Nyári konyha

E különös fogalom Solymár községben az 1960-as évek elejéig volt ismert, amikor is a nyári konyha rendszer, az emberek életmód váltása következtében megszűnt.

Régen, főként a parasztházaknál volt nagy jelentősége, mert a konyha többféle szerepet töltött be a ház életében, nemcsak a mindennapi főzés volt a funkciója. Igy ha volt tehén a gazdaságban, akkor a reggeli, déli és esti fejésnél a gazdaasszony ide hozta be a sajtárban a tejet, itt szűrte meg az erre a célra rendszeresen frissen kimosva tartott vászondarabon át, majd kisebb tejesköcsögökbe osztotta el. Ide érkeztek rendszeresen a tejért a kuncsaftok, akik meghatározott mennyiségű tejet kaptak, félliteres vagy egyliteres mérőedénnyel kimérve a saját tejesedényükbe. A konyhai tűzhelyen kellett melegíteni a tehenek itatásához szükséges vizet, amivel a vödörbe tett korpát, vagy egyéb vízzel keveredő lisztet leforráztak, majd megfelelően elkeverve, a szükséges hőfokig lehűtötték, s innen vitték az istállóba a tehenek itatásához. Szerencsés esetben, ha éppen tésztát főztek, akkor a tészta levét használták fel a tehén italának elkészítéséhez.

Ugyancsak itt főzték meg a sertések részére a krumplit, amit összenyomva, külön vödörben kevertek össze ételmaradékokkal, kukoricadarával és egyéb, a sertéseknek való kenyérmaradékkal s egyéb anyagokkal. Ezt keverték össze a mosogatásból származó moslékkal (amiben annakidején még nem volt mosogatószer) és azt is megfelelő hőfok beállítása után vitték a sertések vályújába.

A gazda a munkából hazajőve, majd az istállói munka befejezése után itt vetette le a piszkos cipőjét, csizmáját, ruháját, mielőtt az ebéd vagy vacsoraasztalhoz ült.

Természetesen a konyha főfunkciója a főzés, sütés, mosogatás, kenyérdagasztás stb. maradt.

Itt volt a helye a vízespadnak, amelyen két vödörben tartották a kútról hozott vizet, és amellett állt a kisebb hokedli, a lavórral, ahol a mosdás, a kézmosás tevékenységét is végezték.

Mindezek a tevékenységek elég sok piszkot, takarítanivalót hagytak a háziasszonyra

Ezen felül még számtalan szerepe volt a konyhának a gazdasági életben. Pl.: itt végezték el a kukoricamorzsolást, a nagymosást, gyermekfürdetés stb. igen fontos munkáját is.

Természetesen ezt a sok tevékenység a lakóház központi helyén lévő konyhájában megfelelő higiéniai helyzetet nem biztosított. Mindezekért a legtöbb háznál, ahol megfelelő helyiség volt nyári konyhát létesítettek. Ha a házban nem volt erre megfelelő helyiség, akkor sokan különálló kisebb konyha helyiséget építettek legtöbbször az udvarnak a konyhai bejárattal szemközti helyen, ahol ezt a nyári konyhát berendezték. Ezekben is külön beépített, vagy takaréktűzhely, asztal, a fal mellett padok, valamint székek voltak a kellő számban. Az edények elhelyezésére külön szekrény is volt.

Tavasszal, amikor megkezdődött a külső munka, és a fűtési szezonnak is vége volt, a család a szoba melletti konyhát kiköltöztette a nyári konyába, ahonnan azt ősszel, a szüret után, mikor már a fűtött, meleg szoba is jólesett, a konyhai tevékenységet visszaköltöztették a házban lévő konyhába.

Ennek a kétfajta szobának komoly jelentősége volt. Tavasszal az elhagyott konyhában nagytakarítást végeztek, onnan minden élelmiszert, ételt, kivittek, s így a házat mentesítették a legyektől, szúnyogoktól, tehát tavasztól őszig kellemes volt a lakásban való tartózkodás. A kitakarított, tisztán tartott konyhában csak ünnepi alkalommal, vendégfogadás esetén terítettek, mert általában a nyári konyhában megfelelő étkező asztal szolgálta az ebéd és vacsora elfogyasztását.

Persze télen a nyári konyha is megkapta a szerepét. Ez különösen a sok piszkot hagyó disznóvágások idején volt, mert ezt a nagy munkát rendszeresen télen is a nyári konyhában végezték, megfelelő kitakarítás, bútorok lemosása után.

A nyári konyhának a hatvanas évek után szűnt meg a szerepe, amikor az egyéni földművelés és tehéntartás megszűnése után kevesebb szükség volt e helységre, valamint a paraszti élet átalakulása következtében megindult a családi házak átépítése, bővítése, amire általában a házban lévő nyári konyhára is szükség volt. Igy egyes helyeken abból bővítették a lakást, több helyen abban alakították ki a fürdőszobát. Vagy éppenséggel lebontották, mert a ház tervezett bővítését csak a helyének a felhasználásával volt lehetőség. Ma már csak nagyon kevés háznál lehet megtalálni a korábbi nyári konyhai külön épületet, főként ott, ahol a házat nem építették át.

A modernebb házaknál már a konyha sokrétű szerepét részben átvette a fürdőszoba, ahol a nagymosást is el lehetett végezni, s más fontos tevékenység, az állattartás megszüntetésével jelentősen lecsökkent. Az életmód megváltozása a lakások könnyebb tisztántartását is magával hozta, s igy a nyári konyha iránti igény valójában is szűnt.

 

Falusi túrizmus

A második világháború előtti időben sok házban szokás volt budapesti családok részére szoba kiadása, akik viszont a budapesti szűk lakásból menekülve, mivel távolabbi helyre annakidején még nem tellett, a Budapest körüli falvakban vettek ki szobát, hogy a családdal együtt pár hetet vidéki friss levegőn töltsenek.

Erre a célra is kellett a nyári konyha, mert a szoba melletti szép konyhát a nyári lakóknak adták ki, használatra.

Ezeknél a házaknál általában az udvar egy csendes, árnyas helyén volt egy szaletli, amely fából készült kisebb nyitott, zöld növényzettel körbefuttatott tetővel ellátott építmény volt, melyben a vendégek részére asztal, körbefutó lóca volt elhelyezve, ahol szabadidőben tartózkodhattak, esetleg az ebédjüket ott elfogyaszthatták. De a mai kultúrház helyén működött Schäffer Bernát féle vendéglő árnyas kerthelyiségében is ebédelhettek, vacsorázhattak, ahol az ottani étterem konyhájából kitűnő vendéglátásban részesülhettek.

 

<< Vissza