényhatósági bizottsági Közgyűlés. Tárgyalásba vettük Kovács Lajos, Kovács Pál, Muttnyánszky Endre és Bíró László okl. gyógyszerészek folyamodványait Solymár község engedélyeztetni kért önálló személyes jogú gyógyszertár tárgyában. Tekintettel a Vármegye tiszti főorvos által felhozott érvekre, azokat egész terjedelmében elfogadjuk és Solymár községben a gyógyszertár engedélyezését, mint amely a legközelebbi pilisvörösvári gyógyszertár fennállását nem veszélyezteti, véleményezzük. Kelt Budapesten, 1907. évi okt. hó 11-én tartott közegészségi bizottsági ülésünkön. Alispán, mint a közegészségügyi bizottság elnöke. A Belügyminiszter válasza a Vármegye alispáni hivatalának felterjesztésére: (kivonat) 130358./. 1907. BM. A válasz alapjául szolgáló jelentés száma. 28344./. 1626 - 1907. Tárgy: Solymári gyógyszertár. ....ehhez képest az 1876 évi XIV tc. 134 §-a alapján Solymáron önálló gyógyszertár felállítását engedélyezem. A felállítás jogát Kovács Miklós Pál okleveles gyógyszerészmesternek adományozom. Budapest, 1907. november 19. Belügyminiszter Megjelent a Belügyi Közlöny 1907 évi dec. 28-i, utolsó számában. (Volt öröm a Kovács családban, sikerült a pályázatot megnyerni, az egzisztenciát biztosító jogot megszerezni, méghozzá a főváros tőszomszédságában. El lehet kezdeni a költözködést Pomázról, az előző munkahelyről. Kovács Pál közben kinézte a helyet is a Templom téren, a köztudatban Pettes háznak ismert, ma 5-ös számú épületben, ahol a lakás is biztosítva volt. A megnyitott patika bejárata ugyanott volt, a későbbi átköltözés után a Hangya szövetkezeté is, a hatvanas években megnyitott Közérté is. Az officina mögött volt a labor, majd raktár. Szárító a padláson volt. Hogy a patika bútorzatát magával hozta-e, készen vette-e vagy csináltatta a szép szecessziós officinát, ma már aligha derül ki. Az biztos, hogy nem Solymáron készítették.) Kovács Lajos, az elsőnek jelentkező pályázó, a belügyminiszteri döntés után egy héttel, nov. 26.-án visszakapja az 1907. jun. 3. -én beadott kérvénye mellékleteit. Mint láttuk, a kiírt pályázatra elsőnek Kovács Lajos gyógyszerész jelentkezik Budapestről, utána pedig Muttnyánszky Endre solymári lakos, a táblabíró fia, majd Bíró László Budapestről és utolsónak Kovács M. Pál gyógyszerész Pomázról. Úgy látszik igaz a mondás, hogy utolsókból lesznek az elsők, mert Kovács Pál kap 238/1908-7349 kig. számú engedélyt a gyógyszertár megnyitására, szemben az esélyesebb, helybenlakó Muttnyánszky Endre gyógyszerésszel. Kovács Pál viszonylag gyorsan, 8-10 hét alatt berendezi, felszereli az új gyógyszertárat és várja a megyei tisztifőorvos ellenőrzését. Hamarosan megtörténik. A tiszti főorvos jelentése a gyógyszertár megnyitásának engedélyezéséről: 238/f. o. sz.1908. Alispán Úr! F. évi 7349 kig. számú rendeletére f. é. március 14-én, Solymáron Kovács M. Pál gyógyszertárát megvizsgáltam és ennek megtörténte után a forgalomnak átadtam. A vizsgálat alkalmával felvett jegyzőkönyvet mellékelve beterjesztem. Budapest, 1908. március 16. Dr. Györgyi vm. tiszti főorvos.
