|
Solymár községben a termelőszövetkezetek szervezéséig, mezőőri állások voltak rendszeresítve, amelyek betöltésére pályázat alapján, esetenként választották meg a mezőőröket. Általában két mezőőr osztozott a határon. A fizetésükhöz, valamint felszerelésükhöz a szükséges pénzt a földtulajdon megfelelő arányában, mezőőri járulék kirovása, és adó módjára való beszedése utján biztosították. A mezőőrök hatósági emberekként működtek és ezért jelvénnyel látták el őket. A szolgálatuk ellátása során kutya kísérte őket, amely egy mezei tolvaj elfogásában komoly segítségére volt, és megfelelő tekintélyt is biztosított. A mezőőrök között a község területe fel volt osztva, de a napi szolgálati utat állandóan változtatták, hogy azt a mezei tolvajok ne figyelhessék ki. A mezőőr által termény, vagy gyü-mölcs eltulajdonításán tetten ért elkövetőket a községházára kisérték be, vagy feljelentették őket, amiért kihágási bírságot szabtak ki rájuk. Ha valamelyik mezőőrről kiderült, hogy feladatát nem látja el meg-bízhatóan, azt legközelebb már nem választották meg. Az ötvenes években a mezei lopások esetén nem szabálysértési bírságot szabtak ki, hanem a megszégyenítés eszközét alkalmazták. A községben hangos híradó működött, ahol bemondták, hogy kik, mit loptak. Ugyanakkor a tanácsháza előtti területen nagyméretű tábla volt elhelyezve, ahol különféle hirdetések mellett, rendszeresen kiírták, hogy kiket értek tetten a mezőőrök. Az ilyen megszégyenítés hatásosabb volt a birság kiszabásánál, és sokszor a következménye sem volt jelentéktelen. A mezőőröknek azonban más feladatuk is volt. Rendszeresen figyelemmel kisérték a dűlőutakat, s ha valahol kátyút találtak, azt ki kellett javítaniuk. Különösen nagyobb esőzések után nőtt meg a feladatuk, mert a keréknyomokban lefolyó esővíz általában erősen kimosta az utakat. A termelőszövetkezeti átszervezés után, a magánkézben maradt területre, illetve a tsz. tagok gyümölcsöseinek őrzésére, a községi tanács újból kezdeményezte egy mezőőr alkalmazását. Azonban az erre a célra összehívott gazdagyűlés, a mezőőri járulék fizetését nem szavazta meg. Így Solymáron 1961-ben a mezőőrök alkalmazása megszűnt. A község legismertebb, leghosszabb ideig szolgáló mezőőre az utolsó; Lovas (Ludvig) Mihály volt. A termelőszövetkezet bizonyos termények érése idején alkalmazott ugyan mezőőröket, de azok, csak a szövetkezeti terület őrzéséről gondoskodtak. |