Jéggazdálkodás

 

A hatvanas évek előtt, amikor még nem rendelkezűnk az élelmiszerek hűtésére megfelelő elektromos hűtő berendezésekkel, és Solymárom még műjeget sem hoztak forgalomba, a nyári melegben is mindenhol jéggel hűtött hideg sört lehetett kapni, a hentesek is jégen tartották a romlás megelőzése érdekében az árújukat. E célt szolgálták a meglévő jégvermek, amelyeket télen töltöttek fel friss jéggel, ami egész éven keresztül nem olvadt el.

A solymári vasútállomástól északra fekvő rét fűtermését évente kétszer árverezték el, amit a lótartó gazdák évente kétszer lekaszáltak és a réti szénát hazahordták, asztagokba rakták, a lovak kedvenc eledele volt a téli időszakban. Szükséges is volt az őszi második kaszálás, hogy az ott termett fű és nád rövid torzsa maradjon csak meg, mert ezen a területen termelték meg az egész községnek szükséges jegét. E célból a letakarított rétet, az árok elgátlásával, a tél beállta előtt elárasztották vízzel, aminek következtében ott mintegy fél méter magas vízállású terület keletkezett. A téli fagy során bevár-ták, amíg a terület mintegy 10 cm vastagon befagy, mert csak ilyen vastag jeget lehetett vágni. Erre lehetett kocsikkal rámenni a jég elszállítása céljából.

A jégvágás télen igen sok embernek adott munkalehetőséget, lovas gazdának a jégfuvarozás kereseti lehetőséget. Minden kocsmában, hentesnél és némely kereskedőnél is megfelelő jégverem volt akár pince formájában, akár a kertben megépítve. A nehezebb hideg levegő a talajszint alatt lévő jégvermet betölti, onnan a meleg levegőt kiszorítja, s így a vermekben tárolt jég nyáron sem olvad el. Ha épület alatt volt a jégverem, az épület padlószintje szigetelte el a meleg levegőtől, ha pedig a szabadban készítettek jégvermet, akkor azt jól szigetelő zsuppszalmával vagy náddal fedték be, esetleg még földréteget is raktak rá, az ajtaját is jól szigetelték. Például a jelenlegi művelődési ház az ötvenes évek előtt vendéglő volt. Az épület Marcibányi utca melletti helységének padlója magasabb a nagyterem és az egész épület padlószintjénél. Ennek egyszerűen az-az oka, hogy ez épületrész alatt volt a vendéglő jégverme, az egész terem alá van pincézve, és a padlószintet azért kellett magasabbra építeni, hogy alatta közlekedni is lehessen. A Marcibányi utca felőli bejárat mellett volt a jégverem bejárata, ahonnan télen az egész vermet megtöltötték jéggel, ez egész éven át biztosította a nagyforgalmú vendéglő jégszekrényeinek a feltöltését.

A jégvágást végzők mintegy 50 × 50 centimé-teres nagyságú darabokat vágtak le a befagyott területen lévő jégből, ezeket csáklyával kihalásztak, illetve kiemeltek a vízből, szekerekre raktak és a különféle jégvermekbe szállítottak.

A tsz. szervezés, valamint a vendéglátás állami kézbe vétele után egyszerűen nem lehetett nyáron hideg italt kapni, nem tudták az élelmiszereket hidegen tárolni. A termelőszövetkezetnek nem volt szüksége a réten termelt szénára, mert azt csak a lovakkal lehetett megetetni, s így a rétet nem kaszálták le. A lovakat a parasztság bevitte a tsz-be, ott meg a lótartást megszűntették, mert gépekkel dolgoztak.

A magas fűvel és náddal benőtt területen meg már nem lehetett elárasztásos módszerrel jeget termelni, mert a jégbe belefagyott a nád is, s így azt egyrészt nem lehetett kitermelni, másrészt a fű és nádtartalma miatt nem volna alkalmas a jégszekrényben való felhasználásra. Az utóbbi évtizedekben elterjedtek az elektromos hűtőgépek, s így a régi módon termelt jégre már nincs szükség. Viszont betakarítatlan, kezeletlen réten magasra növő fű és nád, tavaszra megszáradva nagy tűzveszélyt jelent a környezetre. A meggyulladó területen a szél hatására a tűz gyorsan terjed, azt eloltani szinte lehetetlen, és már emberáldozatot is követelt.

 

<< Vissza