Kovács Pál megnyithatta tehát Solymár első gyógyszertárát. Solymári lakós lett, nagyobbik leányát beíratta a solymári iskolába, maga kezd ismerkedni a kedélyes solymáriakkal, hamarosan tagja lesz a polgári kaszinónak és résztvevője a kemény tarokk csatáknak. A kaszinó a szomszéd házban, a Majtényi utcában van a Maár féle vendéglő külön szobájában. A kaszinó elnöke a plébános, a partnerek a főjegyző, az orvos, a gyógyszerész, néhány tanító, Kofflerné postamesternő, ritkán mások. Abban az időben faluhelyen meglehetősen behatárolt szórakozási lehetőségek voltak a középosztálybeli férfiak számára, az asszonyaik számára még annyi sem. Egy háznál akadt csak gondűző zongora, oda jártak a fiatalabb asszonyok, tanítónők, a kártyázók feleségei asszonyzsúrra és zongoraszóval tették színesebbé a hétköznapok egyformaságát. Az őstermelő lakosok saját hagyományaik megszabta keretek közt élték világukat, szerettek és nagyon szépen tudtak táncolni, megülték a vasár-és ünnepnapokat, néha népszínmű előadásokat rendeztek, szüreti és arató ünnepeket tartottak az egyházi ünnepeken való részvételen kívül. Ezeken, mint nézők az értelmiségiek is részt vettek, olykor lakodalomban is. E vidám szórakozásokban és rendezvényekben teremtődött kapcsolat nem adott alapot a közvetlenkedésre egyik részről sem. Kölcsönös volt a tisztelet és a megbecsülés. Nagy esemény volt háromévente megrendezett rózsalakodalom ünnepség élménye. Kovács Pál hamar beilleszkedett a solymáriak közösségébe. A falú népe hálásan fogadta azt a könnyítést, amit sorsukban a Szent Margit patika megnyitása hozott, de a gyógyszerésznek észre kellett venni, hogy egyre többször fordul elő, hogy gyógyszerek átadása után egyre többen hivatkoznak pénztelenségre, s majd megfeledkeznek arról, hogy tartozásukat rendezzék. Így a további hitelezés folytán könnyen ráfizetésessé válik a patika forgalma. Kovács Pál harmonikus családi életet élő gyógyszerész, felesége és az orvosné a két legszebb asszony ezidőben a falúban, két szép kislánya közül a nagyobbik, “Matyi” már iskolás, Gizi a húga óvodáskoru. A gyógyszerészt azonban sokszor vonja el szeretett családjától a napi munka. A jó felkészültségű gyógyszerész igen lelkiismeretesen látja el munkakörét. Akkor még igen magas százalékú a magisztrális orvosságok aránya a gyógyszergyári készítményekhez képest. Sok és gondos munkát igényeltek a főzetek, forrázatok, kivonatok, többkomponensű szerek, a kenőcsök. 1908-tól mellette dolgozik Baradnay Gyula is. Kovács Pál 1911. végéig vezeti az általa alapított gyógyszertárat, 1912. január l-től helyettest alkalmaz kezelő minőségben az idős Hajnal József személyében, és csak 1913. nyarán ruházza át a patikát, Szikszay Béla gyógyszerészre. Korábbi Pomázi / 1905 - 1907. és a solymári 1908 – 1911. / évek után a már megismert és megszokott Solymártól megválik, és baráti köre őszinte sajnálkozására helyettesre bízva a patikáját, elhagyva a főváros környékét, családjával szülőföldjére, Nyíregyházára költözik, a gyógyszerészetet abbahagyja, banktisztviselő lesz, majd egy szélhámos áldozatává válva tragikus módon hal meg. Ez lett hát szomorú sorsa annak a derék gyógyszerésznek, aki a gyógyszerért nagy távolságra való járkálás kényszerétől szabadította meg az amúgy is nagyrészükben küzdelmes életű lakosokat. Kovács Pál Nyíregyházán született 1875-ben, Klug Nándor ny. r. tanár dékánsága és Ajtai K. Sándor pordékánsága alatt.
I I. Kovács M. Pál utódai a Szent Margit patikában és a gyógyszertár vándorlása A Pest megyei Levéltárban korábban végrehajtott selejtezés miatt a kisebb jelentőségű kérdésekhez, (pl. kinevezések, átadások, átruházások) alig lehet dokumentációt találni, az esetek 50 %- ban se biztosan, így inkább a személyiség megrajzolásához lehet adatokat találni a kortársak visszaemlékezéseiben, kivált, ha azokat valaki lejegyezte. Ezek is fontosak, ha a személyi adatokat nem is helyettesítik. Hajnal József a következő gyógyszerész Kovács Pál után, akiről ugyancsak keveset tudnak a visszaemlékezők. Kovács Pál gyógyszertárának kezelője, idősebb, szolid, csöndesszavú ember. Középmagas, kerekarcú, gyerekkora óta jobb