A Kommunista párt megalakitása

1 945 elejét, különösen, amikor még a szovjet hadsereg is a községben tartózkodott, az emberek félelemmel élték meg, bizonytalanságban voltak. Frissek voltak a korábbi hírek, hogy az embereket elviszik Szibériába, meg kényszer munkatáborokba. Féltek a holnaptól. A községben voltak ugyan demokratikus pártok, de nem volt köztük a kommunista párt. A község vezetői érezték, hogy a jelen körülmények között csak a kommunista párt lehetne az, amelyet a szovjet hadsereg partnerként kezelne.

Az 1919-es kommunista párt tagjaiban még élénken élt az akkori megtorlás, a 25 nyilvános botütés emléke, s így nem kívántak újból a régi módon politizálni, mert nem látták a jövőt. Mivel annakidején a községházán dolgoztam, módomban volt beletekinteni abba a titkossá nyilvánított jegyzőkönyvbe, mely szerint Csomay Ödön főjegyző, Milbich János községi bíró és Hufnagel Ferenc esperes plébános felkereste Kopp Márton solymári lakóst, az 1919-es Direktórium elnökét, az akkori kommunista párt vezetőjét, hogy alakítsa meg Solymáron újra a kommunista pártot. Írásos garancia levelet adtak, hogy politikai változás esetén meg fogják védeni, és részére sérthetetlenséget biztosítanak. Ezek után alakult meg a solymári kommunista párt, ami az akkori körülmények között lehetőséget biztosított a többi működő demokratikus párttal együtt a község vezetésének kérdését megoldani.

Az emberek félelmében nagy szerepet játszott a korábbi náci propaganda, de bizonyos esetekben a félelemnek valós okai is voltak. Egy kis megnyugvást jelentett, amikor pár nap múlva megszólaltak a misére hívó harangok. Ugyanis a helyi szovjet parancsnok utasította a plébánost, hogy a korábbi szokásoknak megfelelően misézzen tovább és tartsa meg a szokásos egyházi ájtatosságokat. Csodálkozva beszéltek az emberek arról, hogy a misén szovjet katonát is láttak. A vallásgyakorlás lehetősége mindenesetre megnyugvásul szolgált a lakosság nagy részénél.

A félelem azért nem szűnt meg, különösen emlékezetes maradt, amikor az iskolában összegyűjtött magyar és német hadifoglyokat felsorakoztatták, s hogy a létszámukat kiegészítsék, a sorba solymári férfiakat is beállítottak. Ezek közül egyesek megszöktek, de voltak, akiket a menettel elindították ismeretlen útjukra.