Szatócs üzletek

Ma, amikor a kereskedelmi üzletek számtalan formája látja el a lakosságot, a régi szatócsboltok, más néven vegyeskereskedések teljesen megszűntek. Solymár községben mintegy 17 ilyen bolt működött. Ezek közül a következőkre emlékszem:

Friedrich Ignác, Templom tér 3.

Schäffer (Sarlós) Jánosné, Templom tér 21.

Taller János, Erzsébet királyné u.13.

Wenczel (Vermes) Lőrinc, Hősök u. 27

Binder Györgyné, Hősök u. 64.

Dauner (Dankó) István, József u. 3.

Taller András, József u. 47.

Wenczel Mártonné, Kálvária u. 9.

Ottliczki János, Madách u.

Milbich József, Majthényi u.

Jóhn Márton, Mátyás u. 2.

Dorozsmai János, Mátyás u. 4.

Milbich Bernátné, Mátyás u. 16.

Gromon János, Mátyás kir. u

Pillmann Mártonné Mátyás u 81.

Huber József (?) Schäffer B. u. 12.

Koller, Külterület, Bécsi út.

E boltok közül a legnagyobb, a legszélesebb választékkal Friedrich Ignácé volt.

A választék nem hasonlítható össze a mai falusi élelmiszer üzletekével, hiszen az annál tágabb is és szűkebb is volt.

Tágabb annyiban, hogy nemcsak élelmiszer cikkeket, hanem vegyi árukat, mezőgazdasági szerszámokat, takarmányokat, rövidárukat is lehetett kapni. Szűkebb annyiban voltak, hogy a mai árubőséggel és választékkal szemben csak egy-két fajta volt mindenből. Amikor ma megszámlálhatatlan féle mosószer van forgalomban, annakidején csak egyfajta mosószappant, lúgkövet, mosószódát, klórmeszet lehetett vásárolni. Ezek az igen veszélyes szerek is csak kimérve és nem előrecsomagolva kerültek árusításra. Igy pl. a kimért lúgkő, ami minden háznál megtalálható volt, igen veszélyes anyag, oldata a vízhez hasonló és igen sok gyermek, meg felnőtt halálát is okozta, mert a vízzel összetévesztette, hiszen legtöbb helyen a vizespad alsó polcán tárolták, ahol a gyermekek is hozzáfértek.

A liszt, kristálycukor, rizs, pörkölt-szemeskávé, paprika, só stb. jóformán minden élelmiszer csak ömlesztett állapotban, zsákban vagy ládákban tárolták az üzletekben tárolva, ahonnan minden alkalommal a kívánt mennyiséget mérték a vevőnek, és azt papírzacskóban szolgálták ki. Amikor ma minden falusi üzlet csemegepultjában a különféle fajtájú és származású hentesáruk tömkelege van a polcokon, annakidején legfeljebb csak füstölt szalonna oldalak lógtak a bolt raktárában, ahonnan a megfelelő darabot a boltos levágta. Még száraz, füstölt kolbász is akadt. Ugyanis ezek az áruk a melegben is elálltak. A megfelelő hűtőkocsik, valamint a boltok hűtőszekrény hiánya miatt, az üzletekben, pl. párizsi felvágott nem volt. Ilyen hentesárut a pilisvörösvári Fetter hentes gyártott és csak annyit szállított ki, amennyi aznap az üzletekben el is fogyott.

A pékáruk közül csak a zsemle és kifli volt kapható. A kenyeret kimérve árusították. A kenyeret, ami akkor nem pont kilós nagyságú volt, a kívánalomnak megfelelően feldarabolva árusították. Ugyancsak kimérve került eladásra fűszeráru, bors, paprika, babérlevél, majoránna stb. Ebből annyit mértek ki a külön papírzacskóba, amennyit a vevő kért. A vaj, pl. 10 dekás csomagolásban volt, de sokan azt is félbevágatták, mert csak fél csomagot kértek.

A vegyeskereskedésekben lehetett vásárolni mindazokat a cikkeket is, amelyek a mezőgazdaság körében szükségesek voltak. Igy különféle szerszám, (ásó, kapa, gereblye, metszőolló, raffia, kévekötöző zsineg stb.) is kapható volt az üzletekben.