lába torzult volt, e miatt sántított, bottal járt, a kor divatja szerint bajuszos, nyírott, rövid hajú, talán fogyatékossága miatt áldott jólelkű ember. Érsekújváron született 1854-ben. Nagyon későn, 41 évesen kezdi egyetemi tanulmányait 1895-ben. Mivel akkor még nem volt külön záróvizsga, hiánya következtében a később végzettekkel szemben hátrányt szenvedett és sohase érte el, hogy személyi jogú patika tulajdonosa legyen. Családi vonatkozásairól semmi sem maradt fenn. Agglegény volt. A Gyógyszerész Zsebkönyv adatai szerint neve 1902-ben tűnik fel a Nógrád megyei Bercel községben, és itt találják 4 éven át. 1905-1906-ban már az üllői patikában készíti a receptekre a gyógyszert, de már 1907-ben a Somogy megyei Csokonya községben gyógyszerész 1911-ig, amikor is év végén Solymárra jön, és mint kezelő 1912. jan. 1-től 1913. július 15. ig maga vezeti a solymári Szent Margit gyógyszertárat. A solymári baráti kör és kaszinó hamar befogadja az új gyógyszerészt, szívesen veszik jelenlétét a tarokk asztal mellett, ahol a fiatal tagok Józsi bácsinak szólítják (ekkor már 59 éves). A kaszinó színhelye azonban már nem a Maár ház, hanem az 1910-ben épült Sch ä ffer féle nagyvendéglő egyik szobája. A kaszinó tagjai nagyjából ugyanazok, kik a Maár házban is voltak. Az 1913 - as év az utolsó felhőtlen egű esztendő, Hajnal József azonban nem várhatja meg a végét, mert Kovács Pál átruházza a patikát a belügyminiszteren keresztül Szikszay Béla gyógyszerészre (L 800/ F. O.1913./, aki július 15.-től október 10.-ig kezelő és utána tulajdonos. Ha Hajnal József sorsát követni kívánjuk, bő másfél évig nem tudunk róla, majd 1915. szeptember 11.-től 1918. augusztus 18.-ig a nemrég elhunyt tápiószelei Gessner Gyula gyógyszertárát vezeti, mint bérlő (alispáni rend. sz. 34484/1915 és 664/F. O. 1915. tisztiorvosi rend.) Közben többször tesz kísérletet, hogy Tápiószelén önálló személyi jogú 2. számú patikát nyithasson, még 1922-ben is, de mindig elutasításban részesül a megyegyűlésen javaslata. 1918-ban Bartóffy Jenő gyógyszerész lesz gondnoka a Gessner patikának, a bérlő Hajnal Józsefet pedig maga mellé veszi kisegítőnek, aki albérlőként éli szerény életét egy közeli házban. Szabadidejében fúró-faragó ezermester, kitűnő szerszámaival mesterműveket alkotott. Szobája dísze a berámázott rendezői kokárda, melyet Kossuth hamvainak hazahozatala ünnepélyén viselt. Melegszívű vigasztalója az atyai igényesség, számonkérés folytán megbántódott B. Lacikának a nagy gézengúz kis elemistának, ki szíve minden bánatát a jó Hajnal bácsinak tárja fel. Hajnal bácsi szobájába menekülnek a részegen nagy ribilliókat rendező lakástulajdonos gyerekei is házi zivatarok esetén. Az idős embert unokahúga látogatja, istápolja és szállítatja pesti szanatóriumba, ahol 1940-ben fejezi be küzdelmes, csalódásokkal teli, igaz emberi életét. Az akkurátusan, pontosan dolgozó munkakörét mindenkor lelkiismeretesen ellátó Józsi bácsi alakját Jablonkay János, 1906-tól solymári elemi isk. tanító, akkoriban kaszinótag, 1973-ból; Dér Bernátné ny. tanítónő, akkor 16 éves képezdés, Stich Gyula kántortanító leánya 1988-ból, és a tápiószelei éveiben Bartóffy Jenő gyógyszerész László nevű, ma már ny. ugyancsak gyógyszerész fia 1988-ból való visszaemlékezései alapján idéztem fel. Utóda a solymári gyógyszertár tulajdonos, élesréti Szikszay Béla , a harmadik gyógyszerész Solymáron. Sokkal fiatalabb elődjénél, magas termetű, nős, a visszaemlékezők szerint a komoly művészetek iránt is érdeklődő, derűs, de mégis visszavonult életet élő gyermektelen ember. A gyógyszertár és a lakás ugyanazon a helyen van, mint elődei idejében. Itt kezd festegetni a ház másik szárnyában lakó és később iskolát teremtő Pettes József, akinek bontakozó tehetségét érdeklődéssel figyeli a gyógyszerész is. A gyógyszerész neve nem ismeretlen a szakmában, még a múlt században feltűnik a Szikszay név, talán apjáé. Rokona lehetett a Nyitrán felbukkanó Szikszay Gusztáv / 1901 - 02 /, akinek nevével 1903 – 1913. között találkozunk Erzsébetfalván. Szikszay Béla 1913. és 1920. között áll a solymári gyógyszertár élén, akinek előző állomáshelyéről ugyanúgy nem sikerült adatokat találni, mint solymári ideje utániakról. 