|
Mint ahogyan a jövőt nem ismerjük, úgy a múltunk nagy része is ismeretlen előttünk. Jóllehet a történészek a múlt nagy részét föltárták már, és különféle formában nyilvánosságra hozták, de egyes időszakok történései még mindig ismeretlenek előttünk. Amikor a SOLYMÁR TÖRTÉNETE, ÉS NÉPRAJZA, című könyvet szerkesztettem, a rendelékezésemre álló irodalom szerint Solymár a török időkben lakatlan település volt. Azóta kezembe került Káldy-Nagy Gyula, “ A Budai Szandzsák 1546 - 1590 évi összeírásai” című könyve, amit levéltári kutatások alapján eredeti török összeírásokból szerkesztett, melynek 517. oldalán a következőket írja: 1465. SALMÁR puszta, a budai náhijéhez tartozik. Az első adat Salmár pusztára az 1546. évi tímár (1) -defterben található: “Salmár puszta, ráják (2) nélkül, a jövedelem 300 akcse (3) .” Haszonélvezője Júnusz bin Mahmud tímár-birtokos. 1559-ben vették először nyilvántartásba: “Salmár puszta. Jövedelme 250 akcse: búzatized 5 kile (4) , kevert tized 5 kile és szénatized 160 akcse.” Haszonélvezője Ibrahim tímár-bitokos.(1 kile = 35,27 liter.) 1562-ben: “Salmár puszta, ráják nélkül, Óbuda közelében. A jövedelem a tizedekből l500 akcse.” Haszonélvezője Berber Karagőz tímár-birtokos. 1580-ban: Salmár puszta, ráják nélkül, Óbuda közelében. A jövedelem 1700 akcse” Haszonélvezője Ali bin Inehán tímár-birtokos. 1590-ben “Salmár puszta, Óbuda közelében. A jövedelem 1000 akcse.” Haszonélvezőjére nincs adatunk. Feljegyezték azonban még, hogy itt van a Gül Baba kolostor rétje: l darab, Iljász bin Abdullah 2 szekér hozamú rétje és Sabán rétje: 4 dönüm. A fenti adatokból sok minden kiderül. Így a törökök közel tíz éves időszakonként végeztek összeírást, mely főként az adózás alapját képező jövedelmet mérte fel. A birtokosok vagy bérlők mind törökök voltak, tehát a régi lakosság, - ha maradt ilyen - az nem volt önálló. Ha csak az itt maradtak török nevet nem vettek fel. (ilyesmire volt példa a későbbiekben a huszadik század első felében, amikor azért magyarosították meg a korábbi nevüket, hogy megfelelő állami tisztségeket viseljenek, vagy valami elismerést kapjanak, pl. a vitézi rendbe való felvételnél.) a jövedelem folytonos emelkedése valószínűsíti az eredményes gazdálkodást. Úgy látszik Gül Baba , a Rózsák atyja, akinek türbéje (sírkápolnája) felújítva még ma is látható a budai Rózsadombon, nemcsak imádkozással és rózsanemesítéssel foglalkozott, hanem rétre is szüksége volt, hogy állatait eltarthassa, és egyéb jövedelemre szert tegyen. A törökök által a későbbi időpontban történt összeírások iratai között Solymár neve nem szerepel, tehát elképzelhető, hogy akkor már tényleg lakatlan volt.
Jegyzetek:
|