Annakidején ez a vegyes jellegű üzlet engedélyezve volt, a sokféle árú együttes tartására egészségügyi szabályok nem voltak, vagy nem tartották be. Igen nehéz volt a régi megszokott módról való átállás. Erre az ötvenes években került sor, ami egyben a kis üzletek megszüntetésének időszaka is volt. Ekkor tanúja voltam az egyik üzletben, amikor a járási tisztifőorvos ellenőrzést tartott és megállapította, hogy az üzlet padlója piszkos, mindenféle árú ki van szórva. Erre a boltos elővette a söprűt, és elkezdte a padlót felseperni. Viszont a padlón többek között állt egy zsák, melynek teteje visszagyűrve nyitva volt. A zsákban mintegy 30 kg. rizs volt, annak kiméréséhez használt falapáttal együtt. Mivel a söprés idejére a zsákot nem takarta be, a tisztiorvos a rizs esetleges elkoszolódása miatt lefoglalta, kért egy adag klórmeszet, azt a rizsre szórta és ezzel a rizst megsemmisítette, nehogy eladásra kerülhessen.

A vegyeskereskedéseken felül hentesüzletek is voltak a községben. Ilyenek voltak:

Schäffer (Sarlós) József, József u. 34.

Schäffer (Sarlós) Bernát, Mátyás kir. u.

Földesi János, Hősök u.

A hentes üzleteket sem szabad úgy elképzelni, mint ma, ahol a hét egy-két napján a túrajárat bizonyos vágóhidakról hozza a kért különféle húsokat, hentesárut. Annakidején a hentes és egyben mészáros is, megvásárolt, pl. egy marhát, azt a saját vágóhidján levágta, és a húsát az üzletében kimérte. A faluban elterjedt a híre, hogy XY hentes tehenet vágott és akkor az emberek ahhoz mentek marhahúsért.

Egy másik hentes vásárolt egy sertést azt levágta és ennek a hírére az emberek odamentek sertéshúsért. Ugyancsak megvették a gazdáktól a vágóborjukat és azokat levágva, ott meg borjúhúst lehetett kapni.

Régen Solymáron a hentesnél, a mérésnél a kiló helyett a font volt divatban (egy font kb. fél kilónak felelt meg) Az emberek a hús vásárlásánál is takarékosabban voltak, mint mostanában. Emlékszem, hogy nem egyszer küldtek el a henteshez egy fél font leveshúsért, ami azt jelentette, hogy a húsleveshez 5 személy részére kb. 25 dkg. marhahúst vettek.

Volt még a községben, a József utcában Dauner (Dér) Bernátnál és a Mátyás utcában Dauner (Dér) Tamásnénál egy textil és rövidáru üzlet is. Ezekben az üzletekben főleg a solymári divat szerinti kendőket, egy egyéb textíliákat, rövidárut lehetett vásárolni.

Cipőt, kész öltönyt, a solymáriak régen nem vettek. A cipőt a községben működő jelentős számú cipésznél, méret alapján rendeltek. Ugyanez volt a helyzet a férfi ruházatnál, valamint a női ruházat közül a komplikáltabb felső részeknél, amit rendelés alapján készítettek. Jóformán minden háznál volt egy Singer típusú lábhajtásos varrógép, aminek kezelését az asszonyok megtanulták, és ott saját maguk varrták a szoknyáikat, ágyneműt és egyéb, nem különösen komplikált ruhaneműt. A férfiingek varrásához is értett e legtöbb asszony. Ezek házi varrásával a háború után hagytak fel, amikor divatba jött a hegyes un. Petőfi gallér, aminek a varrásához nem értettek. Az öltönyökhöz és ruhákhoz szükséges szövetet, anyagot viszont Budapesten, a Rákóczi úton és a Népszínház utcában lévő tucatnyi textil üzletben vásárolták, ahol a legtöbb embernek folyószámlája is volt, s igy hitelben is vásárolhattak. Igaz, hogy a hiteleket a telekkönyvben betáblázták a házukra, melynek sok esetben árverés lett a vége.

 

<< Vissza