1914-ben vészes viharfelhők tornyosulnak Európa egén és a nyár derekán, kirobban a négy évig tartó világháború. E nehéz időkben helytállni gyógyszerésznek is nehéz feladat. Az akadozó gyógyszerellátás, a frontszükségletek, a hadikórházak százainak ellátása miatt a hátország szükségleteinek kielégítése háttérbe kerül. Az általános anyagi leromlás, az egészségi állapot visszaesése igencsak próbára teszi az orvost és gyógyszerészt, kinek meg kell találni a helyettesítő megoldást, az akkor még többségben használt magisztrális gyógyszerekben. Hogy hogyan került Solymárra Szikszay Béla, arra talán ez a feltételezés nyújt támpontot, hogy Maurerné Szikszay Ilma 1908. óta tanít Solymáron és a gyógyszertár eladásáról hamarabb tud hírt adni rokonának, mint ahogy az a hivatalos meghirdetés utján közismertté válna. Szikszay Béla a 33054/1913. sz. alispáni átruházó rendelettel veszi át a gyógyszertárat Kovács M. Páltól. 1919. végén már nem ezt a Solymárt hagyja el, mint ami őt a legutolsó békeévben fogadta: Sok a menekült, nagy a változás, a frontokon a község vesztesége 63 hősi halott, az ország szétdarabolva, a hadifoglyok tízezrei a szibériai és más táborokban, a vagonsorokban nyomorgó menekültek száma több tízezer a budapesti és más rendező-pályaudvarokon. Általános az elszegényedés, Solymáron a tizedére csökken a nyaraló családok száma, viszont sok a letelepülő menekült, a szomorú ember, a tantestület zöme is menekült, új. Ebbe a megváltozott Solymárra érkezik a negyedik gyógyszerész 1920. elején. A patikát 70.000 koronáért vásárolja meg az adás-vételiszerződésben foglalt feltételek szerint. Dósa Béla az új gyógyszerész, a makkfalvi Dósák leszármazottja. Szarvason született 1885. augusztus 31-én. Apja Dósa Andor, fiatalon elhunyt kultúrmérnök. Özvegy édesanyja és 6 fiatalabb testvére eltartása Dósa Béla vállait terheli. Roppant küzdelmes fiatalság, többéves frontszolgálat és családfenntartás mellett megszerzett gyógyszerész diploma van háta mögött, amikor 1919. végén először jön Solymárra. Ekkor már 35 éves, nőtlen, nem sokkal később átveszi a patikát Szikszay Bélától. A szerződés másolata megvan, Solymáron köt házasságot még 1922-ben és nem sokkal később, átruházza a gyógyszertárat utódjára az idős Terstyánszky Károly gyógyszerészre. Dósa Béla nem típusa a helyét sokszor változtató gyógyszerésznek. Solymárról áttelepül Tápiógyör-gyére, ahol megveszi Darkó Károly gyógyszertárát. Két fia s kislánya ott születik. Ott is működik az államosításig, számos társadalmi szervezet vezetőségi tagja, iskolaszéki elnök. Államosítás után még 7 évig dolgozik. 57-ben súlyos agyvérzés éri, ekkor a Taksonyi gyógyszerész fia György veszi magához és gondozza 1959-ben bekövetkezett haláláig. Nagy részvéttel temették el Tápiógyörgyén. A solymári gyógyszertár még változatlanul a Templom téren, a Pettes házban van. A község szegény, a lakosok gyakran hitelbe vásárolnak, a termés gyenge, még csak alig szűnt meg a fejadagra mért élelmiszerosztás, a pénz értéke fokozatosan romlik, az ország gazdasági élete tragikus. Bizony a gyógyszerész sorsa is nehéz ilyen időkben. El is megy Solymárról 1922-ben Tápiógyörgyére, ahol élete kiteljesedik. Itt születik három gyermeke, kislányát sajnos korán elveszti. Dósa Béla tisztes családi, megbecsült társadalmi életet él, fiait gondosan neveli, taníttatja. A családjáért élő, komoly felkészültségű gyógyszerész lelkiismeretes munkájával általános megbecsülést vív ki magának. Idősebb fia, György is gyógyszerész, Béla orvos. Talán rokona Dózsa Gáspár az ismert tokodi patikus. Dózsa Béla utóda az idős Terstyánszky Károly, aki élete utolsó hónapjait tölti itt. Az átruházó alispáni rendelet száma 19919/1922. Terstyánszky Károly az ötödik solymári gyógyszerész. A legváltozatosabb gyógyszerészpályát járja be. Tipikus példája a dinasztikus gyógyszerésznek. Kiterjedt gyógyszerész rokonságba születik. Apja a múlt század ötvenes éveiben Enyingen gyógyszertár tulajdonos, itt születik 1857-ben az ifjabb Károly, apja még Enyingen él 1861-62-ben is. A család valószínűen