A Kálvária kialakulása

A templom felépülése után, a 19. század elején, a templomtól nyugatra eső terület a község földesurának tulajdona volt, nem volt még parcellázva a Kálvária utca, valamint a mai Rákóczi utca, és a hozzájuk nyugat felé csatlakozó terület. A Kálvária utca folytatásában, annak a baloldali végén lévő kocsiút mellett építették meg a Golgota stációit, és a domb felső részén lévő szabad térségben, állították fel a három kálvária keresztet (a mostani temetői kőkeresztek mintájára, kőből kifaragva), valamint azok mellé, a szent sir kápolnát. Eredetileg a Kálvária, a mellette levő kocsiút menti telkeken állt, és a mindenkori telektulajdonosok kötelessége volt a stáció kápolnák rendben tartása, szükség esetén a díszítése. Az első stáció a mai Templomtér és Nagykovácsi utca sarkán a Strack ház kerítésében volt.

A Kálvária stációk az út szintjével egy magasságban, a Kálvária hegy meredek részén létesültek. Az idők folyamán azonban a kocsiútat a lezúduló esővíz annyira kimosta, hogy a XX. század közepe táján a stációk az út szintjénél mintegy két méterrel magasabban voltak, és egyik-másik az út leszakadása miatt már életveszélyessé vált. A negyvenes évek végén a Kálvária használatát, oda körmenetek rendezését megszüntették. Egyes stációk maguktól ledőltek. Ugyanez a sors várt a tetőn lévő kápolnára és a három kőkeresztre, amelynek a tégla és kő anyaga idővel el is tűnt, nyilván egyesek építkezések céljára elhordták.

A Kálvária utca meredek részén lezúduló sok esővíz, magát a Kálvária utca alsó egyenes részét is kimosta a hegy lábától, a Hősök utcai csatlakozásig. Itt olyan mély árok keletkezett, hogy a szomszédos Hősök utcai utolsó ház kertjének szintjétől mintegy 2 méterrel alacsonyabb volt, és onnan az Erdő utca irányába is csak mélyúton lehetett felmenni. A harmincas években próbált segíteni ezen az áldatlan helyzeten a községi előjáróság, részbeni feltöltéssel, és vízrendezési munkával. A végleges megoldás azonban a hetvenes - nyolcvanas évekig váratott magára.

Ugyanakkor szervezték meg a lassan beépülő Kálvária utca meredek részének lakói az utca betonozását. Ezt okos szervezőmunkával, jóformán ingyen betonozták ki, ugyanis ebben az időben, gyári kész beton szállításával foglalkoztak egyes cégek. A szállító kocsikban sokszor több betont szállítottak az építkezések helyszínére, mint amit aznap be tudtak volna dolgozni, s igy sokszor egész kocsirakomány nyers beton maradt a járműben, amit még aznap ki kellett üríteni, hogy ne kössön bele a forgódobba. Ezt esetenként a sofőrök engedély nélkül különféle helyeken borították ki, ahol az megkötve, mint nem odavaló betontömbök nagy károkat okoztak. Ezért az illetékes hatóságok e tevékenységet büntették és megtiltották. Ezt használta ki Polyák Miklós, aki a hegy tetején építkezett, hogy borravaló fejében, az utcába szállítatta e beton maradékokat, amit az utca lakói a hívó szavára még aznap szétteregettek, és megfelelően bedolgoztak. Igy esett aztán, hogy a Kálvária utca eddig jóformán közlekedésre alkalmatlan, a lezúduló csapadékvíztől rendszeresen kimosott részén, meredek ugyan, de gépjármű közlekedésre alkalmas betonúttá alakult.

Az említettek miatt, Solymár községnek az utóbbi ötven évben nem volt Kálváriája. Ezen a téren volt kezdeményező Horányi Márton, aki a Golgota Alapítványt létrehozta. Az alapítvány a Szélhegyen (helyi elnevezéssel a régi Kálvárián) új Kálváriát hozott létre, ízléses stációk építésével, művészi bronz domborművekkel, ami 1999. húsvétján került felszentelésre. Az egyes stációk építésének költségeit helyi vállalkozók viselték, akiknek neve a kis kápolnák alapjában meg van örökítve, s akik azok rendben tartását is vállalták. E hely népi elnevezése nyilván arra utal, hogy ott lehetett a község első, temetői templomának a kálváriája, azonban erre utaló leletek, illetve adatok eddig nem kerültek elő.

Az Kálvária tetején létesített három fakereszt már messziről láthatóan mutatja a hely szerepét.

Az új kápolnához csatlakozóan, a templom mellett épített oszlopon helyezték el Krisztus feltámadását megörökítő domborművet.