Solymár újratelepülése
Az 1699 évi összeírás Solymárt, mint lakatlan helyiséget tünteti fel, de két évvel később, 1701-ben már 16 jobbágyot és 2 zsellért említ az összeírás. A Pest megyei Levéltár 1997 évben kiadta Borosí András feldolgozásában Pest-Pilis-Solt vármegye 1728. évi regnicoláris összeírása című művét, melynek I. kötetében Solymárról a következőket írja: “Pilisi járás. 15. Solymár (Solmár) possessio. (possessio = birtok) A possessio szántóföldjei két vetőbe vannak osztva, s ezeket felváltva szokták bevetni, mégpedig úgy, hogy a másik vető sokkal kisebb, mint az, melybe az őszi és tavaszi vetés került, melynek termőképessége a rubrikákból megismerhető. A másik vetőt felváltva ugaron hagyják, s egészében termőképessége 3 pozsonyi mérő. A vetők földje részben fekete és homokos, részben pedig agyagos. Ezért gyakrabban kell trágyázni, közepesen termékeny, egy pozsonyi mérő gabona elvetése után 2 pozsonyi mérőt terem. A kender- és káposztaföldek, ha gabonával vetik be őket, összesen 12 pozsonyi mérőnyi termőképességűek. Ebből saját szükségletük kielégítésén túl más hasznuk nincs. Rétjeik jó szénát teremnek, saját szükségleteik miatt nem adhatják el. Legelőik az erdőkben és dombokon vannak, nyáron kb. 190 allodíálís marhát és 50 juhot tarthatnak rajtuk. Ebből saját szükségleteik kielégítésén kívül más hasznuk nincs; a juhok azonban eladnivaló gyapjút szolgáltatnak. Pusztájuk nincs. Régi szőlejük néhány kapásnyi volt, mint a rubrikákban olvasható. De mivel igen gyakran és majdnem minden évben a jégeső összeverte annyira, hogy semmi gyümölcsöt sem termett. Ezért már-már elhagyták, és újat kezdtek telepíteni, megfelelőbb helyen, azzal, hogy mihelyt ez teremni fog, a régit teljesen elhagyják. Mivel a területről nem tudták megkapni munkájuk bérét, 3 évvel később kezdték telepíteni az új szőlőt. Folytatólagosan minden évben folytatták annak művelését, de hogy mennyi és milyen minőségű bort fog teremni, azt még nem tudták. Tűzifát szolgáltató erdejük van a földesúr akaratából, épületfát szolgáló viszont nincs. Malmuk nincs. Halászvizeik nincsenek. Kereskedelmük nincs. Eladnivaló dolgaikat egy mérföldnyire, Budára vihetik. Földjük hegyes, dombos és völgyes, nehéz megművelni, ezért az őszi vetés alá háromszor, a tavaszi alá kétszer vagy egyszer kell szántani hat vagy négy ökörrel.” “Kb. 30 éve kezdték benépesíteni, a Vattai család örökös birtokát, mely jelenleg is bírja.” Az említett összeírás Solymár lakosságának 1728.- as névsorát is tartalmazza, mely külön feltünteti a jobbágyokat és külön a zselléreket. Érdekes, hogy abban az időben az összes népességszámhoz viszonyítva aránylag még kevés a német származást feltételező név. Ekkor még túlsúlyban voltak a korábban érkezett szerb származású lakósok.
Házas, tartozékföld nélküli zsellérek, kik kaszával és kapával keresik kenyerüket:
Valamennyi jobbágy és zsellér szabad költözködési joggal rendelkezett. Hogy Solymár lakói konkrétan mikor és honnan települtek ide, erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, sajnos a solymári egyházi anyakönyvek, amelyek erre vonatkozólag eligazítást adhatnának, az 1862 évi tűzvész során elégtek. Ilyen értelmű levéltári kutatásokat pedig még nem folytattak A Németországban kiadott Jahrbuch der Ungardeutscher 1982 c . évkönyvben megjelent Lorenz Taller, Jöhlingen-i lakos “Solymár im Ofner Bergland vor den Toren de Landeshauptstadt” című cikke, aki a helytörténeti kutatásaira hivatkozva erre a kérdésre bizonyos válaszokat ad, azonban nem írja meg, hogy az adatokat milyen forrásból szerezte. Szerinte az első négy család a török idők után érkezett Solymárra és újra alapították a falut. Ezek az Appel, Dauner, Herwert és Pfeiffer családok voltak. 1720-ban 5 család érkezett Szentendréről. Ezek a Grenedics, Melherits, Panadics, Peragowitcs és Schokátz családok voltak. 1730 táján Schwartzwald, Bajor erdő és Würtenbergből, majd újabb telepesek jöttek Donau-wörth környékéről. Ezek a Blum, Erk, Herolt, Pillmann, Mülwich, Wenzl, Westwingel családok voltak. Velük egyidőben Donau-eschingen környékéről a Bruckner, Jodt, John, Lang, Seidler, Thaler nevűek érkeztek. 1736. körül Solymáron 47 adófizető család volt. 1761. táján érkeztek a Hellebrandt, Zwickl, Kopp, Draxler, Huwer családok. 1880 - ig a szomszéd községekből az alábbi családok költöztek ide, vagy házasságkötés folytán lettek solymáriak: Pilisvörös-várról Feldhoffer, Isack, Meindi, Spiegelberger; Nagy-kovácsiból a Pitz és Schneider; Pesthidegkutról Enczmann, Róth, Sch ä ffer, Stadtmüller; Perbálról a Paxián, Piri, Baron; Zsámbékról a Tafferner; Piliscsabáról a Kurtz, Krug, Schmidt ; Pilisszentivánról a Mandel ; Budakesziről a Ringler, Winkhardt; Budakalászról a Weiszhar ; Pilisborosjenőről a Szedlack, Schadbauer; Pomázról a Muschitz; Lengyelországból a Muttyánszky, Posovszky, Ottliczky, Lisitzky; Budapestről az Ascher, Barvig, Peres, Seitz és Okeli család érkezett | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||