felmenői közül való az a Terstyánszky Pál, aki Lőcse város gyógyszerésze a 18. sz. utolsó harmadában. A múlt század hatvanas éveiben Terstyánszky János Szepsin, majd 1868-80 között Aranidkán dolgozott, Terstyánszky László a patikus Aranidkán 1880. után és Terstyánszky Gusztáv Nagy-Idán 1887-ben. Terstyánszky J. Kálmán Budapesten az Erzsébet körút 27. sz. alatti gyógyszertárat vezeti 1887-től kezdve és még a századfordulón is gyártja saját készítményeit. Az általánosan előírtak mellett, saját készítményei zömmel kozmetikumok. Nem sok olyan család van Magyarországon, melynek azonos családnevű tagjai ilyen jelentős számban választották a gyógyszerész pályát. Ilyen nagycsalád tagja az élete végén, Solymáron működő és meghaló Terstyánszky Károly. Mozgalmas pályájának első állomása Kóka, ahol 1883-tól 1886-ig működik. A következő 4 évre nem került adat. Csákváron 3 évet tölt el 1890 – 92. között. 1894 - 95-ös évet már Móron tölti. Itt s marad sokáig, mert 1896-tól öt éven át Sárospatakon dolgozik. 1901-ben Baján, 1902-ben, Hajdúböszörményben, de 1903.- ban már Kismartonban van, ahonnan Rákospalotára kerül, itt 1904 - 06 között találjuk. Innen megy Szarvasra, ahol 1907 - 09 között tartózkodik. De 1910-ben már Köszegen és 1912-ben Gyergyótölgyesen működik. Innen kerül pályája leghosszabb idejű állomáshelyére, a Maros menti Dévára a Holló gyógyszertárba. Mintegy nyolc évet tölt el itt, majd nem vállalva román állampolgárságot visszatér a csonka hazába. 1922.-ben jön pályája utolsó állomáshelyére, Solymárra, átveszi a Szent Margit patikát Dózsa Bélától. Második felesége sem fiatal már, meleg tavaszi és nyári délutánokon többször lehetett látni őket a patika elött kis gesztenyés alatt, üldögélni és beszélgetni, néha egy-két közellakó társaságában, ha éppen senki se hozott receptet. Terstyánszky Károly 1923 okt. 14-én meghal, másodnapján a solymári temetőbe kísérik örök nyugalomra. A gyógyszerész első házasságából való fia v. Terstyánszky Ödön, katonatiszt, kardvívó olimpiai bajnok, aki öt évvel apja halála után szenved Solymáron halálos motorkerékpár balesetet. A népszerű Dr. Tóth Jenő is elhagyja Solymárt és Óbudára települ át, ott rendel, hamarosan Eü. Tanácsos később Eü. Főtanácsosként vonul nyugalomba. Helyét már nem körorvosként Dr.Tarpay Nagy Miklos jól képzett belgyógyász orvos tölti be. Ő marad a község orvosa majdnem a gyógyszertárak államosításáig.
A gyógyszertár vándorlása a községben. Altmann Aladár a következő, a hatodik gyógyszerész Solymáron. Ő 1923. őszén veszi át a gyógyszertárat, melyet már tavasz végén megvett, csak a hivatalos átruházás nem történt még meg. Az átruházó alispáni rendelet száma 26215/1923, melynek alapja az a közös kérvény, melyben Tersztyánszky Károly és Altmann Aladár az átruházást kérik. Az új gyógyszerész, Altmann Aladár magas növésű, szimpatikus, jó megjelenésű, közvetlen ember, hamarosan a solymári társadalom egyik igen népszerű alakja. Felesége Sárika kedves fiatal asszonyka. Mindkettőjük bánata, hogy nincsenek gyermekeik, sem solymári, sem későbbi budapesti éveik alatt sem. Kis hófehér spicc kutyájuk minden róluk készült solymári fényképükön jelen van, ami kifejezi a kutyushoz való ragaszkodásukat. Altmann gyógyszerész jól felkészült szakember, munkakörét hozzáértéssel, felelősséggel látja el. Az ő nevéhez fűződik a gyógyszertár első áttelepítése a Templom téri Pettes házból az Erzsébet királyné utcai Dauner házba. Talán a háztulajdonos mondta fel a szerződést, már aligha derül ki. Több solymári családdal tartottak meleg baráti kapcsolatot, eltávozásukat őszinte sajnálkozás kísérte. Egyik budapesti jó ismerősük szerint igen gyakran és szeretettel emlegették solymári éveiket, barátaikat, az ismerős lakosokat. Solymáron nekik volt először detektoros rádiójuk, aminek a helybeliek csodájára jártak. Későbbi adatok szerint a VIII. kerületi Karpfenstein utcai “Nagymagyarország” című patikát vezette, mint társ, később, mint tulajdonos. Az államosítás után még el eljárt helyettesíteni. Azért tűnt képtelenségnek Altmann Aladár fényképének megszerzése, mert nem voltak utódai. A képre Balatoni Ilona