Családi nevek változása
Az egyes solymári családok neve a község újratelepülése, és a XX. század közepéig eltelt 250 év alatt, több alkalommal is megváltozott, legalább is a különféle iratokon másképpen szerepel. Ennek oka nem hivatalos névváltoztatás, hanem a neveket a különféle hivatalos iratokon feltüntető személyek változásában keresendő. Ugyanis a községben sürün változtak a jegyzők, a plébánosok és más hivatalos személyek, akik különféle iratokon, anyakönyvekben jegyezték be az egyes családok neveit. Mivel annakidején nem volt személyi igazolvány, melyben feltüntetett családi nevet kötelező volt használni, a neveket általában bemondás alapján írták be az anyakönyvekbe. Mivel ezek a hivatalos emberek főleg magyarok voltak, akik a sváb nyelv rejtelmeivel nem voltak tisztában, legtöbbször hallomás alapján jegyezték be a neveket, s így egy-egy hang kiejtését más - más hivatalos emberek eltérően értelmezték. Így fordultak elő azok az esetek, amikor egy családi nevet különféle időben, különféleképpen tüntették fel.
Jellegzetes példák: (zárójelben az évszám)
Még furcsább hogy a jelenkorban egyazon szülöktől származó három családnak más-más a neve. Ugyanis a testvérek egyikének hivatalos neve Pabicsek , a másik Pavicsek a harmadik Babicsek , vagy más esetben az egyik személy Pappert a test-vére meg Poppert. Nyilván más, más személy anya-könyvezte őket az ötvenes évek előtt, amikor még az anyakönyvezés bemondás alapján történt, és ezért olyan családi név került az anyakönyvbe, amilyent, az anyakönyvezést végző értelmezett. Amikor a személyi igazolványokat bevezették, mindenkinek be kellett szereznie a hivatalos anyakönyvi kivonatot, amelyben az a családi név szerepelt, amit a születésnél az anyakönyvbe beírtak. A személyi igazolványokat az ötvenes évek elején vezették be, s az óta mindenki azt a nevet használ-hatja, amit a születéskor az állami anyakönyvbe beírtak. Korábban az 1940-es évek elején bevezették a POLGÁRI SZEMÉLYI LAPOT, ami részben a lakosságnak a háborús igénybevételével kapcsolatos számbavételét jelentette, de az akkor bevezetett zsidótörvény végrehajtását is szolgálta. Ugyanis a Polgári Személyi lap 4. számú kérdése a tulajdono-sának a vallását tartalmazta, az 5. Számú rovat pedig “ a törvényes rendelkezések szerint zsidónak tekin-tendő-e ?” kérdés volt, amelyre a személyi lap választ adott. Itt azoknál írták be az igen választ, akinek valamelyik szülője, vagy nagyszülője zsidó vallású volt. Ezekkel szemben az állam különféle megszorító intézkedéseket alkalmazott. Így példaképen előadom, hogy még ma is őr-zöm azokat, az 1943 - ban a Pilisvörösvári polgári iskolában bemutatott, a saját, a két szülöm és négy nagyszülőm keresztlevelét, melyek igazolták, hogy valamennyien katolikusok voltak. Ha valamelyiknek is zsidó származása derült volna ki, el kellett volna hagynom az iskolát. A zsidókérdés borzalmas megoldásának ügyével nem foglalkozom, mert Solymár községben nem éltek zsidók, itt ilyenekkel kapcsolatos intézkedésekről nem tudok. Egyébként a polgári személyi lap tartalmazta a tulajdonosának személyazonossági számát is, ami elvileg a tévedés lehetőségét kizárta. Ez a szám tíz számjegyből állt. Az első négy számjegy annak az anyakönyvi kerületnek a sorszáma volt, ahol az illető a születési anyakönyvbe be volt jegyezve. Solymár-nak a sorszáma 1507 volt. A második kettő annak az évnek az utolsó két számjegye volt, amelyik évben a születési anyakönyvbe bejegyezték, a harmadik négy szám pedig az anyakönyvi bejegyzés éves sorszáma, melynek első számjegyei legtöbbször 0 voltak. Ezzel a számmal csak az volt a baj, hogy a külföldön születettek e számot nem kaphatták meg. |