segítségével sikerült szert tenni, aki az özvegy Sárika nénit hosszú évek során át, haláláig ellátta, gondozta. Altmann Aladár utóda a solymári Szent Margit gyógyszertárban Tamás Mihály, aki maga két évvel hosszabb ideig áll a patika élén, mint 6 elődje együtt: 22 évig. Ő a solymári Szent Margit patika 7. vezetője. Fia, Dr. Tamás Mihály orvos szerint apja első állomáshelye az Alföldön, távol erdélyi szülővárosától volt. Püspökladányban ismerkedik meg arájával, hamarosan összeházasodnak, kislányuk Rózsika 1909-ben születik, későbbiekben maga is gyógyszerész lesz. Mihály fia 1910-ben születik, de már az Ugocsa megyei Királyházán, ahol 3 évig lakik a család. Az ifjabb Tamás Mihály később orvosi és gyógyszerészi diplomát szerez. Királyházáról 1913-ban települ át a család Piliscsabára. Tamás Mihály 15 éven át vezeti a piliscsabai gyógyszertárat. Székely ember, hordozója a székely családok sajátos kultúrájának, gondolkodásmódjának, ízes beszédmodorának, közvetlenségének. E vonásai is magyarázzák népszerűségét. Igaz, nem csak a magánérintkezésben barátságos, segítőkész, jószívű. De kiveszi részét a közéletben is. Több társadalmi szervezet vezetőségének tagja, a mindenkori társadalmi rendezvények szervezőinek egyike. Mint szakember jól felkészült, szolgálatát hivatásnak tekinti, vállalja a vele járó áldozatot. Ő is újít. Rövid idő után áttelepíti a gyógyszertárat harmadik helyére, éppen szemben, az utca túloldalán lévő Sch ä ffer házba. Itt is az lehetett, mint Altmann esetében, hogy a tulajdonos talán maga kívánt házában üzletet nyitni. Mindenesetre a patika a Sch ä ffer-Sarlós házban töltötte fennállása leghosszabb idejét, 54 évet, amiből 22 évet, mint a patikus tulajdonát képező személyi jogú gyógyszertár, és 32 évet, mint államosított patika. Jó tanító mestere lehetett a mellette gyakornokoskodó Polyák Gabriella gyógyszerésznőnek, annyira, hogy az államosításkor a felsőbb szervek a gyógyszertár önálló vezetésére alkalmasnak ítélik és kinevezik a patika élére, míg Tamás Mihály nyugalomba vonul, jól túl van a hetvenen, majd felesége halála után leányáékhoz költözik Hidegkútra s végül a Tahiban lévő gyógyszerész otthonba vonul, ott is hal meg. 42 év után a solymári személyi jogú Szent Margit gyógyszertár az államosítással elveszti címét és jellegét és állami gyógyszertárrá minősül. Marad a Sarlós házban, ahol közben kisebb-nagyobb változtatások történnek a korszerű igényeknek kielégítésére. E változtatások érintik a tér átrendezését, felszerelését.
Az állami gyógyszertár Az állami gyógyszertár első vezetője Polyák gyógyszerész Gabriella nevű lánya, aki gyakornoki minőségben már éveket töltött Tamás Mihály gyógyszerész mellett a solymári patikában, mindent ismer. Vezetői munkakörét 1955-ig látja el. Megbízása elején hozzámegy Műller Ferenchez , a fiatal pár boldogságát azonban nagyon hamar beárnyékolja a gyógyszerésznő egyre súlyosbodó betegsége, ami miatt hosszú betegszabadságra kényszerül és helyettesítőre szorul Az első helyettesítők sorában Szepesi Lászlóné h. f. v. Utána. Makai Emil h. f. v., majd Harangi Pálné 54/55, majd még egyszer 1955-ben Almássy Andrásné három ízben, ugyanez év nyarán Vas Gyula b. f. v. és újból. Műller Ferencné állapota tovább romlik, sajnos nem kerülhető el leszázalékolása. Emiatt a patika vezetésére Almássy Andrásné kap megbízást. A legkorszerűbb gyógymód és gyógyszerek sem tudják megállítani Műller Ferencné egészségi állapotának további romlását és 1963-ban véget ér a sok-sok szenvedése. Az igen megszeretett gyógyszerésznőt nagy részvét mellett temeti el a falú népe a solymári temetőben, aki oly sokakon segített, azon nem tudtak. Almássy Andrásné a kilencedik vezető gyógyszerész a solymári patikában, és még az eredeti barnaszinüre pácolt, fényezett, szecessziós díszítő elemekkel dekorált berendezést használva látja el feladatát. Maga szívesen tartózkodik Solymáron, érzi, hogy szeretik a solymáriak. Van is okuk rá, szívélyes, derűs, bizalomkeltő egyénisége lelki klinikusa is a csüggedő, szenvedő betegeknek, türelmesen fogadja panaszaikat, vigasztal, jó tanácsokat ad, tartja bennük a lelket. És milyen jó érzés az egészségüket visszanyertekkel találkozni, akár egy szemvillanásra az elmaradhatatlan mosolyokkal. Almássy Andrásné kiválóan felkészült gyógyszerész és a receptek kritikus ellenőrzője, észre is veszi a receptekben néha felbukkanó antagonizmust, nyomban utánajár a hiba azonnali korrigálásának, addig ki nem adja (A hibás recept következményeiért nem a felíró orvos, hanem a gyógyszerész a felelős.) Még a legutóbbi időkben is el - elvállal egy - egy helyettesítést, pedig magas kora mellett már- már erre alig merne vállalkozni. A solymári helytörténeti Gyűjteményben kiállított Első Patikamúzeum officinája bemutatóján, mellyel a Múzeum ötödik állandó kiállítását 1987. október 11.-én megnyitotta, az egykori gyógyszerészek leszármazottai és a még élő egykori gyógyszerészek közt maga is megjelent, sokaknak szerezve meg az újra találkozás tiszta örömét. Őmaga is igen boldog volt. 1962. és 1972. között Műller Ferencné a tizedik vezető gyógyszerész a solymári patikában. Néhány évvel Müllerné Polyák Gabriella halála után, a patikát már 1962. óta vezető Gábor Piroska gyógyszerésznő hozzámegy Müller Ferenchez, s lesz Müller Ferenc második felesége. Nagy gyakorlattal és szakmai áttekintéssel vezeti a gyógyszertárat, a betegekre, hozzátartozóikra igen jó hatással van higgadtsága, a gyógyulásukba vetett bizakodás felkeltése. Tapasztalataival, tanácsaival vigaszt ébreszt az orvosságra várakozókban, és ezek közvetítésével a fekvő betegekben. Vezető gyógyszerész idejére esik az officina átfestése olajfestékkel /elsőizben/. Elképzelése szerint almazöld szín jól illik a bútorzat eklektikus formáihoz. Müller Ferencné távozásával nem szakadt el Solymártól, utódjának rendszeres helyettesítője, néha csak napokra, néha egy hétre, vagy nyári szabadság idején is. Sok idősebb korúban kelt örömet, ha a gyógyszerkiadó üvegfala mögött az ő arca jelenik meg. John Jánosné a tizenegyedik vezető gyógyszerész a solymári gyógyszertár élén. Már 1969. karácsonyán ismeri meg a gyógyszertárat, amikor is a megbetegedett Müller Ferencné gyógyszerésznőt helyettesíti 1970. február 14-ig. Már akkor nagyon megszerette a falut és a lakosokat, de álmában se gondolta, hogy egy év múlva, február 11-én maga is solymári lakos lesz. Mint elődei, sok tapasztalattal és jó felkészültséggel látja el a vezetői munkakörét. Munkatársaival el kellett szenvedniük két költözködést. A korábbi 1983. januárjában történt, mikor is az 1928-ban harmadik helyre telepített patikát ki kellett üríteni, mert 54 évi használat után az épületet életveszélyesnek nyilvánították, és utóbb lebontották. Ekkor a Művelődési Ház adott ideiglenes otthont két kiürített helyiségével a gyógyszertárnak. Nehéz három esztendő telt el itt a szükségmegoldások kényszerítő hatására, míg 1985-ben komolyan hozzá nem fogtak az orvos lakás toldalékszárnnyal való bővítéséhez és gyógyszertárrá való átrendezéséhez. A megyei Gyógy-szertári Központ gyakran ellenőrizte a munkálatokat és végül 1986. júniusában megkezdődött a patika negyedik költöztetése legjobb helyére, az orvosi rendelő mellé. A régi officina, mely már John Jánosné vezetése idején, de még a harmadik helyén újabb külsőt kap, fehérre festik, nem férvén el méreteinél fogva az új gyógyszertár officina helyiségében, oda új, korszerű berendezést kívánnak beállítani, a régi bútorzat, kérésemre a Pest megyei Gyógyszertári Központ igazgatósága a solymári Helytörténeti Gyűjteménynek ajándékozta azzal a gesztussal együtt, hogy messzemenő figyelmességgel az officina “felöltöztetésében” is hathatós támogatást nyújtott. E segítőkészségért a T. Igazgatóságot e helyről is illesse hálás köszönet. Jóhn Jánosné f. v. gyógyszerész mind a 83, mind a 86 évi költözködés minden nehézségéből: becsomagolás, ellenőrzés, átszállítás, kicsomagolás, kárfelmérés, újra berendezés és eközben még a receptek kiadása, kivette részét. De feladatát átgondolt szervezéssel, munkatársai áldozatos közreműködésével megoldotta, méghozzá kiválóan. A nagyszerű munkaközösség minden tagja kivette részét példás fegyelmezettséggel mind a két költözésben, mind a hároméves szükségállapot elviselésében.
A berendezés rövid leírása A solymári gyógyszertár általában nem emelkedett ki a falusi gyógyszertárak sorából. Barnára pácolt fenyőfa bútorzat volt a megnyitástól egész 1968-ig, Akkor Müller Ferencné f. v. gyógyszerésznő idejében almazöldre, majd Jóhn Jánosné f. v. gyógyszerésznő irányításával olajfestékkel fehérre festik át a hetvenes években. Az állványszekrény közepén levő fűrészelt szecessziós oromdísze és a szekrénysor sarok tagjainak faragott díszei jól tagolják az oromzatot. Központos elhelyezésű a táraasztal: hossza 189 cm, szélessége 63 cm. Márvány fedlapja sötétszürke, 200 cm hosszú, 75 cm széles. Az asztal elülső oldalán háromszintes polcos fülke három zárható üvegezett ajtóval. A tárasztal hátsó három oldalán középen egy fiók, mellette jobbról, balról egymás felett 2-2 lapos fiók. A két szélen jobbról is, balról is kétszer öt - öt fiók egymás alatt csiszolt üveggombokkal. Állványszekrény teljes szélessége 436 cm, 7 korpusszal ebből a főhomlokzatú szekrény / 3 korpusszal/ 329 cm, középső üvegajtós korpusszal. A két 45° állású, tükrös összekötő sarokelem egyenként 50-50 cm. széles felsőtagja oromdíszes, tükörajtós, alsó tagja tömör faajtós. A főállvány 3, 4, 5, sz. korpusza fönt polcos, lent fiókos, üveggombokkal. A jobboldali oldalszárny felső nyitott polcos eleme 108 cm. széles, az alsó része 99 cm széles, egymás alatt 5-5 sorban 3 - 3 fiókos, üveggombos. A baloldali oldalszárny keskenyebb, fönt az ötszintes polcos része nyitott, 77 cm széles, míg az alsó tag fiókos rész 60 cm széles, egymás alatt 5 sorban 2-2 fiókkal, rajtuk csiszolt üveggombok vannak. Baloldali önálló állványszekrény 175 cm széles, jobboldali fele 4 - 4 szintes polcos, alul-fölülzárható üvegajtós. Baloldali fele fölül nyitott, háromszintes polcos, alsó fele egymás alatt öt sorban, 3-3 fiókos, a fiókokon csiszolt üveggombok vannak. Szemben a főállvánnyal 202 cm. széles, felül kétszer ötszintes, nyitott polcos, alul egymás alatt 7 sorban 13-13 üveggombos kis fiókkal. Az összes szekrényállvány 202 cm magas. Nem az eredeti berendezés darabja a jobb sarokban: alsó része 68 cm széles, 98 cm magas, 4 fiókos; felső része 68 cm széles, 136 cm magas, 4 polcos, üvegajtós. Ugyancsak nem tartozott az officinához az a laborállvány , mely 175 cm széles, felső része nyitott, ötpolcos; alsó része 3 sorban 5-5 fiókos, üveggombos. A laborállvány az officina kiállításon nem látható.
E helyen is köszönetet kívánok mondani a Pest megyei Gyógyszertári Központ Igazgatóságának és Szakfelügyeletének az officina átadásáért és annak felszereléséért, továbbá Jóhn Jánosné f. v. gyógyszerésznőnek, a múzeumnak küldött csomagok továbbításáért, az officina utolsó állapotának megfelelő berendezéséért, valamint a patika történetének megírásához szolgáltatott adatokért. Köszönetet kívánok mondani a kutató munkámban kapott irányításért Dr. Zboray Bertalan és Dr.Hegedűs Lajos főgyógyszerész uraknak, az Ernyey könyvtár vezetőinek és mindazoknak, akik kutatásomat segítették. Hajnal József után folytatott kutatásomban pedig az idős Hajnal bácsit még kisgyerekként megismert egykori tápiószelei Dr. Bartóffy László ny. főgyógyszerész, igen régóta budapesti lakos nyújtott, minden más forrásnál értékesebb tájékoztatást személyes emlékei alapján. Segítségéért itt is köszönetet kívánok mondani. A gyógyszertár alapító Kovács M. Pál - ról Gizella nevű leánya, unokája és dédunokája közölt adatokat, Dósa Béla gyógyszerészről idősebb fia Dósa György taksonyi gyógyszerész adott értékes tájékoztatást, míg a személyesen is ismert Tamás Mihályról orvos fia és orvos veje adott kiegészítő ismertetést. Mindnyájuknak köszönetet mondok segítségükért
Forrásanyag:
Visszaemlékezők:
Fejezet címek:
| ||||||||||||||||||||||||||||||